A Szerencse nem jön magától , dolgozni kell rajta , érte, hogy valóban szerencsés légy és annak is érezd magad ! A kettő nem ugyanaz , van ,aki állandóan nyavalyog és semmivel nem elégedett ,pedig minden oka meglenne rá . Ez a halálom. Én milyen vagyok ? Szerencsém van ,élek , kezelem testem nehézségeit , boldog vagyok párommal, családommal, szeretem a munkámat, tervezek és megvalósítom céljaimat. Örülök a má-nak és a holnapnak. Az aktuális hírek , események hallatán nehéz a hurrá optimizmust megőrizni a mindennapokban. Küzdünk , próbálunk helyt állni , alkalmazkodunk a változásokhoz és közben szorongunk , mi lesz ha ennél a még rosszabb is bekövetkezik. Szóval nem könnyű és osztrákos kétkedéssel / Ferenc József után szabadon / azt is mondhatnánk - mindig jöhet rosszabb - vagy egyik kedvenc filmemet idézve -lesz ez még így se ! Én is küzdök , mondhatnám harcolok, ami nem esik rosszul ,de ha felteszem a kérdést saját magamnak , amit lányaim egyre gyakrabban kérdeznek tőlem , meddig még. A válasz számomra egyszerű, addig dolgozom, amíg van munkám. Szeretem ,amit csinálok ,még jönnek a megbízások ,tehát több cég vezetői úgy gondolják ,tudok hozzáadott értéket adni tevékenységükhöz , szakembereik felkészültségét tökéletesítem . Hogy jön ide a szerencse - kérdezhetnénk . Szerencsésnek érzem magam , képes vagyok rá , bár a menésem , mint a pingviné , az agyam felveszi a versenyt a nálam sokkal fiatalabbakkal is. Mi kell a szerencséhez - hangzik  a költői kérdés - és a válasz bármennyire is meglepő , egyszerű - SZERENCSE. Mit is jelent ez ? Úgy gondolom - osztom az észt - nem  az a lényeg , hogy jó időben - jó helyen legyünk , hanem az a fontos - vegyük észre , hogy ott vagyunk. Ez lényeges különbség. Az élet egyes szakaszaiban mérlegeljük mit tettünk jól vagy kevésbé, sokszor rájövünk arra, ha másképp döntöttünk - cselekedtünk volna adott helyzetben , másképp alakult volna az életünk.  Jobban vagy rosszabbul azt az élet megmutatja később. Ha az aktuális helyzetből kihozzuk a maximumot , akkor már jól jártunk  és nem érdemes arra gondolni , mi lett volna ha ... A sok volna nem segít. Ez a hozzáállás nem működik. Nem mondom , hogy néha nem mélázok el , a mi lett volna ha faktoron , mert persze mindenkinek, nekem is vannak- voltak ilyen helyzeteim , de elégedett vagyok sorsommal , szóval szerencsés vagyok. Mostanában már a bölcsesség állapota felé közeledek - egyre jobb tanácsokat adok és persze változatlanul tervezek, a hogyan tovább-ról. Megtanultam , az élet egyes szakaszai más és más hozzáállást , magatartást ,életmódot igényelnek. A lényeg, tudjuk mikor jön el a változtatás igénye, szüksége, vágya és nem utolsósorban lehetősége. Ehhez is szerencse kell ,mert nem elég a gondolatot megfogalmazni , elhitetni saját magunkkal , hogy itt az idő , a gondolatot tettnek kell követnie,  mert ha nem -minek rugózunk rajta. Sajnos az élet kényszerítő körülményei megteszik a magukét, gondolok a cégek folyamatos átszervezései során , pozíciójukat, munkájukat elvesztő emberekre ,akik pláne 50 + os korban már nem sok reménnyel keresi a következő super lehetőséget. Ugyanakkor ennél súlyosabb következményei lehetnek a magánéletben bekövetkezett tragédiáknak, sorsfordulóknak  ,mely mindannyiunkra vár , sok évtizedes együttélés után elveszíteni párunkat vagy ők minket és ilyenkor a változás és a változtatás sok szempontból elkerülhetetlen.  Nincs mese erre is készülni kell és e tekintetben is szerencsésnek mondhatom magam , mert idén ünnepeljük a 45. házassági évfordulónkat.  Sikerült , jól vagyunk együtt, élvezzük az életet ,örülünk gyerekeink -unokáink sikereinek , támogatjuk őket. Ámen , mondhatnám , legyen még sokáig ,így , ehhez is szerencse is kell. Leírva és mérleget vonva, elégedett vagyok , mert sokszor ért szerencse eddigi életem során és bízom benne még jön jó  pár szerencsés helyzet, alkalom. Ahhoz , hogy értékeljük magunkat , reális önismeret szükséges , mert ebből kiindulva kereshetjük a szerencsét ,mely társunk lehet az életben. Nincs megállás egy pillanatra sem , mert csak így érhető el szerencsével , azokat a dolgokat, tevékenységeket, eredményeket ,  melyek motiválnak , tettre sarkallnak. 

Amiért erről írok , egy újságcikk adta az apropót , melyben az interjút adó alany, egy sportember nyilatkozott a szerencséjéről , melyet ő is fontos siker faktornak tart. A mérhető sikerek , a tények alapján , melyek mutatják a teljesítményt  , energiát, lendületet adhatnak a további célok eléréséhez , szintén a szerencse adhat plusz erőt. Tervezz, határozd el magad merre haladj , a hogyan -ra adott válasz majd később jön, nem érdemes rágódni rajta. A lényeg ,tudd mire vagy képes és dönts - ne várd a sült galambot, nem hozza csőrében a szerencsédet. A szerencse benned van , rajtad múlik szerencsés leszel-e !

Sok szerencsét kívánok !

Ilyen a Kamaszok - eredetiben- Adolescence- című 4 részes angol film ,sorozat ,mivel érdemes mind a 4 részt egyszerre megnézni ,mert a hatás így még teljesebb. Minket odaszegezett a TV képernyője elé. Az indítás is katartikus volt , szinte dokumentumfilmszerű, a folytatás pedig még inkább. Akinek kamaszkorú gyermeke, unokája van , tudja mekkora kihívás kezelni ezt a kort , elkerülni a veszélyt , fenntartani egy normális kapcsolatot , szülő és gyerek között a mai világban. Nálunk sem volt másképp ,bár gyerekeink kamaszkora a mostaniakhoz képest babakacaj volt. 

Boldog 90-es, 2000 eleji évek , nem sírom vissza, de az akkori világ visszatekintve , most nagyon békésnek , nyugodtnak , mondhatnám kiegyensúlyozottnak tűnik. Vissza az eredeti témához , gyerekeink akkor is jártak buliba , éjjelente figyeltem a kulcs zörgését a zárban ,amikor végre elaludhattam - itthon van ! - és az aggódás görcsétől felszabadulva végre befordulhattam a fal felé. Túl lettünk  az akkori kamaszkoron , elkerültük a nagyobb balhékat. Mostanában szintén nyugodtabb vizeken evezünk , legalábbis ilyen szempontból , most inkább a bel és külpolitikai helyzet tart rémületben bennünket ,pedig nyugodt ,kellemes, csendes idősebb korra készültünk. Ez van ,amin nem tudsz változtatni ne rugózz rajta, engedd el ,ezt gyakoroljuk nap mint nap. Két unokánk , a fiúk - a lányok után más optikából szemlélve ,amikor a szülőké a főszerep , mi csak a háttérből támogatók , segítők lehetünk. A kamaszkor nem volt semmi az ő esetükben, különösen idősebb unokánk tette próbára mindannyiunk, de főleg jó édesanyja idegeit. Az ő megnyilvánulásai ,magatartása  kiverték a biztosítékot. Mára már emlék, de a felejtés hosszú ideig tart. Anyjával alig értett szót , apja  ,aki a végsőkig kitartott ,csak akkor avatkozott be az egyes szituációk megoldásába ,amikor már elkerülhetetlen volt . Dicséret illeti őket, túl vannak - vagyunk rajta. 

