Egy éve már, hogy másképpen élünk. Jobban figyelünk a külvilágra, saját magunkra. Több időt töltünk a családdal, vigyázunk az egészségünkre, és feszt erősítjük az immunrendszerünket. Változik az életformánk, ahogyan ezt a szabályok, intézkedések betartása és saját érdekeink is igénylik. Kezdünk hozzászokni, bár ágálunk ellene. Észrevétlenül is új rendszerek, módszerek alakulnak ki, melyek szerint ma élünk. Hogyan telik egy átlagos nap? Már ez is változó, hiszen korábban a megszokott rutin szerint működött a rendszer.
Most másképpen. Nálunk a szokásos, rögtön felébredés utáni kérdés, mi lesz a reggeli. Sok család a nagy rohanásban nem is reggelizett vagy éppen csak ledöntötte a kávét, és rohant a dolgára. Mi lazábban élünk, hasonlóan a korunkbeliekhez, bár korán kelünk, a reggeli fontos szertartás számunkra. A dietetikusok örülnének, mivel a reggeli étkezés meghatározza a napi közérzetet, a fiziológiai egyensúlyt. Első a Salvus víz, ami már több mint tíz éve tartozéka a reggeli ritmusunknak. Mindenben segít, többek között a hangszálak, torok fertőtlenítésében és a bélműködésben is, univerzális. Sokan utálják, savanyú az íze, csak szobahőmérsékleten lehet tárolni és inni, de ez csak hiszti, a végeredmény a fontos. Egy jó kiadós üzleti vacsora után segít a jobb alvásban is. De hol van már a tavalyi hó, mikor volt az az utolsó üzleti, éttermi vacsora???... Ezt követően gyümölccsel kezdünk, utána kis szendvics vagy akár tojásrántotta, ahogyan a tervben van, majd kávé kis sütikével. Vitaminokkal zárunk . Mindez kb. reggel 8-ig lezajlik, és indulhat a nap.
Érdemes a reggelit újragondolni, és beépíteni a későbbi, kvázi " normális " időtervbe. A nap többi része mindenkinek elfoglaltsága, munkaköre szerint alakul. Van, akinek a napi 8-10 órán át tartó meetingek, megbeszélések jelentik a fárasztó munkanapot, hazai és regionális vagy éppen európai projekteken, témákon dolgozva, és valóban dögfáradtan esik az ágyba egy ilyen nap után. Erről szól a multik világa, nincs megállás, csak előre, fő a profit és a hatékonyság, az innováció, az állandó megújulás, újabb és újabb megoldások, akár termékről, szolgáltatásról vagy éppen környezetvédelemről legyen szó. A vállalkozó helyzete sem rózsás, mert a napi dzsungelharc a megélhetésért, a megrendelésért folyik, és nap mint nap meg kell küzdeni a bizonytalan helyzetnek való megfelelés kényszerével. A számlák pedig csak jönnek és jönnek, de miből fogjuk kifizetni, ha akadozik a bevétel? Ilyenkor van szükség a tartalékokra, melyeket nehezebb időkre tettünk félre, és a helyzet normalizálódása után újra fel kell töltenünk majd a keretet. Spórolni kell, nem lehet csak úgy költekezni, mert a márványpadló és a gyémánt nyakék csak keveseknek adatik meg. A karantén alatt lehet takarékoskodni. Tudjuk, hogy az ételen lehet a legtöbbet spórolni, és persze ha az üzletek zárva vannak marad az internetes rendelés. Ez azonban veszélyes üzem lehet, ha valaki rákap és szenvedélyévé válik. Érdemes erre figyelni, mert a vonzó ajánlatok csábítóak és hipp-hopp ürül a házikassza! Szükségünk van arra, amit rendelünk vagy csak úri passzió, mert tetszik. Most nem ez az idő van, a szeretném későbbre marad egészen addig, amíg a biztonság, a megalapozott üzleti élet visszatér, és tudunk tervezni, bevételt, forgalmat és persze nyereséget termelni.
