A gender szó lett az egyik legtöbbet használt és a hírekben is felmerülő fogalom az utóbbi hetekben. A normál halandót, az átlagembert nem maga a szó érdekli, bár sokan nem tudják mit is jelent. Az értelmező szótár szerint egyszerűen a nemek együttes kifejezője a gender szó, tehát akár az ember szó is helyettesíthetné. Mégsem ezt használjuk. Miért nem tesszük? Tiltakozás, harc, feszültség, demonstráció, mind, mind a gender szó használata miatt.

Közben semmi másról nincs szó, "csak" arról, hogy legyen az nő vagy férfi, emberről beszélünk, egyforma bánásmód, jövőkép.  A diszkrimináció ott kezdődik, hogy valakit amiatt különböztetünk meg, amiről nem tehet. Születhet nőnek, vagy férfinak, fehérnek vagy más színűnek, vallását tekintve kereszténynek vagy zsidónak, teljesen mindegy, bár ma még ez egyáltalán nem mindegy.

Érdekes módon a férfiak esetében ez nem téma. Nem tiltakoznak, hogy hátrányos megkülönböztetés, azaz diszkrimináció éri őket, mivel ők egyenlők az egyenlőbbek között. Tévedés ne essék, nem vagyok sem nő, sem pedig férfi párti, ember párti vagyok, ami akár lehet gender is, de jobban szeretem magyarul megfogalmazni, amit gondolok. Görcsösen ragaszkodunk a nő és férfi különválasztásától, mely elválaszt, sokszor hátrányosan érinti a Föld lakosságának több, mint felét. Mégis a legtöbb országban nincs ezzel gond. Elfogadják a hagyományokat, sokszor elképesztő szokásokat is és jól elvannak az évszázadok, évezredek óta ismert környezetben. Nem beszélnek genderről, nem kutatják a nemek közötti tudomány nevében, hogy mi az, ami jó és változásra késztető. A status quo- nagy erő, jó úgy, ahogyan van.

Ezt már Ferenc József is megmondta, a helyzet azóta sem változott. Tudd hol a helyed, drága, apám mondta számtalanszor, mármint, ha gyerekként kezelt. Így van ez a nő és férfi esetében is. Észrevettétek, hogy mindig úgy kezdődnek az ilyen jellegű mondatok, hogy férfi és nő, nem pedig fordítva, az elemi udvariasság szabályait követve. Mi van előbb a férfi vagy a nő, nemcsak az emberi társadalmakban, de az állatvilágban is megfigyelhető ez a fajta megközelítés, akkor miért lenne másképp az ember esetében. Bár az állatvilágban sok esetben a nő az uralkodó, gondoljunk csak a méhkirálynőre. Mindkettőre egyformán szükség van, és ez a lényeg. Egyik a másik nélkül bizonyos körülmények között működhet, de nem így vagyunk, divatos meghatározással élve "szocializálódva". A világ, a környezet változik, így a nemekre eddig érvényes sztereotípiák, előítéletek egy része átalakult. A férfi uralta világ bomladozik, a nők szavazhatnak, dolgozhatnak, ugyanakkor a kétfrontos harcban ugyanannyira elvárják tőlük, hogy otthon is helyt álljanak, mert az az ő dolguk. Tisztelet a kivételnek, de ez egy külön misét is megér.

Ezt akartátok, ezt akarjuk, hát legyen, de mi, nők szívunk ebben a helyzetben, mert megkönnyítjük a férfiak helyzetét sok tekintetben, ezzel együtt meg is nehezítjük, mert átveszünk olyan a társadalmi megosztásban eddig szinte kizárólag nekik járó tevékenységeket, melyekhez körmük szakadtáig ragaszkodnak. Tulajdonképpen ezért nem helyeslik a gender szó használatát, mert megszünteti a sokak számára elfogadott, olykor kedvező megkülönböztetést. Persze nem mindenki gondolkodik egyformán és vannak jó és még jobb példák is. Érdekes módon a nemzetközi cégek ebben is elöl járnak, mert ők tudják, hogy a gender megközelítés kedvező lehet. Alkalmazottaik nagy része nő, okosan engedik őket kibontakozni a vezetői feladatok ellátásában is. Az elégedettség hatékonyságot szül, és növeli a profitot, ami minden gazdálkodó terveinek célja, tehát csak jól járhatnak az ilyenfajta megközelítéssel.

Mégis kiveri a biztosítékot a gender szó használata ma is, akár nyilatkozatról vagy véleménycseréről van szó és inkább ennek okát kéne vizsgálni, hogy előre, tovább léphessünk. A nemi szerepek, a felelősségvállalás, a biológiai értelmű egyértelműség senki számára nem vitatott.  Amíg a férfiak nem tudnak szülni vagy a tudomány fejlődése által nemcsak női privilégium lesz a gyerekvárás, addig a nők és férfiak szerepe eltérő. Tudjuk, együtt élünk vele, és sok nőtársammal együtt küzdünk az elismerésért, akár a vezetői pozíciók elérhetősége tekintetében is. Ugyan már, mire veri magát, mondják sokszor, minek ez a nagy felhajtás a téma körül, és a kevés előrelépést nézve talán igazuk is lenne, ha nem változott volna a világ e téren is jelentősen. 

Gondolom olvastátok a COVID előtt, hogy a nők egyenjogúságért vívott harcának megvalósulási lehetőségének időtávlata 99 év volt, míg az eltelt egy év után ez 135 évre emelkedett, mely mutatja, hogy veszély helyzetben, karanténban a nők szerepe kiemelkedő és a családi tűzhely melege, békéje, felértékelődik. Ha a számok nagyságát nézem, akkor a déd-ük és valamilyen fokú unokám unokái lehet, hogy már előbbre fognak tartani e téren. Addig mi marad? A gender, a nő és férfi szerep taglalása, az egymásnak feszülés, ami energiát emészt fel és nem segít a dolgok menetén. Minden marad a régiben, mely igazán nem a szavak használatán, hanem a cselekvésen és az eredményen múlik. Addig megy a gyűrkőzés, elfogadjuk, ne fogadjuk, pedig nem erre kéne fókuszálni.

Igazából nem az a lényeg, hogy gender vagy ember, hanem az, hogy miképpen közelítjük meg a témát, hogyan bánunk az emberekkel, akár nőnek vagy férfinak születnek. Fókuszáljunk a jó történésekre, változásokra, mely lehetővé teszik a választást. Az önmegvalósítás nőként és férfiként, tehát emberként sokféle utat jelenthet, a döntés szabadságfoka mutatja, hogy milyen a gender, a nemek között helyzet egy adott országban, régióban, földrészen.