Hagyd békén - mondtam sokszor lányomnak , az anyának , aki kétségbeesetten harcolt a kommunikáció minden eszközével, hogy szót értsen ,elsőszülött ,kamasz fiával. Nem volt könnyű még passzív résztvevőként, nagyszülőként is megélni ezt az időszakot. A lényeg túlélték, túl éltük mindannyian . Érdekes, minden gyerek és persze felnőtt is más , a fiatalabbik unokánk kamaszkora kellemesen, szinte konfliktus nélkül zajlott . Talán pont azért, mert látta bátyja nehéz korszakát . Mára mindketten fiatal felnőttek lettek, akiknek vannak céljaik és bízunk benne , hogy sikeres ,boldog életük lesz. Visszatérve a filmre , megrázott a történet , a tragédia, mely nemcsak a főhős életét döntötte romokba , hanem az egész család szenvedett . Az első két rész az események sodrásában telt, kapkodtuk a fejünket kivel -mi történt és hogyan történhetett. A mai világban , amikor sok szülő azt hiszi, hogy az otthoni burok, környezet megvédi a gyereket , de akár felnőttet is a külső behatások nem mindig pozitív hatásaitól, tévedésben él. A mai élet kommunikáció - az internet , a mobil eszközök hatalma bekerít minket és fogva tart. Ehhez jött még a Covid hatására erőre kapott Home Office hatékony munkamódszer ,melynek a munkahelyi közösségekre vetített negatív hatásait még csak kevéssé ismerjük. Sokan szenvednek ettől ,persze élvezve az előnyös oldalait -mint kevesebb közlekedés - rugalmas munkaórák - koncentráltabb munkavégzés. Ez mind jó ,de mi lesz a csapat értékekkel , csapat szellemmel , mely a személyes kommunikáció által teljesedik ki. Az  emberi kapcsolatok megsínylik a befelé forduló, magányos virtuális kommunikációt. Kellemes beszélgetések -terefere - véleménycsere úgy ,hogy látod a másik szemének villanását - mindezek már lassan a múlté, ha nem teszünk érte. Sajnálom és a magam részről próbálom fenntartani a személyes kapcsolatok hálóját , mely érték nemcsak a felnőttek, fiatalabbak -idősebbek , de a fiatal - kamaszkorú generációknak is.

A Kamaszok film sokakat rádöbbenthet arra , hogy ha széttárjuk kezünket - kvázi - én mindent megtettem - nem elég , főleg a kamaszkorú gyerekek kezelését ,túlélését illetően . A bezárt gyerekszoba falai között is érhetik olyan hatások ,melyek egész életükre kihatnak és csak passzív szemlélőkké válhatnak a szülők a gyerek életében. Mire észbe kapnak , már súlyosabb is lehet a helyzet, van ,amikor már késő és visszafordíthatatlanná válhatnak a dolgok.

Az utolsó rész a történet pont erre hívja fel a figyelmet , hogy a Hagyd békén ! - módszer nem mindig üdvözítő. A szülő- gyerek kapcsolat , mely radikálisan változik - új hozzáállást, magatartást , módszereket igényel , ezeket kell megtanulnunk és alkalmaznunk azokat , hogy segíthessünk a kamaszoknak. Ne hagyjuk egymást egyedül ,az ő dolga - intézze - címmel -mert a későbbi lelkifurdalás , gyötrődés a következmények miatt már csak tűzoltás az adott helyzetben. A konklúzió - a következtetés világos - nektek is a következőket javaslom, nálam bevált, működik.

Legyünk kíváncsiak egymásra , érdekeljen bennünket  a körülöttünk levő világ,  a törődés, gondoskodás, a másik életének segítése -támogatása emberi feladat, legyen az családtag, barát, ismerős vagy éppen munkatárs , ettől lesz életünk tartalmas, színes , kiegyensúlyozott.

Gondold át ,Te hogyan éled az életed !

Imádtam. Könyvből vagy fejből ,mindegy volt.  Gyerekeim, unokáim kedvelték a kitalált szereplők köré font történeteket . A lényeg az volt, hogy estéről -estére tudjam mi után -mi következik, mert figyeltek és kijavítottak, ha nem azt és úgy mondtam ,ahogyan következnie kellett. Sokszor én is belealudtam a mesébe , melyek rám is hatással voltak, nemcsak a kicsikre. Ma másképpen van, ami természetes. A világ , a környezet változik , a generációk máshogyan gondolkodnak a mesékről is. Nem sírom vissza a régebbi időket , haladunk, az apropó ,amiért erről írok - egy mesekönyv. Ez a mesekönyv rendhagyó , mert megfelel a korábbi és a mostani elvárásoknak is, melyet egy mesekönyvtől elvárunk. Az üzleti életben az energia , a hatékony idő kihasználás ismert fogalmak ,melyek új megközelítésben - e könyv lapjain megelevenednek. Asztro Szofi ,akinek kalandjairól van szó , a mese világában ismerkedik e fogalmakkal , a közkedvelt asztrológia - csillagjegyek jóslatai helyett - az asztrozófia - tudományát használja fel ,hogy elmesélje a vele történteket. Az ősi bölcselet szerint - ahogy fent úgy lent - ahogyan kint úgy bent . A csillagok és csillagképek energiái , az égitestek hatással vannak ránk , gondoljunk a kissé zaklatott éjszakákra , amikor telihold van. 

Tudatosság hirdetjük , a mindennapi életben , tervezünk, célokat tűzünk ki és igyekszünk megvalósítani azokat és velük együtt , a képzeletünkben megfogalmazott vágyakat is. Asztro Szofi sincs ezzel máshogyan , történetei megszemélyesítik a bolygókat ,melyre ma  sokan vevők . A horoszkópok , csillagjegyek, Te mikor születtél , sokak fantáziáját megragadják , szinte naponta figyelve mi vár rájuk. Nemrég Elon Musk a sztár üzletember mondta egy postban, hogy a Marson szeretne meghalni . Vajon, ő is olvasta Asztro Szofi kalandjait ? A mesék mindenkire hatnak , lehet még ő rá is. Kérdeztem a könyv íróját , - Hajnit - kinek ajánlja a történeteket , a válasz egyszerű volt , mindazoknak ,akik kétlábbal járnak a Földön , de képesek képzeletüket hadba állítani , amikor a jövőről van szó. A fiatal generációk az olvasás örömét új alapokra helyezik , amikor "e " könyv vagy éppen más digitális eszközök alkalmazásával merülnek el a történetek, játékok világában. A virtualitás csodája ,mely teret nyit a képzeletnek , belehelyezhetjük magunkat , szinte részeseivé válhatunk egy környezetnek, harcnak , az akciók világában szembesülhetünk a cselekvés következményeivel. Egy szép nyomtatott könyv , a leírt beszéd , az illusztrációk , a kreativitást más módon növelik, mert a kép az agyunkban megelevenedhet és mi hozhatjuk mozgásba a történetet, szabadon szárnyalva a képzeletben. Mostanában sokat foglalkozunk a külső világgal, a csillagképek, az égbolt akár jövőbeni lakóhelyül is szolgálhatnak, így a mostanihoz képest egészen más távlatokat nyitnak meg . A földi bizonytalanság  állapotában a biztonság felértékelődik . A csillagok, a bolygók ,melyek valamifajta állandóságot tükröznek, ha felnézünk az égre- megnyugvás érzését adják. Biztosan ott is történnek dolgok ,de a messzeség elősegíti  a mozdulatlanság érzetét. Jó olyan könyvet olvasni  ,mely közelebb hozza ezt a távoli valóságot és képzelőerőnkkel , e könyvek által részesei az itteni életnek. A mesék világa, oldja a stresszt , hacsak kis időre is elvonatkoztathatunk a nehéz helyzetektől , optimistábban -pozitívan nézhetünk az előttünk álló feladatokra. Elhihetjük ,hogy az élet szép és még szebbé tehetjük  a mesékkel, megszínesítve környezetünket , mindennapjainkat.

