55+

55+

Számháború - az "új" játék!

2021. április 23. - Klara Csik

Kiskoromban sokat játszottunk a mai játékokhoz képest sokkal egyszerűbb játékokat. Remek időtöltés volt, persze a legtöbbet csapatban űztük, melyekre a mostani tizenévesek már nem emlékezhetnek, de a negyveneseknek is meg kell erőltetniük fantáziájukat. Adj, király, katonát, ugróiskola, székfoglaló, sorolhatnám hosszasan. A mai helyzetre leginkább a számháború illik. 

A hócipőm tele van, már nem nézek híradót, a napi statisztikák is borzolják az agyamat, elegem van. Mindenből és mindenkiből, persze saját magamból is. Topogok itthon, némelykor kimerészkedek, kis shopping, mint lelki masszázs, teljesen mindegy mit csak vehessek, magyarul, költhessem a pénzt, amit nem kéne. Sokat spóroltunk az elmúlt év alatt, hiszen itthon vagyunk és nem megyünk sehova, csak maximum a létfenntartáshoz szükséges termékeket vásároljuk, most lehet spórolni. Ok, de mire? Mikor jön a pillanat, amikor kiszabadulunk, a saját magunk karanténjából. Nézem a figyelemfelkeltő ajánlásokat, hirdetéseket, melyek kecsegtetnek, de akkor a belső hangom megszólal. Vegyél vissza, szükséged van arra, amit ajánlanak, vagy csak pótcselekvésről van szó.

Már 39 témakörben leírtam a ma már nem olyan újnak számító blogomban a véleményemet, melyet szerencsére sokan olvasnak, sokan hozzá is szólnak, leírják a maguk történetet. Ezzel legalább felszínen maradok, mások is tudják, hogy még élek, és sokaknak segítek átgondolni a mindegyikünkben megfogalmazódó álláspontot. Ez a hét vízválasztó, mert a számháború igazán beindult. Hányan kapták meg, hányan nem élték túl, illetve hányan gyógyultak meg, ez az egyik oldal. Bizottságok működnek, értékelnek, magyaráznak, okfejtések, okosak és kevésbé hozzáértők szájából, már tele van vele a padlás.

A mai hír szerint jön az újabb mutáns, az indiai, ami kb. 2 hét múlva ér ide, és megint retteghetünk, minket mikor ér el. Sebaj, már az oltottak -első, második kör számai is jelentősek, reméljük nincs mitől tartanunk, ha megkapjuk, akkor is van esély a gyógyulásra. Vagy mégsem? A kétkedés megbújik a gondolatok között, és folyamatosan arra várunk, hogy valaki megmondja a tutit. Ez lesz és kész. Lehetetlen, mert még a legjobban felkészült, tapasztalt szakemberek is csak találgatnak, előrejelzéseket állítanak fel. Magyarul ők sem tudják, akkor mi földi, egyszerű pórnép honnan tudnánk? Hallgatjuk a rémtörténeteket, mi történt a családban, az ismerősökkel és bízunk abban, hogy velünk ez nem történhet meg.

Sebaj, jövő hétre már annyi lesz a statisztika szerinti oltottak, 1-2 körös védettek száma, no meg hozzáadva a betegségből felgyógyultak számát, hogy nyitunk. Teraszt, kertet, mindent, ami a szabad ég alatt működhet. A vendéglátósók ezerrel készülnek, kedvenc éttermem is, rakják az asztalokat, székeket, nyílnak a napernyők, ugrásra készen áll és vár az egész iparág, a beszállítókkal együtt. Jöhet a melldöngetés, mi magyarok példát mutatunk, elöl járunk, mert mi ehhez nagyon értünk. Ne hátra nézzünk, hanem csak előre, mi lesz, ha már az X milliót is elérjük, akkor a gazdaság táncra perdül és kezdődhet a felemelkedés. Elkezdődött a harc, kinek van terasza, kinek nincs. A versenyelőny most céget menthet, ugyanakkor a munkaerő visszacsábítás is újabb fordulót jelent a számháborúban. Elküldték, most visszavennék, ahol szűk a keresztmetszet ott kezdődhet a játék, ki, mennyivel fizet többet a szükséges munkaerőnek. Fontos kérdés, mert adott esetben az egész tevékenység sikere múlhat rajta, bejön-e a vendég és nem csak egyszer. A másik terület az árak kérdése. Termék és szolgáltatás, teljesen mindegy, mindkettő ára változott egy év, de akár félév óta is. Mit és mennyit fogad el a vendég, az ügyfél, a vásárló, meddig lehet emelni? Ezeket a kérdéseket a piac, az adott helyzet dönti el, mely újabb erőpróba a versenyben levőknek.

Ugyanakkor láthatóan változik a cégek álláspontja is, sűrűsödnek az átszervezések, egyszerűsödnek a szervezeti rendszerek, észszerűsítik a folyamatokat, sok vállalatnál kevesebb emberre, de legtöbbször kevesebb számú vezetőre van szükség.  Rajtuk lehet spórolni, mert eleve sokba kerülnek és persze a munkát valakinek el kell végezni, rájuk szükség van. Felbolydul a munkaerőpiac, sokan keresik helyüket a megváltozott világban. Megnőtt a telefonok száma, sokan hívnak tanácsért, mit tegyenek ebben a helyzetben. Akinek van munkája és biztosan számíthat a munkahelyére, örüljön, becsülje meg, mert az anyagi biztonság felértékelődik. 

A büszkeség pusztító méreg. Most különösen fontos, hogy reálisan lássuk magunkat és lehetőségeinket. Ha felajánlanak más munkakört, pozíciót, érdemes elfogadni, és később keresni másikat, amikor már több lehetőség kínálkozik. A következő 3-6 hónap döntő fontossággal bír, a további évek tekintetében. Remélem, hogy betegség nélkül, vírus ellen felvértezve nézünk a nyári és későbbi szezonok elébe, hogy valóban elmondhassuk, kiszabadultunk, éljük az életet!

Addig is csak óvatosan, maszkban, álarcban, távolságtartással, fertőtlenítve bontogassuk szárnyainkat, hogy a gyors nyitás ne okozzon újabb zárást pár hét múlva. Jön a nyár, most már azt mondom, csak ne legyen rosszabb, mint a tavalyi volt, pedig a korábbi évekhez képest korántsem volt tökéletes. Minden viszonylagos, a mai dolgok megítélése még Einsteinnek is fejfájást okozna. 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://55plusz.blog.hu/api/trackback/id/tr5316510400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása