Kezdem őszi programjaimat ,ezerrel pörgök, hol kisebb - hol nagyobb sikerrel. Próbálom felvenni a fonalat, bár a + 30 fokos hőség nem segít ebben. Jó , hogy este már hűvös van ,de még a nyitott ablakos alvás plusz pontot ér. Ami már a közeledő ősz , tél irányába mutat , a korábbi sötétedés, amit ki nem állhatok ,persze lesz ez még így se ,amikor már 4-5 órakor villanyt kell gyújtani. Ez nem változik , minden más igen . Jólesik közeli-távolabbi ismerősökkel - üzleti partnerekkel felvenni a kapcsolatot a nyári szabadság után. Ki ,merre járt , milyen élményeket szerzett. Az e mail-ek világa megoldja a kommunikációt ,nálam a telefon is játszik ,minden módozatában , vevő vagyok az emberi hangra. Sokat elmond egy egyszerű -halló -is, máris tudom milyen napja van a vonal túlsó felén jelentkezőnek. Pár mondat , érdeklődés a család és a munka iránt jól tükrözi milyen volt az elmúlt időszak ,a kérdéseimre adott válaszokból kitűnik merre halad a cég , a gazdaság. Mit mondjak, ez az év nem tartozik a könnyű periódusokhoz. Nemcsak a forgalom, a fogyasztás csökkenésére, a bizonytalanságra , az egyének és családok egyre szűkülő anyagi lehetőségeire gondolok. A munka , a munkahelyek világa is megérzi a rózsát nélkülöző helyzetet. Átszervezések, fúziók, eladások, szervezeti módosulások, inkább megszűnő, mint létesülő pozíciók jellemzik a mai életet. Aki gyárt, termel-elad , küszködik a kereslet és kínálat - a fogyasztás - finoman szólva - akadozásával és az évvégi tervteljesítés egyre inkább kérdéses. Mi lesz holnap?- teszik fel sokan a kérdést. Bár a ma sem tiszta , a holnapután-ról nem is beszélve. Pedig a tervek készülnek és a tulajdonosok ,részvényesek bárhol is vannak nyomatják a növekedést , mely jövedelmük forrása. Bevállaljuk vagy tiltakozzunk - jó kérdés. A vállalat vezetők ,igazgatóságok mostanában ezekkel a gondolatokkal kelnek és fekszenek. Mire fel legyünk optimisták? A mai teljesítmény nem garantálja a holnapi növekedést , akkor pedig további racionalizálás, a hatékonyság fokozása jegyében tervezett változtatás szinte elkerülhetetlen. Mi lesz ?A bizonytalan tényezők száma egyre növekszik , melyek megnehezítik a jövőkép kialakítását. Na ,erre varrjunk gombot - mondhatnánk , de nem tárhatjuk szét kezünket, mert ez a magatartás lehúz és megfojt. Mindegyikünk a maga területén próbál helytállni , megküzdeni a mindennapok kihívásaival . No és persze a háborús helyzettel is számolni kell ,melyhez már lassan hozzászokunk, nem gondolva a valós veszélyre. Jó kis tényállás ,de én ,mint örök optimista bízom a jövőben. Nem tehetek mást. Amióta eszemet tudom mindig volt feladat ,cél, mely értelmet ad a reggeli felkelésnek. Gyerünk nincs megállás -bíztatom magam , változatlanul megyek előre . Persze legbelül tudom , a hurrá optimizmustól nem változik semmi , de a hit ,ami bennem van erősíti a küzdőszellemet és szorgalmas, kitartó munkára késztet. Ámen - így legyen mondhatnám , de inkább hiszek saját tudásomban, tapasztalatomban és tettre készségemben , mely eddig soha nem hagyott cserben.
Amiért erről írok , hiszek a buzdítás erejében , mely a lelombozódás-t felcseréli a cselekvésre ,mely nélkül nincsenek eredmények , boldogulás. Kell a motor szemlélet , melynek hajtó anyaga a bennünk levő önbizalom , magabiztosság , a siker előfeltételei.
Ha így gondolkodom és érzem , tudatossá válik bennem az ,amitől korábban szorongtam elmúlik, ami aggaszt elhessegethető és már indulok is, hogy minél előbb elkezdhessem az őszi projekteket , a jó ,forró és hosszú nyár után.
Mit hoz az ősz és a tél ,az a jövő zenéje ,de a cinegemadár is tudja , ha nem dolgozik rajta ,akkor a tél keserves lesz. Nincs mit tenni , végezzük dolgunkat, legjobb tudásunk szerint, én ezt teszem.
Érdemes Móra Ferenc sorait elolvasni, melyek ma is aktuálisak:
Vége van a nyárnak , hűvös szelek járnak , nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni ,ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.