Érdemes mesét olvasni, nemcsak gyerekként , felnőttként is , hiszen ,ahogyan mondják , minden felnőttben ott van a gyerek , akiből felnőtt lett, bár sokan sokszor erről elfelejtkeznek.

Asztro Szofi kalandjai társaink lehetnek a modern mesék által ,történetei - mondanivalójuk ,kalandjai növelik energiánkat ,melyet a mostani tennivalókra fordíthatunk.

Jó  mese olvasást, mesemondást kívánok, kicsiknek és nagyoknak.

Így év elején , év záráskor nemcsak a teljesítményt összegzik, értékelik , hanem a vezetők és munkatársak értékelésére is sor kerül ,ha szerencsénk van. Nem minden cégnél , nem minden munkakörben , cége válogatja. Tanácsadó munkám során megfigyeltem , hogy az értékelés , visszajelzés kiemelten fontos , mindenkinek. Kezdjük az elején.

Kitűztük a feladatot , megvizsgáljuk mire van szükségünk a megvalósításhoz , végezzük a dolgunkat. Közben zajlanak az egyeztetések , megbeszélések , halad a folyamat. Végre készen vagyunk , megvan az eredmény, akár számokban ,tettekben vagy éppen tárgyiasulva - mint például egy termék , bármi más. Legyen az egy vasárnapi ebéd a családnak ,de lehet egy prezentáció , határidős feladat teljesítése , a végeredmény tekintetében, az elégedettség , a jól végzett munka öröme ugyanazt jelenti. 

Megette a család az ebédet , többször rákérdezek ízlik, már unják , minek ez a kérdezgetés, de nekem fontos. Persze isteni mondják, amit jelez az üres tál és tányér , a lelkemnek szüksége van a visszajelzésre. Ha hallom , akkor a délelőtti előkészítés, főzés , a befektetett munka megtérül. Na, nem arról a helyzetről beszélek , amikor a vicc szerint  a feleség megkérdezi a férjét - ízlett az ebéd drágám? - Hát vakarja a fejét a férj ,mit is mondjon - nem igazán ! -mondja . Akkor miért vettél belőle kétszer is - jön az újabb kérdés. A válasz egyszerű - mert előszörre nem hittem el ,hogy ennyire rossz . Erre varrjunk gombot ! - mondhatnánk a régi szólás szerint. A háziasszony magától is tudja ,mikor sikerül az étel jól ,de a család értékítélete a legfontosabb. A munkahelyen sem történik másképp ,ahol a vezetők tudják mennyire fontos a munkatársak felé adott dicséret vagy éppen jobbító szándékú kritika. A magyarok nincsenek top-on ebben a témában. A kritika kezelés finoman szólva fejlesztendő terület. A főnök sokszor inkább elmarasztal , a hibára emlékszik , a jó dolgok pedig természetesek , minek említést tenni azokról. Ha ez a helyzet , a gyakorlat  akkor bajban vagyunk , mert a motiváció, inspiráció kellékei a sikeres, hatékony szervezetnek.

Minden programom után , ahol bizonyos feladatokat is megoldanak a résztvevők felajánlom, hogy a nap végén adok személyes, egyéni visszajelzést. Milyennek látom én őket, mi az ,amit jól csinálnak és miben fejlődjenek. Bármilyen későn végzünk, ez a rész mérföldkővé vált, várják. Beosztják kire, milyen sorrendben kerül sor ,mert fontos  a visszacsatolás. Számomra ez megtisztelő, felemelő ,számít a véleményem , kíváncsiak rá, segíteni tudom fejlődésüket. Örömmel teszem. Az évek múlásával egyre jobban tudom, észreveszem , közben persze jegyzetelek - ki- milyen , figyelek a testbeszédre is , tehát kialakul az összkép , hitelesen tudom a jelenlevőket értékelni. Különösen a fiatalok igénylik az őszinte megnyilatkozást , melyből meríthetnek , töltődhetnek a későbbiekben. Szoktam házi feladatot is adni , előtte és utána , hogy az ülepedés folyamatát segítsem. A bevezetés ,miszerint - Ki vagy Te - Neked mi a fontos az életedben , jó indító a közös munkához. Az utána házi feladat azért fontos, mert a workshop végével nem befejeződik , hanem elkezdődik egy új gondolkodásmód és a résztvevőkön múlik , mit hasznosítanak belőle a napi munkában, életben.

Friss az élmény , pár napja fejeztem be egy programot , melyen javarészt fiatalok vettek részt ,a végén várták a visszajelzést. Örömmel dicsértem őket , de tudtam olyan információt is adni , melyekre nem gondoltak és egy külső szem véleményét hallva elgondolkodnak , mit tegyenek másképpen. Még pár nap múlva is érkeztek az e mail-ek, melyek azt mutatják foglalkoztatja őket a téma , jár az agyuk. Nem múlt el nyomtalanul a közös munka. Számomra is öröm az ilyenfajta , ösztönös jó visszajelzés, érdemes dolgoznom - tovább. Nem a szükséges rossz - a túl vagyunk rajta - című fejezet érvényesült, hanem megmaradt bennük  a hatás ,remélem sokáig. 

A címben leírt fogalmak - önértékelés, önbecsülés , önbizalom kiemelt elemei a sikernek , mert ezek nélkül marad a bizonytalanság, az állandó visszakérdezés - biztosan jól végzem a munkám ,legalább magadhoz légy teljesen őszinte -- ha nem tudsz magadnak válaszolni azonnal és nem kapsz megerősítő visszajelzést - örökké nyitott kérdés marad. Mindenki sikeres akar lenni, erre vágyik , legyen az főnök, vezető és beosztott munkatárs. A hierarchiában feljebbvalótól jövő vélemény meghatározó , enélkül az elégedettség korlátozott. Higgy magadban szokták mondani , de ez ha csak magunkból ered - nem elég - szükséges a külső környezet megerősítése, mely kiindulópont lehet a jövőre nézve. A megélt siker, a dicséret - ezt jól csináltad, szárnyakat adhat  /Red Bull nélkül is /, ugyanakkor a nem várt kritika ,egy bántó megjegyzés romokba dönthet . Tudnunk kell a valóságot , a reális , tükörbe nézés , ismerd magad , legalább Te tudd az igazságot , a valót - elengedhetetlen. 

Az őszinte szó érték, ritka kincs nem mindegy kitől jön, ki mondja , ha a forrás hiteles és érted teszik , akkor előre mozdítja életedet , segít abban ,hogy sikeres lehess !

