Eltelt fél év és már megint nyár lett, ami tavaly is jól kezdődött. Nyitottá vált a világ egy része, indultak a nyári programok, bár tavaly óta sokat tanultunk. Mit is? Óvatosabbak lettünk, még mindig hordjuk a maszkot, pedig már igazán nem is kéne. Tervezünk, de körültekintően és várjuk a teljes feloldozást. Jó hírek. Jöhet a mutáns, de már másképpen nézzük a helyzetet. Beoltva, védettségi igazolvánnyal ellátva, ami még sok helyen nem használ. Hiába a sok megpróbáltatás, kell a PCR teszt, ha jót akarunk magunknak és átkelünk a határon. Tesszük a dolgunkat és már várjuk, hogy elkezdjük a nyaralási programot, pont ugyanúgy, ahogyan tavaly tettük volna.
Online, home office után jólesik a személyes jelenlétet igénylő munka, konzultáció, tanácsadás, workshop. Igen, mennyivel más látni a beszélgető fél vagy üzletfél arcát, újra működik a testbeszéd, élvezzük a régen megszokott magatartás formákat. Tegnap már a Margitsziget békés hangulatában tartottam megbízóimnak a megbeszélést, ahol új színek uralják a hotel bejáratát. Mindenki izgalomban, csütörtökön, azaz ma érkezik a portugál válogatott és a biztonság az első. Védett portugálok, a magyar valósgától elzárva. Rossz lehet nekik, de gondolom megéri. Fiatalabbik unokám nagyon számított rá, hogy szerzek Ronaldótól aláírást, mert ugye mindig mindent el tudok intézni. Hát ez nem így néz ki, mert a kordonok, a kutyás rendőrök hada védi a terepet az illetéktelen szemek és kíváncsiskodó rajongók elől. Marad a TV képernyője, mely a következő hetekben a foci rajongók táborának fő tartózkodási helye lesz. Nem kell szabályozás a karanténra, maguktól is szívesen vállalják az otthon maradást. A meccset élőben nézők előtt nagyobb kihívás áll, mert a sok idegen fertőzés forrás is lehet, és a belépőjegy ez ellen nem véd. Mi a tét, az Európa-bajnoki cím, mely a mostani körülmények között felértékelődik, hiszen már nézők előtt játszanak a modern kor gladiátorai.
Most már beindulnak a csapatépítési programok és ezekben is élen járunk. A nemzetközi cégek globális központjai óvatosabbak, a teljesítmény tervezése és a személyes jelenlét kérdésében is. Nem lehet csak úgy bemenni az irodákba, majd kivárjuk a nyarat és szeptembertől meglátjuk- mondják. Kivárnak, mire, hát nem tapsra, bár szerintem már csak ez kéne ahhoz, hogy mozduljanak. A magyar munkavállalók türelmetlenek és nem értik, miért kell központilag szabályozni olyan dolgokat, melyeket a helyi, országszintű vezetés megoldana. Kicsik vagyunk, bár sokszor nagynak szeretünk látszani, hogy befolyásunk nagyobbnak tűnjön. Nem hagyják és a szankciók világosak, be kell tartani a játékszabályokat, melyekre nincs ráhatásunk. Legalábbis a leírt témákban. Olyanok vagyunk, mint a felkészült paripa, aki vágtatna, de visszafogják. Sebaj, a szeptember már itt topog és a nyár olyan hamar elszáll. Addig is érdemes élvezni minden napot, percet, napsütéssel vagy éppen viharral, ami mostanában igen gyakori.
Újra indult a szakrendelési hálózat is, beindult az orvoshoz, szűrésre vagy vizsgálatra járás, ami időszerű, hiszen eltelt egy év. Mi is éltünk a lehetőséggel, mivel az egészség, ezt is megtanultuk, a legfontosabb és pótolhatatlan érték. Sokszor 2020-at mondok, mert még mindig olyan érzés, mintha a 2020 lenne. Kiesett egy év, ami egy rossz álomnak tűnik. Végre felébredtünk. Jó lenne elfelejteni az álmot, de nem lehet, és nem is engedik. Az eufóriát vegyes érzések követik, hiszen a világ jó része még küzd és ki tudja, hogy mit hoz a holnap. Ezt eredményezte a vírus, a modern hadviselés, mely életünk része marad.
Bennünk maradt a félsz, az aggódás és már mindig így lesz, feltételezem még hosszú ideig és ezzel együtt kell élnünk. Rendben van, folytatjuk életünket, ki-ki a maga módján, de elraktározzuk a tapasztalatokat, mert ha jön az újabb hullám, eddig nem ismert váratlan helyzet, a felkészülés és a változásra való reakcióidő sokkal gyorsabb lesz. Most már sok mindent tudunk a világról, saját magunkról és ez segít a jobbnál-jobb megoldások keresésében és alkalmazásában.
Mi a következő lépés? Haladunk, de a cselekvés gyorsasága megakadt. Az oltási kedv csökken, sokan hezitálnak beadatni a második dózist, de van, aki még az elsőnél sem tart. Mi lenne a helyes a magatartás - 40 évvel ezelőtt nem volt kérdés, hogy mit kell tenni. Ha oltási kötelezettség lenne, akkor gyorsan megoldódna a helyzet és akár a 100 %-os beoltottságot is elérhetnénk a felnőtt lakosság körében. Így kéne tenni, mivel aki nem oltatja be magát nemcsak a saját, hanem a többiek egészségét is kockára teszi. Védekezzünk a vírus, a mutánsok és a többi fertőzés ellen. Ez csak közteherviseléssel lehetséges.
A blog írás is újabb fordulat elé néz, mivel a kezdet pont a vírus hatására tevődött, azóta persze sok minden történt. Miről írok ezután, amikor kvázi a rendes kerékvágásba térünk vissza? Arra gondoltam, hogy áttérek a blog-novella írásra, amikor konkrét eseten alapulva keresem a megoldást, a választ az élet dolgaira, kérdéseire. Újabb kihívás, de így szép az élet, tehát a változások hatására mi is változunk, így én is változom, nemcsak a körülmények.
