Most volt karácsony ,de már a januárnak is mindjárt vége. Így megy ez évről -évre, egyre gyorsabban, ahogyan az életkorunk halad. Ünnepeltünk, fogadkoztunk és máris itt a tavasz. Milyen év - a 2025? Mondhatnánk, olyan ,mint máskor, legalábbis az utóbbi öt évben. Tele bizonytalansággal, aggódással , a körülöttünk levő világ, környezet okán és a válasz még mindig nincs meg. Mikor lesz végre béke. Figyeljük az árfolyamok alakulását, az infláció mértékét, a pénzünk értékét , amiért sokat dolgoztunk, takarékoskodtunk, mert a mi generációinknak még a vérében van a spórolás. Támogatjuk családunkat, nőnek a gyerekek, unokák , legalább az ő sorsuk legyen jobb, mondogatjuk. Igen, a legfontosabb, hogy az egészség és a család legyen rendben. A többit megvesszük, ha lesz rá pénzünk. Idén nálunk egy kicsit másképp van. Miért és hogyan? Eddig legalábbis az utóbbi 20 évben tudatosan terveztünk, ilyenkor már tudtuk milyen évünk lesz. Hova megyünk nyaralni és mikor . Éves terv készült , szövögettük az álmokat és legtöbb esetben megvalósítottuk azokat. Churchill mondta és igaza volt - aki nem tervez - a hibát - a bukást tervezi meg. Nálunk már kirepültek a gyerekek az unokák is , ketten alkotunk szűk családot , szövetséget , egységet. Csak akkor csinálunk bármit, ha mindketten egyetértünk. Most a változás jegyében tervezünk, ami szokatlan , mivel a mi korunkban a biztonság, az állandóság felértékelődik. Miért éppen most ? Mi az ,ami változásra késztet ? Változatlanul dolgozunk , a munka fontos része életünknek. Amíg van megbízás, tehát valakik számára értéket adunk, addig dolgozunk. Alap igazság ,addig lehet a pénzt jóízűen költeni ,amíg jön. A nyögdíj ,persze jó ha jön minden hónap 12-én, de az álmok megvalósítására nem elég. Hónapról - hónapra tesszük a dolgunkat ,hajtunk ezerrel. Ez az életformánk , immár 45 éve. Szeretjük ,amit csinálunk , jókedvvel dolgozunk ,elégedettséget okoz a siker , az elvégzett feladat, amit elérünk. Láttam az új korosztály besorolásokat, most már van 65 -től 74-ig és utána megjelent a 75 évtől 95-ig korosztály, mely mutatja , kitolódnak az aktív évek és már lehet kalkulálni a 90-es korosztállyal is. Mire és mivel az más kérdés. A számokkal folytatva , 23 éve élünk közös munkánk eredményeképpen egy szép házban . Mostanában arra gondoltunk ,mi lenne ha ezen változtatnánk és máshova mennénk lakni, lakásba ,ahol az utolsó évtizedeket boldogan élhetjük. Nem könnyű döntés, még most is naponta győzködjük saját magunkat és egymást , helyesen gondolkodunk-e. Ésszel tudjuk ,hogy így kell, de tudjuk az érzelem, a kötődés a megszokás nagy úr. Pláne, ha közben elmennek régi barátok és a temetésre járás lassan hozzátartozik mindennapjainkhoz. Nem leszünk fiatalabbak, bár mindent megteszünk, hogy aktívak, szellemileg frissek ,tájékozottak legyünk. A betegség nem a mi műfajunk. Lépjünk, léptünk, indulunk ,belevágtunk. Keressük a megfelelő vevőt és utána a hogyan továbbra is keressük a választ. Még nincs meg, de kutakodunk a világhálón. Nézzük a drágábbnál drágább kvázi idősek otthonát is ,mely eretnek gondolatnak számít és kellően elrettentjük ismerőseinket, barátainkat, akik csodálkozva néznek ránk - miszerint ezek megőrültek. Tőlem nem idegen a gondolat, hogy ezt a formát válasszam, mert akkor az egy végleges megoldás , akkor is ,ha valamelyikünk egyedül marad. Nem okoznánk gondot a családnak és gondoskodnak megfelelően rólunk. A másik lehetőség, hogy lakásba költözzünk, de onnan egy idő múlva majd megint mozdulni kell, tehát most jó ,de mi lesz később.
Szóval ,itt tartunk most és a tervezés , a gondolkodás , a változtatás igénye megteremtődött. A kivitelezés , a végrehajtás hátra van, nem sürgős, de életszerű. Miért írok erről, azért ,mert úgy gondolom sokan vannak ilyen cipőben és ezekről a témákról nem esik elég szó.
Majd lesz valahogy , jöjjön ,aminek jönnie kell, én is sokszor mondom, de ha tervezünk, reális célokat állítunk magunk elé ,akkor felkészülünk a jövőre és nem ér váratlanul a mégoly biztosnak tűnő helyzet változása. Kapkodom a fejem a sok állás, munka kereső, pozícióját hirtelen elvesztő ismerősöm között, akik soha nem gondolták volna, hogy ez velük megeshet. Igen mással persze, de velem ,elképzelhetetlen.
A csodára nem érdemes várni, hiszem - bennünk van a csoda, ha dolgozunk rajta. Az év olyan ,amilyenné tesszük. Naponta dolgozunk rajta, hogy legyen holnap és 2026 is. Várom a tavaszt , a megújulást, a napsütést, melyet nem tudok tervezni ,de sok minden mást igen. Vedd kezedbe a sorsodat, dönts, merj változtatni , cselekedj !
Legyen jó éved, dolgozz rajta, hogy csodák érhessenek !
2025 január -vége