Most volt karácsony ,de már a januárnak is mindjárt vége. Így megy ez évről -évre, egyre gyorsabban, ahogyan az életkorunk halad. Ünnepeltünk, fogadkoztunk és máris itt a tavasz. Milyen év - a 2025? Mondhatnánk, olyan ,mint máskor, legalábbis az utóbbi öt évben. Tele bizonytalansággal, aggódással , a körülöttünk levő világ, környezet okán és a válasz még mindig nincs meg. Mikor lesz végre béke. Figyeljük az árfolyamok alakulását, az infláció mértékét, a pénzünk értékét , amiért sokat dolgoztunk, takarékoskodtunk, mert a mi generációinknak még a vérében van a spórolás. Támogatjuk családunkat, nőnek a gyerekek, unokák , legalább az ő sorsuk legyen jobb, mondogatjuk. Igen, a legfontosabb, hogy az egészség és a család legyen rendben. A többit megvesszük, ha lesz rá pénzünk. Idén nálunk egy kicsit másképp van. Miért és hogyan? Eddig legalábbis az utóbbi 20 évben tudatosan terveztünk, ilyenkor már tudtuk milyen évünk lesz. Hova megyünk nyaralni és mikor . Éves terv készült , szövögettük az álmokat és legtöbb esetben  megvalósítottuk azokat. Churchill mondta és igaza volt - aki nem tervez - a hibát - a bukást tervezi meg.  Nálunk már kirepültek a gyerekek az unokák is , ketten alkotunk szűk családot , szövetséget , egységet. Csak akkor csinálunk bármit, ha mindketten egyetértünk. Most a változás jegyében tervezünk, ami szokatlan , mivel a mi korunkban a biztonság, az állandóság felértékelődik. Miért éppen most ? Mi az ,ami változásra késztet ? Változatlanul dolgozunk , a munka fontos része életünknek. Amíg van megbízás, tehát valakik számára értéket adunk, addig dolgozunk. Alap igazság ,addig lehet a pénzt jóízűen költeni ,amíg jön. A nyögdíj ,persze jó ha jön minden hónap 12-én, de az álmok megvalósítására nem elég. Hónapról - hónapra tesszük a dolgunkat ,hajtunk ezerrel. Ez az életformánk , immár 45 éve. Szeretjük ,amit csinálunk , jókedvvel dolgozunk ,elégedettséget okoz a siker , az elvégzett feladat, amit elérünk. Láttam az új korosztály besorolásokat, most már van 65 -től  74-ig és utána megjelent  a  75 évtől 95-ig korosztály, mely mutatja , kitolódnak az aktív évek és már lehet kalkulálni a 90-es korosztállyal is. Mire és mivel  az más kérdés. A számokkal folytatva , 23 éve élünk közös munkánk eredményeképpen egy szép házban . Mostanában arra gondoltunk ,mi lenne ha ezen változtatnánk és máshova mennénk lakni, lakásba ,ahol az utolsó évtizedeket boldogan élhetjük. Nem könnyű döntés, még most is naponta győzködjük saját magunkat és egymást , helyesen gondolkodunk-e. Ésszel tudjuk ,hogy így kell, de tudjuk az érzelem, a kötődés a megszokás nagy úr. Pláne, ha közben elmennek régi barátok és a temetésre járás lassan hozzátartozik mindennapjainkhoz. Nem leszünk fiatalabbak, bár mindent megteszünk, hogy aktívak, szellemileg frissek ,tájékozottak legyünk. A betegség nem a mi műfajunk. Lépjünk, léptünk, indulunk ,belevágtunk. Keressük a megfelelő vevőt és utána a hogyan továbbra is keressük a választ. Még nincs meg, de kutakodunk a világhálón. Nézzük a drágábbnál drágább kvázi idősek otthonát is ,mely eretnek gondolatnak számít és kellően elrettentjük ismerőseinket, barátainkat, akik csodálkozva néznek ránk - miszerint ezek megőrültek. Tőlem nem idegen a gondolat, hogy ezt a formát válasszam, mert akkor az egy végleges megoldás , akkor is ,ha valamelyikünk egyedül marad. Nem okoznánk gondot a családnak és gondoskodnak megfelelően rólunk. A másik lehetőség, hogy lakásba költözzünk, de onnan egy idő múlva majd megint mozdulni kell, tehát most jó ,de mi lesz később.

Szóval ,itt tartunk most és a tervezés , a gondolkodás , a változtatás igénye megteremtődött. A kivitelezés , a végrehajtás hátra van, nem sürgős, de életszerű. Miért írok erről, azért ,mert úgy gondolom sokan vannak ilyen cipőben és ezekről a témákról nem esik elég szó.

Majd lesz valahogy , jöjjön ,aminek jönnie kell, én is sokszor mondom, de ha tervezünk, reális célokat állítunk magunk elé ,akkor felkészülünk a jövőre és nem ér váratlanul a mégoly biztosnak tűnő helyzet változása. Kapkodom a fejem a sok állás, munka kereső, pozícióját hirtelen elvesztő ismerősöm között, akik soha nem gondolták volna, hogy ez velük megeshet. Igen mással persze, de velem ,elképzelhetetlen.

A csodára nem érdemes várni, hiszem - bennünk van a csoda, ha dolgozunk rajta. Az év olyan ,amilyenné tesszük. Naponta dolgozunk rajta, hogy legyen holnap és 2026 is. Várom a tavaszt , a megújulást, a napsütést, melyet nem tudok tervezni ,de sok minden mást igen. Vedd kezedbe a sorsodat, dönts, merj változtatni , cselekedj !

Legyen jó éved, dolgozz rajta, hogy csodák érhessenek !

2025 január -vége

Olyan az ünnep ,amilyen Te vagy és amilyenné teszed ! Mi kell egy jó ünnepléshez - türelem, megértés, szeretet, bizalom és bizakodás - hogy azt mondhassuk ,amikor elmúlt - szép , emlékezetes ünnepnapjaink voltak idén is. Készülök . Már hetek illetve már a tavalyi Karácson óta. Tudtam , hogy idén is lesz , vártam, de mostanra gyorsult be és fel a készülődési hullám.  Dugó, dugó hátán , közlekedni nem lehet , most már a reggeli csúcsforgalom után sem, délután talán még rosszabb a helyzet. Mostanában a hó is bejött a képbe. Ismerősöm írta a facebook-on ,már csak 3 hónap van tavaszig . Egyetértek én is ezt várom . A városban fekete , szürke minden, a hegyekben igazi téli hangulat van, itthon már nyoma sincs. Szerencs , hogy van üzemanyag ,bár aranyárban , de eldönthetjük autózunk vagy tömeg közlekedünk. Érdemes jóval előbb felkészülni az ünnepekre , hogy kihagyjuk a tülekedést , de valahogy mindig kimarad valaki ,akinek még venni kéne ajándékot és akkor persze - menni kell. A tömeg, a sok ember , a lelkesedés , az ünnep izgalma hozzátartozik a folyamathoz , nem is tiltakozom ellene , próbálom a legjobbat kihozni belőle. Pláne sok cég úgy döntött , hogy december 24-én zárva lesz , így az ünnepek az ottani dolgozók számára plusz napot ,igazi ünnepet jelent.  Támogatom ezt a fajta megfontolást. Évközben elmentem körülnézni , családi előtanulmány után ,kinek ,mi tetszene ,mit szeretne és igyekszem olyan ajándékot készíteni, venni ,aminek örülnének. Az ajándékozandók köre , száma is változik , ahogyan a család fogyatkozik vagy éppen bővül. Bár idén kevesebben leszünk , mert az élet hossza véges és erre számítani kell, ahogy telnek az évek. Könnyű erről így írni , de ünnepekkor elhunyt szeretteink hiánya még inkább érezhető, velünk vannak ekkor is. Ahogyan minden családban nálunk is megvannak a hagyományok , rituálék, melyek évről-évre részei az ünnepnek. Sajnos a gyerekkori karácsonyokat az idő múlása messze sodorta , de emlékeinkben élnek és felidéződnek minden évben ,gondolunk a lélekben velünk levő szeretteinkre. Telnek az évek és unokáink éveinek száma egyre nő , más dolgok a fontosak .

