már amikor a Pfizer nevet megismertük és tanulni kezdtük a nevedet, büszkeséggel töltött el, hogy egy magyar nő, aki innen indult csodát művelt, és neve egybeforr nemcsak a magyarok, hanem az egész világ szemében egy csodálatos kutatás eredményével, mely során felvehetjük a kesztyűt a vírussal. Különösen közel éreztem magam személyiségedhez, hiszen hasonló korosztályhoz tartozunk és a gyökerek, az akkori magyar valóság számodra is meghatározó volt. Nőként, mondhatnánk, ez még nagyobb dolog, mert a férfi uralta világban kevés az a nő, akinek érdemeit a férfiak is teljes mértékben elismerik.

Te elmentél és eljutottál oda, ahol megbecsülték képességeidet, elismerték teljesítményedet és a szorgalmas, kitartó munkának meglett az eredménye. Pont akkor és ott, ahol és amikor erre szükség volt. Elismerésre méltó teljesítmény. Mi sem tétlenkedtünk itthon, küzdöttünk ki-ki a maga frontján, kisebb vagy nagyobb sikerrel. Kimaxoltuk amit lehetett -mondanák unokáim a mai szóhasználattal. Fiatalok, majd középkorúak mostanában pedig 55 pluszosok lettünk. Éltünk, dolgoztunk, gyereket neveltünk, tanultunk és többször sokféleképpen bebizonyítottuk, a magyar agy és tehetség páratlan a világban. No nem olyan mértékben, mint Te, de mint tudjuk a boldogság forrása, ha képesek vagyunk megbecsülni azt, amink van. Igyekszünk.

Kis ország vagyunk, de a Te neved és eredményeid megint az élvonalba repítenek bennünket, magyarokat, akiknek a nemzeti büszkeség nagyon fontos. Volt olyan, hogy arra voltunk büszkék, hogy miénk a leghosszabb völgyhíd vagy éppen egy sorsüldözött magyar honfitársunk kapott irodalmi Nobel-díjat. Pár Oscar-díjat is nyertünk magyarként, már akkor, amikor a magyar film ikonok Hoolywoodban lecsendesedtek. Igen, kreatívan, eredeti módon gondolkozva, sokszor megelőzünk másokat, akik még a rajtvonalnál állnak és mi már a célba értünk. Jó érzés pláne ilyenkor magyarnak lenni, és ezt a Te felfedezésed is alátámasztja.

Tudunk mi ünnepelni, elismerni is, ha akarunk, most szinte véres kardként hurcolnak végig az országon. Mindenki látni akar, beszélni, vagy csak éppen beszélgeti Veled. Bírod a gyűrődést és ez külön becsülendő. Sokak fejében a siker torzulást okoz, és azt hiszik a világ nyolcadik csodájává váltak és megdöbbennek, amikor a népszerűségi hullám alábbhagy, mit történik velük, mi lesz ezek után. Te nem ilyen vagy! Az is mutatja, hogy bejelöltél a közösségi csatornán és pár mondatot váltottunk is, ami nagyon megtisztelő gesztus, mivel nem ismerjük egymást személyesen. Ez mutatja, ha a szerénység a hatalommal egyenes arányban növekszik, az ember nagysága még inkább meglátszik. Aki másként beszél a takarítónővel, mint az ország vezetőivel, ott kezdődik a jellem változás. Nálad ennek nyomát sem látom, ami külön értékelendő. Az maradsz, aki voltál, nem változtat meg hírnév, hatalom, elismertség. Minden csoda három napig tart, szokták mondani, de a vírus elleni harc, melyben továbbra is számítunk tudásodra, nem fejeződik be ilyen gyorsan. 

Örülök a sikerednek, de már szinte követni sem tudom, hol, merre jársz, milyen kitüntetéssel ismerik el munkásságodat, melyek a formális elismerés kipipált megnyilvánulásai. Láttam pár képet, amikor régi kollegáiddal találkoztál vagy éppen régi ismerőseiddel emlékeztetek az itt töltött időre. Emlékek, melyek 60 felett világosan előjönnek és nem engedik, hogy elfelejtsük honnan indultunk. Te nem felejtetted el, ami önmagában nézve is nagy dolog. Gondolatban elképzelem, mennyi nehéz nap, éjszakai töprengés előzhette meg elmeneteledet, míg végleg döntésre jutottál, hogy máshol kezdj új életet. Nem lehetett könnyű. A szíved egy része itt maradt, ezt lehet érezni mostani emlékezéseiden is, amikor például Zoránnal beszélgettél, akinek dalai nemcsak Neked, hanem valamennyiünk számára fontosak, hozzátartoznak az elmúlt évtizedekhez.

Minden napra jut egy találkozó fontos és még fontosabb emberekkel, de nem felejtkeztél el Szegedről, ahonnan az egész tudományos munkád elindult. Díszpolgár lettél, szobrok, plakettek, Semmelweis-díj fémjelzik, mennyire adni akarunk, demonstrálni a munkád jelentőségét. Jó látni, ahogyan szerény mosollyal nyugtázod a hozzád intézett beszédeket és érdeklődéssel fordulsz mindenkihez rangtól és pozíciótól függetlenül. 

Ezek után jött az igazi magyaros intermezzo, miszerint Te sem kerülhetted el, mint sokan mások a beszervezést, de rögtön utána, már tisztázódott is a helyzet, ami megmagyarázta az eseményeket. Na, tessék itt van, mi megmondtuk, szólt a feszültséget teremteni vágyók csoportja, ő is. Így még inkább hitelessé váltál, mennyire igazad volt, adott körülmények között, hogy elmentél és más országban kerested a boldogulást.

Mi, magyarok nem változunk. Ha sikeres valaki, a siker a miénk is, akkor is, ha már évtizedek óta nem itt él, aki megdolgozott érte, ha meg valami nem stimmel kárörvendően összesúgunk, hallottad, Ő is!  Ne törődj vele, ilyenek vagyunk, mi magyarok, veled együtt. Szerencsére a többség szeretete, megbecsülése kellemessé teheti itt töltött napjaidat, melyek után visszatérsz családodhoz, oda, ahova már régóta tartozol. Az emlékek veled tartanak, reméljük még sok elismerést kapsz, melyek joggal illetnek Téged. Folytatod munkádat az emberiség javára, melyből mi, magyarok is részesedünk.

Kívánok Neked, egészséget, vírusmentes környezetet, természetesen a Pfizer áldásos támogatásával. Emlékezz a kellemes történésekre, melyek mostanában itthon értek és vidd magaddal azt a pozitív látásmódot, mely nekünk is segít abban, hogy a következő éveket fejlődés jellemezze!