Vasárnap reggel szürreális időjárás következtében nagy hóra ébredtünk. Hihettük volna, hogy karácsony van, de “csak” a választás napja volt. Korán reggel akartunk szavazni, de a hó felülírta a döntést és csak reggeli után indultunk. Sokan voltunk, de flottul haladt a történet. Készültünk, tudtuk mit kell tennünk. Megtettük.
Hazafelé a járdán találkoztunk egy anyukával, aki szintén szavazni volt 6-7 éves korú kisfiával, akit nagyon érdekelt a téma. Tudod, mondta az anyuka, egyik sem tökéletes, az egyik 19, a másik egy híján 20, hangzott a magyarázat, okítva a gyermeket.
Így van ez politikában és sok minden másban is. A politikai karrier közös pontja, akik ezt a foglalkozást választják, a hatalomért való küzdelmet bírni kell, mindenki erre hajt, aki ilyen pályát választ magának. Az érvrendszerek, a választási stratágia is eltér, ki –ki meggyőződése, érdeke szerint, az ígéretek ehhez kapcsolódnak. Most sem volt másképp, bár a háborús helyzet sok mindent megváltoztatott. A biztonság, hogy -ugye minden rendben lesz, felülírta a korábban logikusnak és hatásosnak vélt érveket és ellenérveket. Csak háború ne legyen, mondta mindig nagyanyám, aki átélt több háborút is.
A nap végén mindenki szembesült az eredményekkel, van, aki úgy fogalmazott, hogy az ország egyik fele örül és ünnepel, a másik fele pedig csomagol. Ilyen sarkosan egyértelmű a helyzet, kérdezem magamtól is, és nem könnyű a válasz.
Lehet politika nélkül élni? –teszem fel a költői kérdést, mely sokakban felmerült az utóbbi hónapok ádáz, egyik felet sem kímélő acsarkodását látva. Úgy hiszem lehet minimalizálni a témát. Újabb nap, hét kezdődött a választás után és nem állt meg egy pillanatra sem az élet, mely halad tovább, bármennyire is szeretnénk némelykor visszafordítani az idő kerekét.
Jó tanács, mely más sokszor bevált, sokéves tapasztalat alapján. Ez a 24 órás szabály, mely segít kezelni bármilyen helyzetet, akkor is ha nagyon örülünk valaminek, akkor is, ha elkap a hév és a föld felett lebegünk és szinte nem is hisszük milyen szerencsések vagyunk és akkor is, amikor a sírás fojtogat és nem hisszük el, hogy abban a helyzetben mennyire nem sikerült elérni, amit akartunk.
Mit jelent a szabály és nem a családi nehéz pillanatokra, szerelmi bánatra vagy éppen gyászérzésre gondolok. Ilyenkor nincs szabály, csak a megélt pillanat, időszak van, amit nagyon nehéz kezelni, elviselni és újrakezdeni az életet.
A sikert és a kudarcot 24 óráig szabad dajkálni, gondolok a politikai vagy üzleti döntésekre, akár nagyon jó helyzetbe kerültünk vagy éppen a fenébe kívánunk mindent. Nincs más megoldás, mint továbblépni. Lehet ragozni a sikertényezőket, a bukás okait, de tudnunk kell, másnap is lesz nap és haladni kell előre.
Reggel felkelünk, intézzük a napi ügyeket, nézzük a postát, érkeznek a számlák, e mailek, végezzük munkánkat, követjük a világ eseményeit szinte percről–percre. Érdemes ezekre a dolgokra fókuszálni és elengedni 24 óra múlva az aha, én előre megmondtam, vagy éppen erre aztán nem számítottunk okoskodást. Természetesen szükség van ok és okozati elemzésekre a tanulságok levonására, de az idő múlásávával a történések színpalettája változik, amit ma feketének látunk, az lehet, hogy holnapra, holnaputánra szürke vagy éppen fehér lesz.
Milyen a magyar ember, nagyon tud örülni és ezt nem is rejti véka alá és szinte mámorosan elhiszi, hogy siker esetén csoda történt és veri a mellét, hogy igen, ennyire jó vagyok. Míg kudarc esetén jön a bűnbak keresés és egymásra mutogatás, mindenki hibás csak én nem. A felelősségvállalás, a hibák elismerése, a kritika kezelése nem erősségünk, tisztelet a kivételnek. Pedig a józan ész, a határozottság, nyugodtság, megfontoltság olyan erények ,melyek az előzően említett helyzetekben segítenek a továbblépésben. Nem kell azonnal reagálni mindenre és a tutit hangoztatni, mert valószínűleg pár nap vagy hét múlva sokkal világosabb a kép és választ adhatunk magunknak is jópár kérdésre.
Mi a teendő? Minden helyzetben törekedjünk a maximális előny, teljesítménny elérésére, az egyén és a közösség szempontjából. Mit tehetünk? Továbblépni, élni, dolgozni, haladni, hogy erőfeszítésünk által a kítűzött célt elérjük.