Lassan belekerülünk , a sokan lenni jó, de kettesben még inkább, ez így természetes. A menü fontos szempont , változatos , erre is minden család felsorolja a szokásos ilyenkor feltálalt ételeket , melyeket nem hagyhatunk ki.     Tíz évvel ezelőtt nagyot változtattunk a megszokott renden és fellázadtunk. Mi az " ÖREGEK " , /öreg a fene/, de hát mit tegyünk a kor az kor , bár az életmód és az életvitel erre rácáfolhat. Nincs karácsonyfa , csak a gyerekeknél , bár a lakás díszítés nem maradhat el. Mi megyünk hozzájuk a szokásos szenteste délután és ők másnap jönnek ebédre hozzánk ,aminek egy részét én készítem ,de egy részét rendeljük. Akár már másnap délután lázasan készülődünk ,mert nemsokára indulunk, valahova , lehetőleg melegebb éghajlatra.  No, nem a nyugdíjból telik rá, hanem a szorgalmasan végzett egész évi munkából. Erre hajtunk egész évben , hogy télen elutazhassunk. Persze nem szenteste vagy első nap ,de a második karácsonyi napon akár már kezdődhet is a kaland. Isteni érzés összecsomagolni a fürdőruhákat , nyári göncöket , papucsokat és irány a repülőtér. Kiosztjuk a feladatokat , ki locsol és vigyázza a lakást , nekik is nyaralás , más környezet , amíg mi nem vagyunk itthon.

2022 után azt gondoltuk , csak jobb lehet a 2023 . Milyen volt - olyan volt ,mint a hullámvasút. Rossz hírek, váratlan helyzetek sora , nehezítette a jókedvet. Háború , most már nem is egy helyen , olaj és valuta válság ,infláció ,áremelkedés ,sok olyan körülmény történt, amiről azt gondoltuk a  mi életünkben már nem fordul elő. Tévedtünk. ,de ennyiszer és ilyen alapvető dolgokban , erre nem számítottunk. Churchill mondása szerint , aki nem tervez - a bukást tervezi  meg. Mit mondjak , ez jellemzi környezetünket, piaci és gazdasági értelemben is.

Az egyszerű ember mindig tervez , mit csinálok ma és holnap - mi - mennyibe kerül, mit veszek , mit főzök . Mire telik vagy éppen spórolni kell, hogy valamit megvehessünk és ez így megy tovább , egész életünk során. Persze a pénztárca no meg az egészség határ szabnak a nagy álmoknak , bár nem mindenki van így ezzel.                      Mit tervezzünk az ünnepekre , természetesen a szokásosat , jó ételt, családi összetartást ,vendégeskedést , reményt , hogy jobb lesz a jövő és nem  a - lesz ez még így se !_ gondolat forog a fejünkben , ami azért valljuk be ,benne van a pakliban.  Örök optimista lévén , bízom benne , hogy kezelhető , élhető lesz a 2024, túléljük  és az eddigi viharoktól megerősödve megyünk tovább. Addig is mit tehetünk , készülünk a karácsonyra , a szilveszterre és koccintunk a szebb jövőre.

Ünnepeljünk, köszöntsük egymást , szeretteinket a családban , a barátokat , kedves és kevésbé kedve ismerőseinket , törődjünk a  környezetünkben élőkkel. Emlékezünk a korábban és mostanában eltávozottakra , hiányuk örökké megmarad. Ilyenkor tágul a szív , még azokkal is kedvesebbek vagyunk ,akik meg sem érdemelnék , de az ünnep ezt megkívánja.  Rajtunk múlik , milyen lesz az ünnep ! Nem árt ezt észben tartani.         Emberek vagyunk és maradunk , ez a lényeg , bármilyen helyzet jön , itthon, a városban , az országban és a világban. Megéljük és túléljük ,de ez nem elég , kívánom élvezzük az ünnepnapokat , melyeket magunknak teremtünk.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és kiszámíthatóbb ,élhetőbb és élvezhetőbb 2024-et kívánok Magunknak és Nektek is !

csk - 2023 december

Kik harcolnak ezért a célért ? Költői kérdés és a válasz mindenki számára köztudott - hát persze ,hogy a nők. A jelenlegi helyzetben a legtöbb cégnél -persze e téren is vannak jó kivételek - a nők azonos munkakör betöltése és végzése esetén - akár 17-20 % -kal kevesebb bért kaphatnak ,mint a férfiak . Miért is ? Mert nőnek születtek. A diszkrimináció azt jelenti, hogy aszerint különböztetnek meg valakit ,amiről nem tehet.  Ez a fajta diszkrimináció elfogadott, alkalmazott ,társadalmilag elismert ,nálunk közismert. Európai szabályozás, minden tagállamra érvényes intézkedések , melyekkel ezen próbálnak változtatni és az olló két szárát közelebb vinni illetve bezárni. Kit érdekel ez a téma ? Mindenkit ,de persze a nőket elsősorban és ne feledjük ,amikor egy nő elégedetlen ,az a férfiakat is érinti.

A női munkavégzés előtérbe kerülése régi történet, a második világháború hozadékaként terjedt el. Senki nem vitatja akkori létjogosultságát  csak egyről feledkeztek meg, kiengedték a szellemet a palackból. Szükség volt a nőkre , a gyáraknak , a szalag mellett ,de bármilyen más munkaterületet említhetnék. Kellett a munkáskéz a háborúsdival elfoglalt férfiak helyettesítésre. Korábban a szüfrazsettek már harcba szálltak a nők szavazati jogaiért. Harcuk kemény volt , tudatos és eredményre vezető. A háború után nem volt visszatérés sokféle ok miatt ,de már a folyamat megállíthatatlan volt. Az 1950-60-as évektől kezdve  kezdődött a húzd meg- ereszd meg kötélpárbaj a nők és férfiak között a munkahelyi érdekekért.  Keserves, értelmetlen és még mind a mai napig tartó küzdelem ez , a vége nem látszik. Meggyőződésem ,hogy szabályokkal ,formális intézkedésekkel igazi változás nem érhető el csak a felszínen.

