Az idei Olimpia bővelkedett eseményekben. Már a nyitó ünnepség kiverte e biztosítékot sokaknál, megjelent tiltakozó jegyzék, elismerő értékelés, tehát minden hangszeren játszottak a franciák. Kapkodtam a fejemet , minden díszlet , jelenet, egy külön show volt ,fergeteges. Erre mondják , hogy a kevesebb több lehet , ami erre a programra ,megállta a helyét. Kreativitás , innováció , felsőfokon. Ez nem vitatható, mindent beleadtak a szervezők és szereplők. A művészek felkészültsége hibátlan volt , tudnék sok-sok elemet kritizálni , de összességében le a kalappal a franciák teljesítménye, mint szervezők és lebonyolítók előtt. Tudnak ünnepelni , eseményt celebrálni , például gondoljunk az egyes versenyszámok bevezetését szolgáló - hoppmester produkcióra. Külön jelentőséget adtak az egyes sportágaknak ,még olyanoknak is ,melyek szűkebb rétegeket érintettek , rúdugrás ,kalapácsvetés ,melynek ezüstérmünk kapcsán azonnal szívünkbe zártunk. A sportágakat egy-egy kiemelkedő teljesítményű francia sportoló vezette fel , ütötte földhöz a botot, így ők is aktív részesei lettek a versenynek . A jó, kiváló marketing részletek mellett voltak kevésbé jók is , szerintem a Szajna ,mint rendezvény helyszín kimaradhatott volna , még bemelegítésre is alkalmatlan volt a víz minősége és több sportoló megszenvedte ,mely mutatta, ami nem megy ne erőltessük még akkor is ha a Szajnáról van szó. Csapongok, a teljesség igénye nélkül ,szubjektíven írom le élményeimet, ahogyan nekem tetszett. A lényeg , az élmények, akkor is ,amikor már vége van az Olimpiának , felidéződnek ,pozitív megerősítést adna saját feladataim megoldásához. Mások sikerének átélése - saját sikerességünkhöz hozzájárulnak , örülünk neki. Természetesen a magyar győzelmek, helyezések jelentették a legnagyobb eseményt. Fennmaradtam késő estig, drukkoltam ,küldtem az energiát a versenyzők felé. Örültem az aranyérmeknek ,de minden érem , helyezés elégedettséggel töltött el. Értékeltem a befektetett energiát , a küzdeni akarást , a tettvágyat, az utóbbi három, négy vagy több év felkészülését. Többször értetlenül álltam vagy éppen ültem bizonyos dolgok láttán. Például felvetődött a kérdés, a sok ezüstérem megnyerése mellett ,miért nem nyertünk több aranyérmet, mivel nagyon közel voltunk a csúcshoz. Sokszor beszélgettünk erről családi, baráti körben és a következtetés summás. Amíg csak egy sportág /kimondatlanul is tudjuk - a fociról van szó/ élvez kiemelt előnyöket , extra anyagi támogatást, elismerést, figyelmet , addig nincs min csodálkozni. Az utóbbi időben valamelyest javult a megítélés , méltatjuk a nemcsak aranyérmeket, hanem a további helyezéseket is ,de ez csak a kezdet. Gondoljunk arra, mennyibe kerül egy dzsúdó felszerelés vagy éppen a vívók eszközei , csak egy -két sportágat említve ,de valamennyire igaz . Elsősorban a családoktól elvárt a nagyfokú befektetés, mivel a szövetségek, egyesületek anyagi háttere ,finanszírozási képessége még a működési költségek fedezésére sem elégséges. Igen , jó az öröm ,az amatőr játék, de profi szinten, az olimpiai sikeres részvételre több pénz kell. A tehetség , a lelkesedés, a szenvedély ,az elhivatottság valóban előre visz, de egy ponton túl más is számít. Biztosítani kell a feltételeket, hogy lehetőség legyen kiváló eredmény elérésére. Mindig ugyanoda jutunk, az átkozott pénzhez. Ha van anyagi erőforrás és jól használjuk, akkor extra teljesítmény születhet, bár a foci erre rácáfol , mivel az automatikusan "nekem jár" című fejezet , a küzdeni akarás és tudás ellen ható tényező. Minek erőltessük magunkat, amikor úgyis fizetnek . Így aztán sok fiatal számára a jövőkép - akár lehetnék focista is - nemcsak első ,hanem másod vagy harmadosztályú csapatban ,akkor is többet kereshetek többszörösen, mint az átlagjövedelem- mondják sokan. Tehát sok sportágban jók vagyunk , nagyon, de az i-re a pontot, hogy í legyen nem tudjuk elérni ,ami elszomorító. Ehhez hozzájön a magyaros torzsalkodás , melyet ezen az olimpián sem úsztunk meg. Ki-kinek segít vagy éppen gátol, kommentek, magyarázatok balról-jobbra. Már nem is csodálkozom , ilyenek vagyunk ,mi magyarok. Néztem az adást, vagy akár háttérként hallgattam reggel munka közben, figyeltem a riporterek mondatait , akik fejlesztése külön feladat. Érdemes lenne már a következő olimpiára gondolni , legyen elég idő ,hogy megfelelő kommunikációs készségekkel rendelkező szakemberek tudósítsanak ,2028-ban. Sok minden kell ehhez, , tanulás , tudás az adott sportágról , felkészülés az aktuális versenyzőkből , történetek a töltelék idő kitöltésére ,ragozhatnám. A fiatal kommentárok megtanítása az udvariassági szabályokra, illemtani ismeretek elsajátítása, hogy ne cikizzék az idősebb versenyzőket a korukból viccet csinálva, remélhetőleg ők is megérik azt a kort. A nyelv használat sem volt semmi ,gondolok a szleng kifejezésekre , melyek a köznyelvben elfogadottak , de nem minden esetben alkalmazhatók a képernyőn. Vasárnap este megvolt a záró ünnepség is ,mely méltó befejezése volt a történéseknek. Tom Cruise népszerűsége az egekbe szökött és mutatta az utat , a jövőt a LA -i olimpiai játékok felé, mely négy év múlva újra lehetőséget ad sok tehetséges versenyzőnek , hogy bebizonyítsa mire képes.
Szóval az Olimpia komplex, összetett esemény sorozat ,mely négyévente két hétre különleges nyaralást ,kikapcsolódás, adrenalin bombát jelent, hogy lássuk a világ sport élete, a sportágak krémje merre tart és hol tartunk mi ,magyarok ebben a mezőnyben. Örülhetünk a kiemelkedő teljesítményeknek , bánkódhatunk az elszalasztott lehetőségek miatt , biztatjuk őket és magunkat , lesz ez még jobb is, négy év múlva.
