Közeledik a Valentin nap ,ami az én generációmnak, kiesett a naptár pirosbetűs ünnepei közül. Van sok más ünnep nap, de a Valentin nem az esetem. Mostanában szinte minden bulvár foglalkozik azzal a témával, miszerint a Covid hatására , több gyerek születik ill. több a válás, szakítás.
Mielőtt ezekről írnék , az 1. fejezet a kapcsolat létrejöttéről kell szóljon. Nekünk " egyszerű" volt az életünk, abban az időben és ez a 70-es évek ,amikor az iskolákat befejeztük , általános, középiskola, főiskola, egyetem , egyenes út vezetett a nagybetűs élet felé . Már a tanulmányok alatt kialakultak a párkapcsolatok , ki-kivel stb. és nem is volt kérdés végzés után jöhet az esküvő. Én is így jártam. Tapasztalat alig ,mondhatnám zéró, mindenki férjhez ment és is ezt akartam. Volt kihez, mivel az egyetem alatt együtt jártam ,ahogyan ezt szokták mondani ,későbbi férjemmel . Nem voltak hosszas előkészületek , elrendeltetett, így kellett történnie.
Véleményem szerint a párkapcsolat project a legfontosabb project az életben. Sok töprengést , szervezést, bonyodalmat okoz, mire kvázi megtaláljuk az igazit. Persze lehet döntés vagy körülmény ,melyek hatására valaki egyedül éli az életet, nem magányosságról ,hanem egyedül élek - felfogásról beszélek. Megdöbbentem, a mai statisztikák olvasásakor, minden negyedik ember kis hazánkban egyedül él, egyszemélyes háztartásban. Érdekes, hogy többen vannak közöttük férfiak, mint nők. Nem gondoltam volna. Az okokat lehet boncolgatni , elemezni a tényeken nem változtat.
Visszakanyarodva az előző bekezdés okfejtéséhez , akkor és ott a 70 es években, nem sokat filozofáltunk, belevágtunk. Nem volt nagy lakás, hanem először eltartási szerződés , melyet én kötöttem egy nénivel. Érdekes kaland volt , mai eszemmel csak mosolygok rajta, de akkor véresen komolyan érintett. Elmesélem. Az eset úgy történt, hogy beköltöztem a nénihez / életemben először laktam idegennél és egyedül / és már az első éjszaka rémálom volt.
Egy szobában aludtunk , amikor az éjjel 2 körül óriási zenebona , ordítozás hangzott az utcáról. Mi a másodikon laktunk . Mindenki kitódult az erkélyre, ablakban skubizva figyeltük a történéseket. Kiderült, hogy az alattunk lakó, szabadulva a börtönből ,kereste fel korábbi barátnőjét, akinek már új udvarlója volt. Lett nagy hajcihő , ordítozás ,lábosok repkedtek az utcára, majd polcok, krumpli , minden ,ami a régi barát kezébe került. Az autósok pizsamában igyekeztek biztonságos helyre menekíteni autójukat, jöttek a rendőrök . A férfi elbarikádozta magát ,majd ,amikor nem volt mást tenni , egy határozott ugrással kivetette magát az első emeleti ablakból az utcai járdára. Persze elfogták, lába törött , elvitték.
Na ,végre megnyugodtak a kedélyek, aludjunk tovább -mondta a néni és így is tett. Én is . Reggel tusolás a fürdőszobai kádban állva ,amikor kívülről kopogtak a lichthof -,mert így hívták, a belső világító udvart, mely szellőztetésre szolgált ,- ablakon. Képzelhetitek , halálra váltam ,pláne az éjszakai események után, ki lehet az.
Ott álltam pucéran ,vizesen és kívülről kopognak az ablakon. Vettem a bátorságot és ki -kiabáltam , ki az .Kiderült a szomszéd néni az ,akinek az ablaka nem az utca felé nézett és így lemaradt az éjszakai buliról és szerette volna tudni ,mi történt. Nekem ebből a helyből ,a lakókból a mindenből elegem volt. Ennyi a történet , egy hét múlva már nem laktam ott, haza költöztem a szüleimhez. Az élet fintora , a néni az eltartás szerinti idő letelte utáni héten meghalt. A miénk lett volna egy főbérlet, ami így elúszott.
Ennyi az első elvesztegetett lakás lehetőségem története. Fiatalok voltunk , a szülők sokat variáltak és lett egy lakás, szoba -konyha , WC a gang, a körfolyosó végén, a csóri negyedben. Örültünk neki, kezdődhet az élet. Vicces történetek, story-k sora következett ,ami akkor drámaként zajlódott. Volt ,hogy nem találtuk a wc kulcsot és a szükség nagy úr, maradt a vödör. 100 lépcső lift nélkül , üvöltöző házmester , ez volt a kezdet.