A nők biológiai rendeltetése nem vitatott, amíg férfiak nem tudnak szülni ez így lesz - bár ahogyan  az AL  halad - nem is tűnik távolinak ez a lehetőség. A mai helyzetet tekintve , a nő egyenjogú abban ,hogy szinte bármilyen munkakörben dolgozzon ,de a bérezés nem éri el az azonos munkakörben dolgozó férfiak bérét. Ugyanakkor a női karrier megváltoztatta a családok életét. Két helyen egyszerre 100 %-osan helytállni nem opció. A kétfrontos harc , otthon vagy munka- karrier kezelése kihívás valamennyi ezt az utat választó nő számára. Munka - karrier - a kettő nem ugyanaz. A nők döntő többsége kiegyezik azzal ,hogy legyen értelmes munkája ,amit elismernek, megfizetnek ,de ezzel együtt gondoskodni tudjon családjáról ,otthont teremtsen. Vallom ,amilyen a nő, olyan a család. Az otthon központja, mozgató rugója  a nő. A választás nem könnyű, akibe ambíció szorult nem tétovázik ,nehéz utat választ. A karrier építés teljes embert kíván - tapasztalatból tudom bizonyos vezetői szint felett - a felső vezetők között - a nemiség szerepe csökken , aki oda elér , a teljesítmény ,ami számít.  Ezekben a pozíciókban nem 8 óra a munkaidő ,hanem sokszor 10-12 . Az otthoni feladatok elvégzéséhez segítő hálót érdemes igénybe venni , aki segít a házimunka elvégzésében. Megfelelő férfi-női otthoni munkamegosztással kezelhető, amihez partnerségi kapcsolatra van szükség. Nem minden nő vállalja ezt ,aki kvázi az "üvegplafon"-t áttöri szembesül ezekkel a problémákkal. 

Még e téren sem mondhatjuk el ,például igazgatósági szinten - hogy egyenlő javadalmazásban részesül a női és férfi vezető , sok cégnél.

Kiharcoltuk az egyenjogúságot sok területen , dolgozhatunk többet ,de az egyenlő bérezés elérése még hátravan. Ki a hibás ebben ? A nők.  Kellett ez nekünk ! Gondoljunk azokra a filmekre , regényekre ,történetekre, melyekben mesterien ecsetelték az ideális családi modellt - miszerint az apa dolgozik, karriert épít - keresi a pénzt, eltartja a családját , míg a nő szüli és neveli a gyerekeket ,otthont teremt , esténként várja haza párját frissen főzött vacsorával. Erre nevelték és sokan még ma is ebben a szemléletben nevelik ,az anyák  - fiaikat. Ma már a fele sem igaz az ilyen életmódnak . Reggeli alig - ebéd a munkahelyen vagy az iskolában - vacsorára rendelünk valamit - majd hétvégén főzhetünk. A Covid e téren megváltoztatta a napi rutint- mintha álmunkból ébredtünk volna fel. Jó ideig otthon voltunk, többet láttuk egymást , beszélgettünk, játszottunk újra megismertük egymást , gyerekek és szülők összezárva , nem is ment mindenkinek könnyen az új felállás. A home office módszer alkalmazása, mely ma is élő gyakorlat lehetővé teszi ,hogy jobban odafigyeljünk az otthoni és párhuzamosan a munkahelyi témákra. Hatékonyság, változás és stressz kezelés minden téren  - online eszközök segítségével - új rutin megteremtését tették lehetővé. Az emancipált nő kiharcolta, hogy dolgozhasson és megossza otthoni teendőit élete párjával , ha olyan szerencsés, hogy megfelelő társat talál ehhez.  A partnerkeresés a mai világban az egyik legnehezebb feladat akár nőről vagy férfiról van szó, de ez egy másik történet.

Meglátásom szerint ,újra tanítani kéne, háztartástant - párkapcsolat építést - otthoni partneri együttműködést - a boldog élet megtalálásának megtalálását és megtartását - más feledésbe merült témával egyetemben. Kevesebb lenne a válás , a boldogtalan párkapcsolat vagy akár egyén legyen az nő vagy férfi. 

A fiatalabb generációk máshogyan képzelik el életüket ,ami természetes. Mi is így voltunk ezzel anno, bár akkor nem volt sok választási lehetőségünk. Most éppen bőség okozza a káoszt , az internet által vezérelt világban a boldogulás még nehezebb. A gondolkodásmód változik velünk együtt. Mit akarunk elérni ? Több pénzt, hatalmat, egyenlő munkáért -egyenlő bért -kinek mi fontos. Eddig egyszerű volt a válasz -boldog életet ,mely persze mindenkinek mást jelent. Az élet tervezést  lehet tanulni , kellene . Ebben a nők élen járhatnának , mert a világban a nőnek döntő jelentősége van. A sok változás mellett van ,ami állandó, nem változik.

A nő meghatározó szerepe -otthon és a munkahelyen is . Nincs munkahely nők és persze férfiak nélkül sem. Jobb lenne nem harcolni ,hanem megegyezni ,elismerve mire képes egy nő és egy férfi - azonos munkakörben - egyenlő bérezést - a jelszó hangoztatásával  napirenden tartjuk a témát, remélve , hogy közelebb jutunk a megoldáshoz ,ha nem is ma ,de már lányaink életében.

Röpködnek a trágár kifejezések ,megy az anyázás és az emberi testrészek vulgáris emlegetése , szóval itt tartunk. Sokszor már észre sem vesszük ,amikor káromkodunk. Álszentség lenne azt állítanom, hogy én nem kanyarítom el magam olykor-olykor, -mostanában gyakrabban- ,ha valami kiveri a biztosítékot, pedig erre van esély rendesen. Tudjuk, a stressz akkor alakul ki, amikor pofán vágnánk valakit ,de nem tehetjük. Arra gondoltam , mennyivel elegánsabb lenne , ha nemcsak a régies - pld. területi megnevezéseket hoznánk divatba ,hanem a káromkodások régi megfelelőit - az ízes magyar nyelv ilyen gyöngyszemeit.

Jó pár példa van ebből , emlékszem nagyapám sokszor emlegette ezeket, ha nagyanyám kihozta a béketűrésből és ő a maga módján reagált a történésekre. Ilyenek többek között - ha például valami bosszant azt mondanánk , - azt a leborult szivarvégit - amivel valójában elégedetlenségünknek adunk hangot. Mit is jelent ez ? Ha valami nem úgy sikerül ,ahogyan elképzeltük utalva a hamutálból leboruló hamura a szivarvégről - és ez valóban bosszantó lehet - mert leborult és fel kell takarítani.  Milyen szép lenne ,amikor mérgesek vagyunk valakire, csak annyit mondanánk , a holló vájja ki a szemét vagy éppen a nehézség törje ki. Jelentésüket ismerve elborzadnánk a valódi  ok-okozattól ,mert igazából nem is kívánunk az illetőnek ennyire rosszat, csak éppen a pillanatnyi indulat beszél belőlünk. Utána pár perccel már lehiggadnánk és bántana minket a lelkiismeret furdalás tudván mi a fenét kívántunk neki.

A nehéz feladatok megoldása előtt pedig érzékeltetve a téma nehézségi fokát így szólnánk:  a Csinborazzoját ,a keservit neki - mennyire nem könnyű az élet. Gyerekeink  vagy unokáink nevelése ,igazgatása közben mit szólnának ahhoz, ha ekképpen reagálnánk - azt a paszta cipőpaszta - azt a macskabajszát - folytathatnánk a párbeszédet, amikor fegyelmeznünk kellene őket. Szerintem kacagásban törnének ki - nem tudván mi van velünk ! Az igazán necces helyzetekben , mielőtt tényleg elszakadna a cérna, mérgünket kifejezve , az áldóját , a hét meg a nyolcát - kifejezéseket használhatnánk. A francba különösen a kedvencem ,mert történet is fűződik hozzá. Mint tudjuk az itt dolgozó külföldiek számára a magyar nyelv megtanulása szinte lehetetlen - persze tisztelet a kivételnek - . Multis kollegám első szava magyarul - a francba - volt ,tőlem hallva megkérdezte mit jelent és miután megmagyaráztam neki ő is előszeretettel használta megfelelő szövegkörnyezetben.  Jól állt neki - szinte magyarrá vált abban a pillanatban , a kollegák is értékelték igyekezetét. Térjünk vissza a valódi üzenethez, komolyra fordítva a szót ,mármint a csúnya, vulgáris ,alpári nem irodalmi magyar beszéd -minden korosztály szótárát átformálják. A fiatalabbak cifrázzák keményen , csak az általuk használt ,kitalált rövidítésekkel vagy éppen átformált ,angolos szavakkal , míg az idősebbek maradnak a korábban jól bevált kifejezéseknél. Még emlékszem Lőrincze és Grétsy tanár urak ismeretterjesztő műsoraira a rádióban , melyek emlékezetesek voltak és generációk szívták magukba a szép magyar beszédet. Hol van már a tavalyelőtti hó- mondhatnánk. Ma már a kvázi celebek világában nem a belbecs , hanem a talmi külcsín vezérel sokakat és a valódi teljesítmény kismiska az önmutogatáshoz képest.

