A témákat, amikről írok, nem keresem, megtalálnak. Olvasok, figyelek, hallgatok és megindulnak az agytekervényeim, melynek hatására nem hagy nyugodni egy-egy gondolat, motoszkál a fejemben és rövid időn belül írás születik belőle. Jó érzés, hogy még 60+ ként is képes vagyok rá. Nem vállveregetés, de kell az olaj a magam tuningolására, ami az energia szintemet szinten tartja, illetve fokozza. 

Bill Gates válik, szólt a híradás, ami mindennapos hír, sokakkal előfordul, többek között velem is 41 évvel ezelőtt. Régen volt, de persze az idősödés egyik jele, hogy élesen emlékszem minden mozzanatra, ami akkor történt. A hír azért érdekes, mivel a kvázi híres emberekkel kapcsolatban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy velük másképpen történnek a dolgok, mint velünk átlagos halandókkal. Pedig sorolhatnék egy csomó olyan tevékenységet, amit ők is ugyanúgy csinálnak, mint mi. Számomra ő testesíti meg az IT uralta világot, mely a pandémia második évében, amikor van idő a töprengésre, kis filozofálgatásra már nem is tűnik annyira jónak, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt.

Sokat köszönhetünk a számítógépek uralmának. Gyors, könnyen elérhető hírfolyamokat, a napi élet felgyorsulását, a sebességet, az állandó rohanást, nehogy lemaradjunk valamiről. Még az én korosztályom is így érzi magát, pedig mi még élvezhettük a 4 évszak hatásait, a rendes teleket és nyarakat, amikor szinte nem is volt kérdés, hogy például karácsonykor esik-e a hó, vagy éppen lesz-e nyár május végére. Igaz, hogy a 30 fok feletti kánikula ritka volt és a 25 -28 fokos hőmérséklet éppen megfelelt, hogy nem csorogjon rólunk a verejték. A változás velünk van, bár sokan már ettől a szótól is besokalltak, elegük lett. Ilyen szavak még a változás mellett a kihívás, környezeti lábnyom és sorolhatnám akár estig. Nem változni, fejlődni akarunk, mondják a cégvezetők, a környezetnek és a piacnak megfelelően módosított profillal és tettre kész vezetőkkel, munkatársakkal.

Pedig így van, nem tudjuk megváltoztatni a megváltozhatatlant. Extrém történések minden téren, akár az időjárást vagy a kommunikációs csatornákat nézzük. Reggel kezdem az online hírekkel, mit történt a nagyvilágban. Így értesültem Bill Gates válásáról is és arról is ezáltal, hogy bízott abban, hogy Nobel-díjjal tüntetik ki. Ez még várat magára és szerintem nem is jön el számára. Megérdemelné, ez már más lapra tartozik, mondhatnám. 

Mi történik, ha nem tudunk valamiről azonnal, gondoljunk a lassabb, nyugalmasabb életre, mely a 2000-es évig nem okozott fejfájást sokaknak. Megszülettek, felnőttek, tanultak, családot alapítottak, éltek, szerettek és haragudtak, élvezték a napfényt és a csillagokat, majd távoztak. Generációk sokaság élte meg a sima, egyszerű, nem túl bonyolult életet. Rájuk épül a 21. század robot forradalma, mely az embereket nem érző lélekké, hanem emberrobottá teszi. Megéri? Hajszolunk olyan dolgokat, melyek a 60 + ból nézve már nem is olyan fontosak? Mondom a gyerekeimnek, unokáimnak az okosságokat, és látom a szemükön, hogy azt gondolják, hadd beszéljen a nagyi, mi jobban tudjuk, tesszük, amit a rohanó tempó diktál. Valószínűleg ők is máshogyan gondolják majd 20-30-40 év múlva.

Miért írok erről most, Bill Gates okán, aki tanult, élt, cégeket alapított, sikereket ért el, meghódította a világot és válik? Az üzenet az, hogy akkor az ő életében sem minden gömbölyű. Élt Melindával több évtizedig békességben, boldogságban, aki társa volt, inspirálta a sikerre és most tessék, válnak. Mi a párommal idén leszünk 41 éves házasok, ami a mai fiatalok szerint nem is igazán érthető. Több mint 4 évtized valakivel, ami remélem lesz öt is, szinte nem is normális számukra. Persze voltak benne hullámhegyek és szerencsére hullámvölgyek alig. Sokat beszélgetünk, bámuljuk a természetet, hasonló a gondolkodásunk sok tekintetben, persze vannak véleményeltérések, de ezek kezelhetők. Nem váltunk robottá, ami a legfontosabb. Most is megérint mások élete, problémája, és azonnal segíteni akarok rokonnak, barátnak, ismerősnek. A rohanás mellett tudok hallgatni, hímezni és persze hámozni is.

A címben szereplő Robotember- Emberrobot - mindannyiunk problémája. Rájöttünk az utóbbi jó másfél évben, hogy lehet másként is élni. Egyrészt itthonról is kezelhető szinte minden, mobil, laptop, melyek ontják magukból a fontosabbnál fontosabb információkat. Kell ez nekünk?  Sokak szerint kell, de már vannak kétségek. Mi van, ha nem tudunk valamiről és lemaradunk, például a tőzsdei hírekről? Aki ezzel foglalkozik tudja, hogy pénzügyi téren a gyorsaság, a reakcióidő szinte egyenesen arányos a döntések jósági fokával. Ez az ő problémájuk, nem érinti a Föld lakosságának csak töredékét. 

Kapunk-e oltást, mikor és melyiket? Mára már ez a kérdés is lecsengőben van, mivel oltakozunk ezerrel, és már a 17 éves unokám is megkapta az elsőt. Mi magyarok imádunk elsők lenni. Hajtunk, verjük a mellünket, soroljuk az érdemeinket és várjuk az elismerést. Pszichológusok erre azt mondanák, kompenzáljuk a kisebbségi érzésünket. Valóban, így lenne. Nem kétséges tehetségesek, ügyesek, talpraesettek vagyunk, ezek a túlélés feltételei is. Ebben a vérzivataros időszakban azonban érdemes kicsit visszavenni és szemlélődve nézni, hogy mi történik körülöttünk, tanulni a jó gyakorlatokból, ahogyan ezt a nemzetközi cégek is teszik. Lassítani kellene, mert a túlzott proaktivitás megbosszulja magát, több hibát követünk el, bár igaz, hogy olyan gyorsak vagyunk, hogy még a korrigálással is elsők lehetünk. Magamat is biztatom a leírtakkal, mivel tőlem sem áll távol a rohanás, a szélsebes gyorsaság, ha persze nem futásról van szó. Képes vagyok szobabiciklin is izomszakadást kapni és sajnos ez valóság, nem vicc. 

Mit kell tennünk? Gondolkodni, elemezni, kalkulálni, töprengeni, fejlődni. Kulcsszavak a mai helyzetben, mert ezek nélkül a végeredmény nem lesz az, amire számítunk vagy éppen tervezzük. Ne légy robot, ne csak a pénz és a hatalom, a pénzért megvehető dolgok ösztönözzenek, mert ezek csak rövid időre jelentenek elégedettséget, boldogságot. Utána pedig mi marad, az Emberrobot.