Végre megkaptuk az értesítést, hétfőn kora délután oltanak minket. Kiböjtöltük, húsvéti szóhasználattal mondva. Örülünk, de az örömbe kis üröm is került. Már hónapokkal ezelőtt, mivel tervezős típus vagyok, belém ivódott a közel 30 éves multis tapasztalat alapján, egyeztettem a húsvét előtti nagytakarítás, függönytisztítás és ablakpucolás időpontjait a szakemberekkel. Fontos a jó segítő háló, ha anyagilag bírjuk, és ha már nincs annyi energia és ügyesség a létra mászásra, a több órás, nagy állóképességet igénylő munkák elvégzésére. Rendben, de az élet hoz érdekességeket. Hétfőn jött a függönyös, reggeli, friss, negatív teszttel és leszedte a függönyöket, amit ő varrt korábban, és elvitte a tisztítóba. Kemény meló, mászás saját létrával, talpig maszkban volt ő is, én is. Ok, pipa, pénteken hozza vissza, és felszereli. Tegnap délután jött az SMS, hogy nem tud jönni, mert pozitív lett a tesztje, Covidos. Dührohamot kaptam, a férjem pláne, kvázi milyen hülye vagyok, miért nem ért rá az egész cirkusz, mondjuk egy hónap múlva. Valóban, miért nem ért rá? - kérdeztem magamtól. Nem ért rá, meg akartam csináltatni, mert ez jelentette számomra a normális életet. Ez van. 

Azóta az aggódás hálójába kerültem, szörnyen zaklatottan aludtam és figyeltem, és figyelem magamon a jeleket, hátha megkaptam. Csak hétfőig ne történjen semmi! Szakértők szerint a brit mutáns sokkal gyorsabban kifejti hatását, 1-2 nap és már jelentkeznek a tünetek. Már 5 nap eltelt azóta, hogy találkoztunk, kezdek bízni a folytatásban. De mi van, ha mégis megkaptam? Ha tünetmentes vagyok, akkor megkaphatom az oltást -mondják a neves külhoni weboldalak és az itthoni vírusszakértők. Ha nincs tünet a világon sehol nem tesztelnek oltás előtt, akkor semmi gond. Maximum hevesebbek lesznek a tünetek oltás után, ami szintén nem kellemes. Szóval itt tartunk most. Visszaüt a proaktivitás, kreativitás, a cselekedni akarás. Drukkolok saját magamnak. 

Ezen történet kapcsán elgondolkodtam, hogy a mostani home-officos rendszerben, a virtuális, online munka világában az érzések játszanak-e szerepet, és ha igen, mennyire. Sokszor mondják, ne vigyél érzelmet az üzletbe, mert az befolyásol a döntéseidben. Ma már tudjuk, hogy a döntéseink több mint 70 százalékát érzelmi indíttatásból hozzuk, nem értelmi megfontolásból. A tények a fontosak. A mérőszámok, tervszámok, stratégiai és operatív teljesítménymutatók, megannyi fontos érv a döntések mellett. Mégis a hozzájuk kapcsolódó érzelem, ami a döntő. Az hogyan kommunikáljuk, mennyire hiszünk a számokban és a csapatban, aki a teljesítményt nyújtja, az irodában vagy éppen az ebédlő asztalnál dolgozva. Most még inkább előtérbe kerülnek   az olyan érzelmek, mint hit, elhivatottság, elkötelezettség, szenvedély, lelkesedés, lendület és energia. Ezeket egy csokorba sorolom, mert a maximális teljesítmény ezen érzelmeken, képességeken és készségeken múlik. Hiába nem találkoznak a munkatársak, a különböző applikációk segítenek, hogy képernyőn keresztül is érezzük, hogy mit látunk a szemben ülő arcán, a test beszéd sok mindent elárul. A racionalitás, mely alapján döntünk, a tények, az érzelmekkel kombinálva adják azt az elegyet, melyek csak ránk, és senki másra nem jellemzők. Különlegessé tesznek bennünket, jól vagy kevésbé jól irányítják, formálják életünket.

A szimpátia, a jószándék alapvető emberi tulajdonságok, melyek mindenkiben megvannak. Eszköz, technika, mely az üzleti életben ugyanúgy, mint a privát, magánéletben érvényesülnek. Nem kell hozzá semmi más, csak élnünk kell ezekkel minden téren. Ha a tárgyaló partner vagy akár családtag, rokon érzi, hogy ily módon fordulunk hozzá, meglesz az eredmény. Ezért ünneplem például a névnapokat is, habár a Facebook uralta kommunikációban a születésnapok is nyilvánossá váltak. Számomra a születésnap családi, magánjellegű ünnep. Csak azokra tartozik, akik a belső kör tagjai. A névnap, mely naptárban szereplő esemény tudható bárki számára. Mégis örülök neki, ha olyan névnapot látok a naptárban, mely divatos, sokan viselik és küldhetek nekik anzikszot -retro szóval, a mai nyelven E-mailt, tudatva jó kívánságaimat. Mostanában több visszajelzést kapok, hiszen ezért írok, hogy érezzék, gondoltam rájuk, és ezt tudatom írásban is.

A jó kívánság a kedves szavak, most vírus idején felértékelődnek. Jól esik a megemlékezés bármilyen módon, pláne, ha olyan ember küldi, akit kedvelünk és bennünket is valóban érdekel, hogy mi történik a másikkal.

Törődjünk egymással, láthatjuk a reklámban, ami frázis és gyorsan átsiklunk felette, de érdemes arra gondolni, kinek, mikor és hogyan fejeztük ki érzelmeinket utoljára. Nem szeretem az érzelmi ömlengést, a kedves szavak, megszólítások áradatát, mert formálisnak, felszínesnek tartom. Örömet okozni, törődni mást jelent. Számomra azt, hogy akik ismernek, elfogadnak és még kedvelnek is, számíthatnak rám vírus idején is.

Nektek is ajánlom, nézzetek magatokba, törődtök-e a másikkal, akár a belső vagy akár a tágabb ismeretségi körötökhöz tartoznak. Ne hezitáljatok, tegyétek meg! Egy hívás, egy SMS, egy üzenet segít felvenni a fonalat a magad és a keresett fél érdekében is. Jobb napod lesz!

Üdvözlettel, Csík Klári