Sose gondoltam, hogy a számmisztikának újra lesz szerepe az életemben. Amikor 50 körül elkezdünk számvetést csinálni azzal kapcsolatban, hogy mit értünk el eddig az életben, mit tartogat a jövő számunkra, fontos, hogy a mérföldköveket áttekintsük. Valaki kérdezte, melyik születésnapom volt a legemlékezetesebb, és rögtön eszembe jutott. A huszadik! Húsz, nem tévedés. A nagymamám gratulált, és mondta mi minden jót kíván nekem az életben. Frászt, már húsz éves vagyok, de öreg! -gondoltam. Most már 60 pluszosként, még inkább jönnek elő a múltbeli események, az élet, a viharok és a döntések, melyek nagy jelentőséggel bírtak akkor, és a mai életem is nagy részben ezektől a döntésektől lett olyan amilyen. Sok tanulás, munka, szervezés, örömteli pillanatok, nem panaszkodhatok, mindenkinek ilyen életet kívánok.
Tegnap újabb mérföldkőhöz értem. Nálunk én vagyok a nagy szervező és kommunikátor, Ilf- Petrov után szabadon. Jó szokásom szerint áttekintettem az aktuális vírushelyzetet, és a publikus számok tükrében a párom biztatására írtam mindenkinek, akitől választ várhatok -mi a ménkű van, mikor kapunk már oltást? "Örült nekem" a háziorvos, akinek becsületére legyen mondva, válaszolt. Így tudtam meg, hogy én vagyok a 132., férjem pedig a 121. a listán.
Jó hír, van lista, ami a december 18-i regisztrációnk és négy kormányzati tájékoztató levél után nem kis lépés a magyarok történetében, majdhogynem vetekedik a Holdra szállás pillanatával. Mi a következő lépés -kérdeztem naivan. A héten nem kaptunk vakcinát, -felelik, majd értesítjük. Megindult az agyam, mit jelent a 132, mert erre egzakt magyarázat nincs.
Más számok is fontosak voltak életemben. Nekem mindig a 6-os és 9-es. Főképp évek tekintetében jelentette a változást, különösen a karrierem során, szinte észrevétlenül. Így váltottam munkahelyet, és a sorsfordulók pozitívan határozták meg pályámat. Most már tervezek is e számokkal, és húzom az időt, amit aktív munkával akarok tölteni, ha persze van munkám, megbízásom. Vissza az eredeti számhoz! 132, azaz ez is 6, ha összeadjuk, tehát lehet szerencsém akár ezzel a számmal is. Jó lenne már benne lenni az első 10-ben, és akkor kezdődhetne a visszaszámlálás. Vigyázz, kész, oltás! Ez a mostani divatos szlogen, amit lehet ismételgetni, hátha használ.
Milyen alapon, ki mondja meg, hogyan halad a sor, hány vakcinát érint? Sok kimondott kérdés, amire pontos válasz nincs. Nemcsak a matekkal van a baj, a befolyásoló tényezők száma és tárháza korlátlan. A magyar kreativitás felülmúlhatatlan. Ügyeskedünk, ki, kit ismer, ki tud azonnal segíteni, hol van maradék és folytathatnám reggelig a találékonyabbnál találékonyabb megoldásokat. Aki kimarad, az lemarad, és ebben a helyzetben nagy a tét. Türelem, nyugi, oltanak ezerrel, meglesz -mondják. Alapvetően türelmes típus vagyok, de többször elfojtom magamban a felhalmozódó szemrehányást. Ha a raktárakban hegyekben áll a vakcina, akkor mi a fenére várunk?! Mi lehetnénk a number one, amire mindig nagyon büszkék vagyunk, lássa mindenki, mit tud a magyar! Olvastam, hogy Amerikában 4,5 millió embert képesek 1 nap alatt beoltani, mi ezzel már túl lennénk a teljes ország nyájimmunitásának megszerzése okán. Persze tudom, ez nem Amerika. Mi itthon vagyunk otthon, minden bajunkkal, erényünkkel együtt.
Nincs más hátra, mint előre, bíztatom magam. Várunk. Csak az a fránya betegség ne lenne. Mellettünk csapkod a vírus, sorra betegszenek meg a már nemcsak 60-as, hanem az 50-es emberek is. Jó lenne elkerülni a bajt, inkább jöjjön az oltás. Mit akarok én, mondom magamban, amikor még a 80 év körüliek közül is sokan várnak. Bár lenne orvos a családban, mert az én olvasatomban a megoldás a magyar egészségügy problémáira, minden családnak ki kell nevelnie az utódok közül egy orvost és egy ápolót, akik idősebb korukra, gondoskodnak ellátásukról. Jó ötlet, nem? Én már így tervezek, hogy valamelyik unokám vagy rokonom e pályán induljon, és akkor sima ügy, megoldottam a későbbi aggasztó helyzetet. Az aggódás jó meghatározás szerint olyan, mint a hintaszék, mozgásban tart, de nem visz előre. Aggódik? Használna? - kérdezi egyik kedvenc filmem főszereplője. A válasz persze, hogy nem használ, de pont ez az érzés telepszik meg lelkünkben, amitől még a tavaszi napfénynek sem tudunk maradéktalanul örülni, pedig használna, és kellene.
Ma a helyzet nemcsak nyugaton, hanem keleten is változatlan. Várjuk a csodát, a napfényt, a tavaszt, a Húsvétot, a nyitást és egy kiszámítható, tervezhető életet, ami nem mond ellent a kreatív, innovatív megközelítésnek, de akár elfelejthetnénk ezt a két évet, és végre igazából élhetnénk, nemcsak virtuálisan.
Üdvözlettel, Csík Klári