Terhes lettem ,amit abból tudtam, hogy állandóan hányingerem volt, a havi történések elmaradása mellett. Ide nem szülhettem ,kezdődött az újbóli variálás , a családi körülmények változtak, betegség ,halál, öröklés, osztozkodás ,sokan ismerjük ezeket a történeteket. A terhesség nem úgy zajlott, mint ma , két - háromszor vérvétel ,kis beszélgetés , minden rendben ,kérdés . Igen -hangzott a válasz. Nem csináltunk ügyet belőle , az igaz ,hogy 22-24 évesen más az anyaság vállalása, mint 35 -45 évesen.
A szülési szabadságot követően , 5 hónap után visszamentem dolgozni , imádott munkahelyemre , a Corvin áruházba. Nyüzsgés , pezsgés, igazi nekem való munka. Kislányom ,jött velem az ottani bölcsődébe ,ami praktikus volt ,reggel 9- től este 7-ig. Az áruház öreg épülete , sok tatarozást igényelt , így bezárt a munkahelyi étterem is ,ami híres volt , a jó kajáról. Jött egy új fiú , férfi a műszaki osztályra és persze kolleganőimmel felmentünk szemügyre venni. Túl jóképű volt, sötétbarna haj, szürkéskék szem, tetszett. Egyik nap odajött hozzám és megkérdezte elmennék e vele ebédelni. Így kezdődött. Óriás , hideg kirázós szerelem lett belőle ,ami még most is tart ,több mint 40 együtt eltöltött év után. Persze változtak a dolgok. Sok küszködés, válások, gyerek, mosógép ,lakás megannyi megoldandó téma, de sikerült. Egymás támaszai, segítői, vagyunk és párosan könnyebb. Minden sikerül és ez így is van. Bármilyen problémám, munkahelyi vagy otthoni akad, vele megbeszélhetem. Ő a legjobb barátnőm is. Ez az érzés a szerelem , a Valentin napi csoda , most is megvan ,de átlényegül , szeretetté, mely velünk lesz életünk végéig.
A párkapcsolat ,ha jól választunk és valóban megtalálja a zsák a foltját , csodákra tesz képessé bennünket. Együtt minden könnyebb , nincsenek akadályok csak feladatok, célok ,melyek teljesítése, megoldás együtt vár ránk. Érdemes energiát fektetni és tudatosan megkeresni párunkat itthon , a világban . Lehet jól élni egyedül is nem vitatom, de egy jó partnerrel ,társsal élvezetesebb és eredményesebb. A mai generációk számára a boldogulás ,a boldog élet , a párkapcsolat mást jelent ,mint korábban. Az ismerkedés pláne most a covidos világban ,nehéz.
A külsőségek kiemelten fontos szerepet kapnak, különböző internetes platformokon megy a mustra és sokszor félreviszi ,háttérbe szorítja az igazán fontos értékeket. A modell világ kellékei , a márkás ruhadarabok csillogása ,nem a párkapcsolathoz szükséges, bizalom, egymás megértése és megbecsülése felé visznek , mely egyik oka lehet a sok egyszemélyes háztartásnak. Könnyű volt akkor, mondja fiatalabbik lányom, egyszerű volt az élet , ma sokkal nehezebb megtalálni a párt, a társat ,mint azelőtt. Sok szempontból igaza van. Ma az iskola befejezésével nem gyakori a férjhez menés ,nősülés, inkább az önmegvalósítás, a karrier építés a fontos. A baj az, hogy mire ezek a dolgok megvalósulnak ,elszalad mellettük az élet és a pár megtalálási project is a sor végére marad.
Valentin napon érdemes számot vetni, hol tartunk most életünk során, a párkapcsolatok terén. Hogyan alakítjuk sorsunkat, életünket ,párral vagy anélkül , kinek -kinek hitvallása és jelenlegi állapota szerint. Az én példám mutatja , a megtalálás egy dolog , a partner, a pár megtartása, az együttélés a nehezebb. Erről is írok a folytatásban.
Addig is jó Valentin napozást, akinek erre van szüksége , ünnepeljen ,de enélkül is megbecsülhetjük és díjazhatjuk párunkat, nemcsak egy napon, hanem minden napunkon.
Folytatás - Válás emberi módon majd - Az együttélés művészete -
