Röpködnek a trágár kifejezések ,megy az anyázás és az emberi testrészek vulgáris emlegetése , szóval itt tartunk. Sokszor már észre sem vesszük ,amikor káromkodunk. Álszentség lenne azt állítanom, hogy én nem kanyarítom el magam olykor-olykor, -mostanában gyakrabban- ,ha valami kiveri a biztosítékot, pedig erre van esély rendesen. Tudjuk, a stressz akkor alakul ki, amikor pofán vágnánk valakit ,de nem tehetjük. Arra gondoltam , mennyivel elegánsabb lenne , ha nemcsak a régies - pld. területi megnevezéseket hoznánk divatba ,hanem a káromkodások régi megfelelőit - az ízes magyar nyelv ilyen gyöngyszemeit.

Jó pár példa van ebből , emlékszem nagyapám sokszor emlegette ezeket, ha nagyanyám kihozta a béketűrésből és ő a maga módján reagált a történésekre. Ilyenek többek között - ha például valami bosszant azt mondanánk , - azt a leborult szivarvégit - amivel valójában elégedetlenségünknek adunk hangot. Mit is jelent ez ? Ha valami nem úgy sikerül ,ahogyan elképzeltük utalva a hamutálból leboruló hamura a szivarvégről - és ez valóban bosszantó lehet - mert leborult és fel kell takarítani.  Milyen szép lenne ,amikor mérgesek vagyunk valakire, csak annyit mondanánk , a holló vájja ki a szemét vagy éppen a nehézség törje ki. Jelentésüket ismerve elborzadnánk a valódi  ok-okozattól ,mert igazából nem is kívánunk az illetőnek ennyire rosszat, csak éppen a pillanatnyi indulat beszél belőlünk. Utána pár perccel már lehiggadnánk és bántana minket a lelkiismeret furdalás tudván mi a fenét kívántunk neki.

A nehéz feladatok megoldása előtt pedig érzékeltetve a téma nehézségi fokát így szólnánk:  a Csinborazzoját ,a keservit neki - mennyire nem könnyű az élet. Gyerekeink  vagy unokáink nevelése ,igazgatása közben mit szólnának ahhoz, ha ekképpen reagálnánk - azt a paszta cipőpaszta - azt a macskabajszát - folytathatnánk a párbeszédet, amikor fegyelmeznünk kellene őket. Szerintem kacagásban törnének ki - nem tudván mi van velünk ! Az igazán necces helyzetekben , mielőtt tényleg elszakadna a cérna, mérgünket kifejezve , az áldóját , a hét meg a nyolcát - kifejezéseket használhatnánk. A francba különösen a kedvencem ,mert történet is fűződik hozzá. Mint tudjuk az itt dolgozó külföldiek számára a magyar nyelv megtanulása szinte lehetetlen - persze tisztelet a kivételnek - . Multis kollegám első szava magyarul - a francba - volt ,tőlem hallva megkérdezte mit jelent és miután megmagyaráztam neki ő is előszeretettel használta megfelelő szövegkörnyezetben.  Jól állt neki - szinte magyarrá vált abban a pillanatban , a kollegák is értékelték igyekezetét. Térjünk vissza a valódi üzenethez, komolyra fordítva a szót ,mármint a csúnya, vulgáris ,alpári nem irodalmi magyar beszéd -minden korosztály szótárát átformálják. A fiatalabbak cifrázzák keményen , csak az általuk használt ,kitalált rövidítésekkel vagy éppen átformált ,angolos szavakkal , míg az idősebbek maradnak a korábban jól bevált kifejezéseknél. Még emlékszem Lőrincze és Grétsy tanár urak ismeretterjesztő műsoraira a rádióban , melyek emlékezetesek voltak és generációk szívták magukba a szép magyar beszédet. Hol van már a tavalyelőtti hó- mondhatnánk. Ma már a kvázi celebek világában nem a belbecs , hanem a talmi külcsín vezérel sokakat és a valódi teljesítmény kismiska az önmutogatáshoz képest.

Ki - kíváncsi rájuk - kérdezem? - Hát mi ,mert vannak közszájon emlegetett pojáca műsorok ,melyekről a statisztika szerint kiderül sokan ,akár több millióan is néznek. Ha nem mi  - akkor kik nézik - ez itt a kérdés ! - és nem kell Hamletnek lenni ahhoz, hogy tudjuk a néző gyarló ember és mindenre vevő. Morgolódok, sopánkodok, de nem ez a megoldás . Mi a megoldás?

A kezünkben van a kulcs csak nem találjuk a kulcslyukat és az ajtót sem , változtatni kell a napi rutinon , hogy a megszokásból új megközelítés legyen. Elsősorban magunk és közvetlen környezetünk változzon és ezáltal elérhetjük, hogy tágabb világunk is észre vegye és alkalmazza a változást. Addig is , amíg még tudjuk milyen a tényleges , szép ,irodalmi magyar nyelv, beszéd , őrizzük . Ez különböztet meg bennünket, magyarokat a többi nemzettől, ide születtünk és ezt a nyelvet használjuk. Lehet törekedni egységes Európára  gazdaságilag - szabályozó rendszerek létrehozására ,nemzetek szoros együttműködésére ,de a nyelv az ,ami a nemzeti identitást, hovatartozást jelentette a múltban ,ma és a jövőben is.

Bízom benne - ha megőrizzük és sikerül a törekvés - így marad még sokáig, de ezért tenni kell. 

Használjuk a szép magyar nyelvet , a beszédben -minden helyzetben - akkor is ,ha a mai életben ,nem ez a megszokott, trendy, cool -  ,tegyük azzá - mindennapi rutinná.