Ugyanakkor iskoláskorú unokáim számára is más világ van. Eddig az általános iskolák nyitva voltak, nekik az élet nem változott, a középiskolások és a felsőoktatásban résztvevő hallgatók már közel egy éve "szenvednek " a hol így, hol úgy rendszertől. Személyes találkozás alig van, és csodálkoznak a tanárok, hogy miért olyan enerváltak, kedvetlenek a tanulók. A bölcsődés és óvodás gyerekek még a fiatalabb szülők türelmét, energiaszintjét is kihívások elé állítják, mivel ők még a 24-órás felügyelet szabálya alá esnek. Nemcsak állandó mozgásban vannak, de megállás nélkül beszélnek, kérdeznek és válaszra is várnak. Kimerítő, de szép munka az otthoni felügyelet.
Két év elveszett. Ez már nem jön vissza, de reméljük rossz álomként, csak a pozitív hatásaira emlékszünk öt év múlva. Az online tanítás jó oldalait, a kevesebb közlekedés, direkt fókusz az adott témára, segít a tanulásban, de nem adja vissza a közösségi munka, az osztály, a tanulókör hangulatát, érzését, és a MI fogalma távolra került.
Nagyobbik unokám, aki 17 éves, szintén szenved, bár elfoglalja magát. Sokat olvas, időnként sportol, tévét néz, alkalmanként részt vesz a családi életben, de főleg a szobája 4 fala jelenti az életét. Időnként találkozik a haverokkal, az esti 8 órás bevonulás miatt az ottalvós duma partik a mostani társasági élet centrumai. Előnyös helyzetben van azokhoz képest, akik mondjuk egy lakótelepi két szobában, négyen-öten teszik ugyanezt. Ő mégis hátrányként fogja fel a helyzetet, amiért nem tudom elmarasztalni, mivel mindig a korábbi körülményekhez viszonyítunk.
Amikor vége lesz ennek az egésznek, ki tudja mikor és hogyan, akkor újra kell értelmeznünk saját magunkat. Most mi a fontos valójában, merre haladunk és új rendszereket, szokásokat kell beépítenünk a WLB, azaz Work Life Balance rendszerbe. Most írjuk össze, listázzuk mik a jók, amiket megtartunk és mi az, ami felejtős. Akár családi meetinget is érdemes összehívni, és megkérdezni ki hogyan látja a dolgokat, mi az, ami jól működik most, és mi az, ami nehezíti az életünket. Neked, mi a véleményed, szerinted hogyan lenne jó? -mindenki örül, ha mások kíváncsiak arra, mit gondol. Ha eddig még nem tettük, most van itt az ideje a családi kupaktanácsnak.
Management megközelítés szerint csináljunk mérleget, összesítsünk, szintetizáljunk, találjunk szinergiákat, közös pontokat, amivel minden családtag elégedett. Örül mindenki, ha megkérdezik mi a véleménye, és nemcsak maguktól alakulnak, haladnak a dolgok. Ez a tervezés, tervszerűség már most esedékes, mert a pozitív változás ugyanolyan hirtelen ér bennünket, mint az egy évvel ezelőtti vírus megjelenése volt. Akkor már megint nem lesz idő sok mindenre, és a család, mely most megmutatja összetartó, formáló erejét háttérbe szorul a pénzért, egzisztenciáért, pozícióért, hatalomért folytatott mindennapi harcban.
Nincs mire várni, most kell cselekedni, formálni életünket, értékrendünket, és felállítani a fontossági sorrendet. A kép tiszta, a család az első, a párkapcsolat, a gyerekek, a szülők, a nagyszülők, mivel ez a kör jelenti a biztonságot, és erre a körre számíthatunk minden helyzetben. A többi mind utána jön. Ha otthon helytállunk, és a WLB egyensúlyban van, akkor az üzleti, társadalmi feladatok teljesítésében is rendben lesznek a dolgok.
