Dúl a háború, minden szinten. A politika szinterén a pártok csatája. Emberi, normális és durva eszközökkel, ahogyan közeledik a választás időpontja egyik fél sem bánik kesztyűs kézzel a másikkal. Mindent elsöpör a győzni akarás, a másik legyőzésének vágya, akarata. Már mindenki megcsömörlött a plakát hadjárattól. Nem okoz  örömet, hogy acsarkodva feszülnek egymásnak a máskor okosnak, kvázi intelligensnek kikiáltott magyar emberek.

Tudjuk a pénz és a hatalom a két leginkább jellemet próbáló eszköz, fogalom, mely szinte mindenkire hatással van. Tisztelet azoknak a kivételeknek, akik ilyen helyzetben megőrzik emberi mivoltukat és nem felejtik honnan indultak és, hogy hová akarnak  elérni .Ők nem a mindenáron hajszolják a hőn áhított sikert. Ugyanakkor dúl a háború a határon túl, nemcsak a status quo fenntartásáért, a függetlenségért, a szabadságért, hanem az ott élő magyarok szavazatáért is. Mindannyian emlékszünk a nagy vitára, szavazzanak-e a határon kívül élő magyarok vagy sem. Győzött az akkori pártérdek és azóta ez a közeg akár választási eredményt eldöntő értékkel, hatalommal bír.

Fortyogok magamban, miért dönthetik el az ország, a hatalom sorsát, akik nem itt élnek és nem is itt adóznak. Tehát a munka, a gazdasági élet sikere nem rajtuk múlik. Nem ők küzdenek az itthoni, mindennapi gondokkal, megoldandó ügyekkel, akkor meg mire? Megvan az ok, egyértelmű, szükség van a győzelemhez az ő szavazatukra, tehát ha kell házról házra járva, energiát, időt nem kímélve meg kell szerezni a jóindulatukat, az igenjüket, hogy az az adott  rendszer fennmaradjon. Itthon is folyik az agitáció, melynek formái nagyon különbözőek. Sorozatosan látjuk a tudósításokat a plakát rongálásokról, amikor  akár álarcban,  nappal és éjjel folyik a banda háború. Legyen-e vita vagy ne legyen, hetek, hónapok óta megy a polémia . Nagyon hasonlít ez a megközelítés a -gyere ki, ha mersz effektusra, mely igazán sehova sem vezet. Na és mi van, ha van vita. Működik a magyar virtus, a hiúság és büszkeség munkál mindegyik félben, hogy megmutassa szkanderezés nélkül a retorika eszközeivel -én tudom a tutit, ekkor meg akkor, majd ezt és azt csináljuk. Utoljára talán az óvodában láttam ennyire gyerekes megnyilvánulást. Ígérgetéssel tele van a padlás, pedig már jó sokszor kisöpörték.

Nemcsak az a fontos mit ígérnek holnapra, hanem az, hogy mi van ma. Rengeteg hitel terheli a kasszát, magánember már rég kardjába dőlt volna ennyi teher alatt. Emelkednek az árak, az infláció mértéke a hullámvasút felmenő ágában van.

Közben a média zúdítja ránk a fogyasztásra buzdító reklámokat, híreket. Kedvenceim az egészséges életmódra ösztönző adások. Együnk több zöldséget, gyümölcsöt, éljünk egészségesen. Rendben, a zöldséget megkapjuk, ha nem is ehető formában, ez pipa.  A gyümölcs  vagy a megvehető zöldség már más téma, erre a lakosság felének nem futja, örül, ha a szükséges élelmiszert megveszi és kifizeti a számláit, a nyaralási füstbe ment tervekről nem is beszélek. Sportolj ,mozogj, hangzik a jelszó, mely szintén sok esetben nem az önkéntesség elve alapján valósul meg, látva például a plakátrongálók menekülő futását a kamerák elől.

Évtizedekkel  ezelőtt a sport, a fitness nem volt kérdés és téma sem. Kifulladtunk a napi 10 -12  órás munkától és a késői vacsora sem segített az egészséges életmód elterjedésének. Meg is van az eredménye, hosszú a várólista a térd és csípő protézis műtetekre, mely sok esetben a mozgás, a sport hiányának eredménye. Mi lesz a kisemberekkel, az átlag polgárral, hogy éli az életét ma, és mi lesz vele holnap.

Ezek a lényeges tényezők, melyek az egyszerű embert befolyásolják a szavazás napján. Már rég eldöntötte mindenki, kire adja le a voksát és az utolsó menetben való ígérgetés, kapkodás, a tegyünk rá még egy lapáttal nem segít. Zsigerből tudjuk, mit akarunk, mely vélemény, szándék csupán megerősödött az utóbbi 1-2 hónap eseményeinek hatására.

Kultúrált véleménynyilvánítás, mely még a tanulási folyamat elején tart, teszik még küzdelmesebbé a választási előkészületeket mindenhol. Utcán, családi ebéd közben, munkahelyen nincs lehetőség az elkerülésre, tehát oda kell figyelnünk, mi történik. Fő szempont, hogy tartsuk tiszteletben a másik véleményét, elég volt a sárdobálásból, az emberi mivolt megőrzése elsődleges faktor. Nincs értelme mantrázni kifulladásig a magunk meggyőződését, ne akarjuk mindenáron elérni, hogy megtérítsük a másikat. Állítólag felnőttek szavaznak, tehát képesek felfogni, mit, mikor és miért tesznek.

Mi lesz a végeredmény, remélhetőleg egyikünk sem tudja tutira, de remények és elképzelések vannak. Mi lesz utána, ez a lényeg, mely eldöntheti sorsunkat újabb négy évre. Fontos, hogy legyen véleményünk és éljünk állampolgári kötelezettségünkkel vasárnap.

Érdemes ringbe szállni, szavazni, már csak azért is, hogy elmondhassuk én megtettem a dolgom, a többi nem rajtam múlik.

Legalább ennyit és akkor már a vasárnap is jobb közérzettel telik.