Ki - kíváncsi rájuk - kérdezem? - Hát mi ,mert vannak közszájon emlegetett pojáca műsorok ,melyekről a statisztika szerint kiderül sokan ,akár több millióan is néznek. Ha nem mi  - akkor kik nézik - ez itt a kérdés ! - és nem kell Hamletnek lenni ahhoz, hogy tudjuk a néző gyarló ember és mindenre vevő. Morgolódok, sopánkodok, de nem ez a megoldás . Mi a megoldás?

A kezünkben van a kulcs csak nem találjuk a kulcslyukat és az ajtót sem , változtatni kell a napi rutinon , hogy a megszokásból új megközelítés legyen. Elsősorban magunk és közvetlen környezetünk változzon és ezáltal elérhetjük, hogy tágabb világunk is észre vegye és alkalmazza a változást. Addig is , amíg még tudjuk milyen a tényleges , szép ,irodalmi magyar nyelv, beszéd , őrizzük . Ez különböztet meg bennünket, magyarokat a többi nemzettől, ide születtünk és ezt a nyelvet használjuk. Lehet törekedni egységes Európára  gazdaságilag - szabályozó rendszerek létrehozására ,nemzetek szoros együttműködésére ,de a nyelv az ,ami a nemzeti identitást, hovatartozást jelentette a múltban ,ma és a jövőben is.

Bízom benne - ha megőrizzük és sikerül a törekvés - így marad még sokáig, de ezért tenni kell. 

Használjuk a szép magyar nyelvet , a beszédben -minden helyzetben - akkor is ,ha a mai életben ,nem ez a megszokott, trendy, cool -  ,tegyük azzá - mindennapi rutinná.

Amióta tudom mit jelent, használom. Neked is ajánlom. Mindannyian ezt tesszük, de leginkább ösztönösen nem tudatosan.

Honnan jött elő , a tudatos jelenlét éppen most? A sorozatok egyre-másra jönnek , szinte már nem is tudod, melyiket válaszd , cím, tartalom, bemutató rövid részlet alapján , persze TV nézés helyett, ahol a reklámok a főműsorok és a filmek töltik ki a reklámok közötti időt. A fizetős csatornák jobbak , egyben láthatod a történetet, kimaradnak a reklám blokkok. Nemcsak az angolszász vidékről származó filmek ,történetek között találsz érdekeset ,mint például legutóbb a - Martha - című dokumentumfilmet , mely Martha Stuart nálunk is ismert tv-s személyiség életéről szól. Nagyon tanulságos.  A karrier építés , a siker kezelése sehol sem könnyű, mert az emberi irigység bárkit-bármikor -bárhol utolérhet , pláne ha nő éri el. Mit nézzünk - a mi lesz a vacsora - kérdés után azonnal és egy német sorozat nyújtott maradandó élményt. Szokásosan - gyilkolászással indul , a történet izgalmas , pörgős ,de volt egy külön cselekmény sor benne, melynek  tartalma, mondanivalója megragadt a fejemben.  A kritika szerint száraz humor ,ami nekem bejön, nem szokványos krimi, hanem valódi humor is van benne. Maga a főhős meséli el élete problémáit, kihívásait küzdelmét a szakmai és privát életében. Ekkor kerül előtérbe a belső béke megtalálása , a tudatos jelenlét ,mely nagyon fontos faktor a mindennapi életben. Különböző technikák alkalmazhatóak az eltérő élethelyzetben ,melyek segítenek megoldani vitás kérdéseket és ugyanakkor magunk is igyekszünk helyesen cselekedni. Dönteni kell vagy túlélni ill. túllenni nehéz helyzeten úgy ,hogy a helyes döntés megfelelő irányba tereljen bennünket. Nemcsak szórakozás a film , hanem tanulási folyamat  ,amit persze a cselekmény köt össze. A tudás mélyül és már másnap éreztem, megy ez nekem - a tudatos jelenlét , most már odafigyelve, tudatosan. Működik. Mint sok más dolog ez is máshogy kódolt a férfiak és nők esetében. Amióta tudom , hogy a férfiak agyának van egy olyan szelete, mely tud olyat, hogy semmire nem gondol - azóta nem teszem fel a kérdést életem párjának - mire gondolsz drágám - mely kérdéstől minden férfi ember lobot kap.  A nők más tészta - velem együtt - az agyunkban ezer gondolat cikázik egyszerre ,szélsebesen váltunk témát ugrálunk egyikről a másikra és még gondolatban is rohanunk saját magunk előtt.  Mire jó ez?- semmire, mert a gondolatot követi az aggódás, a lelkiismeretfurdalás, a gyötrődés és ragozhatnám. Mennyivel jobb lenne ,ha a tudatos - tényleges jelenlét módszer szerint ,amit a sorozat után még jobban használok - bár sokszor eddig is így tettem- a film jó lökést adott ahhoz., hogy az ösztönösség helyett a tudatos alkalmazás mezsgyéjére lépjek. Ajánlottam a módszert unokáimnak is , mert a most a  fiatal generációk felé irányuló információ zuhatag szinte megbénítja őket. Mit nézzek - merre forduljak - mikor - mit és hogyan tegyek - a prioritások felállítása döntő ,hogy életük jól alakuljon. Az élet célok, életstílus - élet szerkezet kialakítása a siker egyik forrása . Többen állítják ,hogy a boldogság útjának megtalálása két irányú . Az egyik irány - ismerjük, de tartsuk kordában vágyainkat - maradjunk a realitás talaján - a másik szerint tárjuk fel lehetőségeinket és éljünk velük, valósítsuk meg azokat ezáltal teljesítve vágyainkat. Természetesen hozzátartozik önmagunk ismerete és környezetünk tanulmányozása is. Gondoljunk például az autóvezetésre , a vezetési kultúrára ,mely sokat ostorozott téma. Manapság a fiatalok körében központi téma a jogosítvány megszerzése, mert most előnyösebb anyagi feltételekkel lehetséges. Aranyárban mérik a gyakorlati órákat, vizsgadíjakat ,melyek nem hasonlíthatóak a korábbiakhoz. Régen 20-30 évvel ezelőtt az autó száma sokkal kevesebb volt ,most rohamosan nő a számuk és a gépjárművezetők agresszivitása ezzel egyenes arányban növekszik. Itt aztán igazán elkel a tudatos jelenlét ,mert a jogosítvány megszerzése nem jelenti azt, hogy valaki tud vezetni. Technikailag és formailag - megvan a papír- egyénfüggő ki -milyen gyorsan alkalmazkodik a közlekedési helyzethez ,ami fiatal korban könnyebb, ha valóban odafigyelnek arra ,amit csinálnak. E téren ennek döntő jelentősége van , mert egy pillanat alatt kockázatos helyzetbe kerülhetünk. Ugyanez igaz az idősebb korban vezetőkre is , fontos , tudjuk mik a korlátaink és merjük azt mondani - igen én már nem vezetek - ehhez is kell bátorság.

