Miért pont a norvégokról írok, egyszerű oka van. Már régóta terveztük, hogy menni kéne és idén különleges apropója volt az utazásnak. 44 a bűvös szám , a házasságunk, szövetségünk éveinek száma, melyet ünnepelni kell , érdemes. Nem ragozom , működik. Hova menjünk ünnepelni, legyen végre Norvégia . Utazást szervezni számomra ,már felér magával az utazással, nézegetni a térképet, városokat , hoteleket , közlekedést. 44 éve ez az én reszortom ,melyet nagy kedvvel és elánnal csinálok évről évre. A terveket tett követte és június közepén a jeles napon nekivágtunk. Persze már előtte készültem , a neten , wikipédia-n , olvastam az útikönyvet.
Megérkeztünk Oslóba és bár már februárban kezdtem a szervezést , megrendeltem a jó időt is, szerencsénk volt, nem tévedtem. Hétágra sütött a nap , 23 fok , kristálytiszta levegő, erős fény fogadott. Napszemüveg kötelező. Már a reptér is sugározza a norvég stílust, alapelveket.
Egyszerűség, szervezettség és rendezettség , tisztaság, átláthatóság. Kevés hivalkodás , a felszín , a csicsa nem annyira fontos inkább a belső tartalomra kvázi a belbecsre fókuszálnak. A hotelben kevés személyzet ,automatizálás felsőfokon, aki dolgozik leginkább a régiónkból vagy éppen Ázsiából származik. Sokszínűség a békés egymás mellett élés jegyében. Másnap adtunk a kultúrának . A Sikoly című festmény sokak számára ismert. Edvard Munch neve összefonódott az országgal. Modern, expresszionista , szimbolikus festészet ,melynek ő az egyik zászlós alakja. Külön múzeumot építettek neki, de rajta kívül más kortárs művész alkotásait is itt helyezték el. Az épület monumentális sötétszürke ,matt színe és formája rögtön felkelti a figyelmet . A szomszédos grandiózus operaházzal együtt mára Oslo szimbólumává váltak. Rögtön a bejáratnál ,mintegy felhívásként egy Munch képet ábrázoló képeslap ,mely meztelen férfiakat ábrázol , jelzi nem mindennapi élményben lesz részünk. Mai magyar szemmel nézve , ezt a múzeumot azonnal bezárnák , bár még inkább ki se nyitnák. Itt ez természetes , mindenki eldöntheti , bemegy-e vagy sem , megnézi vagy sem. Saját döntés. A belépőjegy ára borsos, általában a norvég árszínvonal minden téren az egyik legmagasabb a világon. Miért ? Gazdagok. Jók, magasak a fizetések , sokat keresnek, ehhez igazítják az árakat. Az állam ,mint gondos gazda, jó befektetéseket csinál, amiből mindenki részesedik, osztalékot kap. Jó , könnyű nekik , mondhatnánk , szerencséjük volt , mert a világ legjobb minőségű olaját találták meg a tengerben , mely hosszú távra biztosítja jólétüket. Tisztában vannak azonban azzal, honnan jöttek ,mennyire szegények voltak és tudják minden erőforrás véges , tehát a jövőkép kialakítása az előre látás , tervezés központi szerepet játszik életükben. Nem felejtik mennyire nehéz volt a helyzetük az olaj előtt és erre emlékeznek is. Pár nap Oslóban töltött idő után vonattal mentünk át Bergenbe, átszelve az országot. A közel 500 km-es út felejthetetlen természeti szépségeket mutat. Volt zöld mező, havas táj , kis falu és nosztalgiára késztető vasútállomás. Az árak ismeretében csomagoltam uzsonnát ,mert a magyar ember rögtön azután ,hogy felszáll a vonatra az éhen halás jegyeit mutatja . Enni és inni kell , tehát jó ha van elégséges elemózsia a nem rövid útra. A büfé rohadt drága ,tehát csomagolunk. Szemben velünk jómódúnak tűnő , angol házaspár ül . Ők nem esznek csak kávéznak, de azt folyamatosan . Imádok ismerkedni, beszélgetni útközben, velük is ez történt. Mármint én, mert párom ő más tészta, őrzi keményen a magánszférát , nem haverkodik. Nézzétek - mondom lelkendezve - olyan a táj ,mint Skóciában ,amire megjegyzik - ők még nem voltak ott. Angolok. Mire várnak nem tudom , de mi már tudjuk az idő ,az élet véges ,nincs mire várni, menni és látni kell. Hátha felkeltettem érdeklődésüket más országok ,területek iránt. Bergen - 25 fok , napsütés, enyhe szellő, barátságos fogadtatás. Sok ember ,no nem hátizsákos turista , mert őket a norvégok nem szeretik. Jobb ha olyanok jönnek, akiknek van pénzük és költenek. Mindenért fizetni kell - lehetne a szlogen . A vasútállomás csarnokában a bejutás a toilette- re - 20 korona - ,ami mai árfolyamon tekintve - fejenként 700 Ft. Egy pofa sör, nem üveges csapolt ,hogy szakszerű legyek - 100 -150 korona - a pohár ,korsó nagyságától függően. Kemény. Sebaj ,egyszer élünk , évforduló van, koccintunk. Jobban esik az alvás utána. Az időjárás továbbra is nekünk kedvezett , így nem maradhatott ki a fjord hajótúra, ami örök emlék. Mit láttunk még , a teljesség igénye nélkül.
Gyönyörűen karbantartott skanzent , a belváros közepén ,mely a régi norvég életet idézi ,bemutatva hogyan éltek akkor, tanulságos időutazás , a trollok birodalmába.
Szerencsésen hazaértünk, nem késett a gép , rendben volt a járat, megérkeztek a bőröndök is, ami manapság nem elhanyagolható körülmény , pláne nyáridőben.
Apropó ,ki ne felejtsem , a norvég zöld ,környezeti stratégia és taktika kiváló. Minden taxi elektromos , de ezeken kívül ennyi elektromos autót sehol sem láttunk ,beleértve a feltöltési lehetőségek számát is. Amit lehet újra hasznosítanak, kímélik a környezetet, gondozzák és védik a környezetet. Törődnek az élő és mesterséges világgal .
Gazdagok -e a norvégok ? Igen . Értékelik . megbecsülik életük szerencséjét, vigyáznak és őrzik múltjukat, értékeiket . Jól sáfárkodnak azzal ,amijük van. Jól élnek ,élvezik az élet apró és nagyobb örömeit, vigyáznak környezetükre.
Nem hivalkodnak vagyonukkal, hanem az ország valamennyi polgárának érdekeit nézik, tudván ők teremtik meg a gazdaságot , mely nemzedékek sorát juttatja jó, minőségi élethez.
Ajánlom Norvégiát , mint utazási célállomást, esettanulmányt, amiből tanulni lehet és érdemes ,remélve ,hogy egyszer végre mi is tanulunk a jövő érdekében.
2024 június