Ennyi minden eszembe jutott egy esti sorozatról , pedig az elején majdnem feladtam , már megint egy erőszakos film, de kitartásom eredményes volt ,tanultam belőle.

Jó filmezést és tudatos jelenlétet kívánok, gyakorold !

A kérdésre válaszolva , Igen én járok,  mi járunk. Nem túl sűrűn ,de gondolatban szeretteim , szüleim , nagyszüleim , rokonaim gyakran eszembe jutnak ,anélkül ,hogy fizikailag ott lennék sírjuknál. Érdekes megfigyelés , az idősebbek többet foglalkoznak az elmúlással , visszajönnek a fiatalkori , gyerekkori emlékek, érzések, illatok, helyzetek ,melyekre nem gondoltak korábban ,amikor a munka , a gyereknevelés voltak fókuszban. Már nem "annyira " riasztja őket az élet vége , mint mondjuk tizenéves koromban  amikor megrettentem attól, mi lesz ha anyukám, apám - nagyszüleim már nem élnek. Sajnos eljött az idő ,amikor már több kedves arc, hang már messze jár ,de nincs olyan nap , hogy ne gondolnék rájuk. Sőt zűrös helyzetben hozzájuk fohászkodom ,segítsenek. Segítenek , persze én is saját magamon. Közeledik a Halottak napja, sokan az év ezen az egy napján mennek ki a temetőbe ,hogy leróják tiszteletüket halottaik előtt . Az évszámok előre haladtával egyre gyakrabban fordul elő ,hogy temetésre kell, illik járni ,akár egy barát , közeli ismerős ,régi munkatárs vagy rokon távozik közülünk. Az ilyen alkalmak szinte társas programnak tekinthetők ,találkoznak a rég nem látott ismerősök ,megy a terefere, kivel mi újság , kihasználva a nem várt alkalmat. Nemcsak az elhunytat, családját siratjuk ,kicsit magunkat is. Meghatódom, jókat sírok, mert ez egy szelep, nemcsak a rokonoknak , hanem a temetésen résztvevőknek is. Valahol magunkat is siratjuk ,minden hozzánk közel álló távozásakor , mert valamikor mindannyiunkra ez a sors vár , legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Mindig könnyebb - szokták mondani ,annak , aki távozik , az itt maradónak a nehezebb, pláne ha sok-sok évnyi együttélés, összetartozás után marad magára. Mi lesz velem - hogyan élek tovább - merülnek fel a logikus kérdések ,a válasz nem egyszerű.

Ma , gyönyörű , szép , koraőszi időben mi is kimentünk a legnagyobb pesti temetőbe , ahol már pezsgett a halottak napi élet . Egymás mellett sorakoztak a virágos standok ,szezon van ,most kell kiszolgálni az ügyfeleket. Gondoltuk, egy héttel az ünnep előtt megyünk , hogy elkerüljük a tömeget.-  Gyerekkoromban félnapos túra volt egy temetői járat, találkozás a rokonokkal , zötyögés a villamoson , kis piknik a sírnál , nehogy éhen haljunk hazáig, szép emlékek. Ma hozzájuk mentünk , akikkel korábban együtt tettük meg az utat , velük gyalogoltunk a hosszú temetői fasorban. -- Sokan gondolkodtak hasonlóan , mint mi, ezért sorban álltunk a bejutásnál -most már autóval - a virágosnál . Majd ezek után kezdődhetett a sír vadászat és bár nyáron is voltunk kint a sírnál, ahol szeretett 6 rokonom nyugszik, nem volt könnyű megtalálni. Tudtuk a számokat, parcella, sor ,helyszám, de mégis nehéz volt. Melyik fa, közeli sírhely felirat ad iránymutatást ,melyeket próbáltam memorizálni legközelebbre. Jól is tettem ,mert 3 nap múlva , telefonos eligazítást kellett adnom másik rokonnak , hol találja a sírt. Navigálás , fa, sírfelirat mint iránymutató ,jól működött. Ösztönszerűen haladtunk ,követtük a jeleket és a megérzések helyes irányba tereltek bennünket, megtaláltuk . Ápolt sír ,feliratok , újra és újra kiszámolom ,ki -meddig élt . Közben párom , aki a tettek híve , veszi elő a mécsest ,a gyertyát. Hol a gyufa - kérdezem , kiderült üres dobozt hozott, de sebaj van a kocsiban másik. Újabb menet , megvan , gyújtja a gyertyát ,ami nagyon csele ,mert többször elalszik, amin jókat nevetünk. Többszöri próbálkozásra sikerült, feladat elvégezve . Emlékezünk, pár történet , a sírban nyugvókkal kapcsolatban ,beszélgetünk, felidézzük a múltat.

Rendben , irány a kijárat, mely egy rally túrával felér , ha nem lennének néhol táblák , akkor akár estig is kóborolhatnánk  a sírok utcái között. Jöhet a megérdemelt ebéd, mivel természetesen megéheztünk, elfáradtunk. Kiérdemeltük ,megtettük kötelességünket , jó érzés. Vajon mi lesz ezzel a hagyománnyal 10-20-- 50 év múlva- kérdezem. Már most is elhangzik a család, az ismerősök körében, minek menni , elég ha otthon gondolunk rájuk és gyertyát gyújtunk, ennyi. Tényleg ,ennyi? Nekem fontos, hogy kimenjek , oda , ahol fizikailag, hamvaik, poraik nyugszanak. Nem elég a rágondolás ,nekem kevés. Persze a világ változik, megértem ,de a hagyományok tisztelete az életformához , az érzelmi intelligencia kifejezéséhez hozzá tartozik. Ha már eltemettük valamilyen módon őket ,akkor halottukban is gondoskodjunk róluk. Legalább egyszer Halottak napján látogassuk meg őket.

Az új temetési gyakorlat , a szórás más eset, mert nem marad az emberből fizikailag semmi, de van ,aki azért jár ki az emlékhelyhez , hogy ott ,hol elszórták érezze az elhunyt jelenlétét, így emlékezzen rá. A gyász , az emlékezés az egyik érzés, melynek kezelésére nincs általános recept. Mindenki máshogy gyászol, emlékezik. A családnak , a nevelésnek , a családi szokásoknak, hagyománynak ebben jelentős szerepe van. Mi , így szoktuk - hangzik el sokszor, ebben az esetben is igaz és követendő.

Az idő halad, a fiatalok szokásai mások, mint az idősebb nemzedéké. Érdemes megtanítani őket a múlt iránti tiszteletre ,megismerésére , emlékezésre. 

Ne feledjük , a gyökerek , a korábbi generációk iránti tisztelet az emberi  élethez ,léthez tartoznak. Lehet mesterséges intelligencia, virtuális lét , de az emberi érzelmeket semmi nem pótolja, ettől vagyunk emberek, nem gépek , melyek segítik életünket ,de ha életre kelnek az már más világ lesz.

Halottak napján , kövessük  elődeink hagyományait és emlékezzünk azokra , akiket szerettünk és ma is szeretünk, bennünk - velünk vannak, amíg emlékezünk rájuk.

Őrizzük őket azzal is , hogy kimegyünk hozzájuk , tisztelgünk sírjuknál, jelenlétünkkel -legalább az év -e - napján.