Most már lecsitultak a Valentin napi eufóriás szeretet hullámok, jöhet a rideg valóság. Zárszámadást készítve életem mérföldköveiről, különböző szakaszairól, sorsfordulóiról , ragozhatnám a végtelenségig. 22 éves voltam ,amikor először férjhez mentem és 28 ,amikor másodszor. Mai megközelítéssel ,akkor sem volt késő kezdeni. A mostani fiatalok először élik az életet, kivárnak, karriert építenek és majd csak utána kezdenek arról gondolkodni, hogyan is kéne élni, legyen e család és még sok téma várat magára. Akkoriban, az " őskorban" nem így volt. Gyerekkor, iskolák, annyi ,amennyi ,  utána párválasztás , egymásra találás és esküvő. Munka ,gyerekek és már vége is az életnek.  Sok spórolás, küszködés az egzisztencia építéséért. Nem kellett sokat agyalni , hogyan valósítsuk meg önmagunkat, az automatikus , bejáratott rendszerek működtek. Jó volt e vagy kevésbé jó, nem kellett foglalkozni vele.

Mikor beszélünk válásról? Amikor az együtt élő két fél ,egyik vagy másik tagja , szerencsés esetben , mindkettő együtt, úgy dönt , hogy nem akarják , nem tudják folytatni eddigi együttes életüket. A nem tudják meghatározás fontos, mivel  , lehet ,hogy tudhatnák, de nem akarják vagy meg sem próbálják. Ha csak az egyik fél akar válni és a másik fél számára hideg zuhanyként jelentkezik , a most én lelépek , ennyi volt - effektus , a legnehezebb. Az ok nem is igazán érdekes, a döntés és az azt követő lépés sorsdöntő. Az egyedül hagyott fél szembesül azzal ,hogy nincs tovább, eddigi élete összedőlt, mint a kártyavár. Mindig vannak jelek előzetesen csak éppen nem figyelünk rá ,mert úgy vagyunk vele, máskor is voltak gondok ,de majd megoldódnak. Ebben az esetben a válás ténye, folyamata ,eldurvulhat ,hiszen van egy sértett és egy sértő fél ,aki minél hamarabb szabadulna. Ilyenkor a megértés, elengedés nagyon nehéz ,mert megsértették a hiúságunkat, büszkeségünket , nem ezt érdemeltük, mondhatnánk. Jó tanács nem létezik ,esetleg az intelligenciára lehet apellálni. Engedd el, aki menni akar, menjen ! Könnyű mondani ,mert a sok kérdőjel velünk marad .  Mi lesz az együtt megszerzett lakással, berendezéssel ,más értékes képviselő tárgyakkal. A gyerek kérdés pedig szívünkbe markol ,hiszen ők nem tehetnek semmiről, ők a szenvedő alanyai a mi döntéseinknek. Mondhatnánk az idő segít, kiheverni a lelki traumát, de ez sem mindig igaz. Érdemes végig gondolni , hol tartunk most, tegyük tisztába a szennyest , de ne elemezzük halálba , ki, mit és hol rontott el. Ez az önostorozás még inkább megkeseríti az életet, Először éljük túl a helyzetet, majd álljunk fel és kezdjük újra építeni magunkat és környezetünket. Ehhez hihetetlen energiára, tudatos cselekvésre, elengedésre és megértésre van szükség. A düh , a büszkeség , a harag  ,a  hiúság ,a de nekem van igazam és az lesz, amit én akarok , rossz tanácsadók. Állandó törlesztés , az adok - kapok harcok megkeserítik a mindennapokat. Mindenki megsínyli az ezekből fakadó történéseket és a végén már azt sem tudjuk, mi volt az eredeti probléma. Könnyű más helyzetében okosnak lenni, de mi van ,ha velünk történik meg.

Így jártam én is, amikor kimondtam el akarok válni. Boldog házasság , 3 éves gyerek, látszólag kiegyensúlyozott ,jó élet. Minden rendben , akkor meg mit akarok. A munkahelyemen is ezt gondolták, az akkor álságos  környezetben. Nem gond, férj , szerető , mindenki tud róla, de nem számít. Amikor léptem, léptünk , megdöbbentek. Mire jó ez ? A korrekt, tiszta helyzet mellett döntöttünk és az élet minket igazolt. Voltak érzékeny, kínos , kellemetlen , sírni való helyzetek, de túléltük. Próbáltam megérteni előző férjem álláspontját, belegondolni az ő helyzetébe és ez segített. Valamikor őt választottam , ismertem értékeit ,hibáit ,ezek továbbra is megmaradtak. A gyerek összetartó ereje működött egy ideig ,de mivel szerelem miatt váltunk, a sodrás, az érzelmi töltés óriási volt, Megegyeztünk, elváltunk.  Az első válás utáni időszak nehéz volt. Láthatás , vasárnapi apukás programok , sok sírás , lelkiismeretfordalás ,nehezen viseltem. Közben több kanyar is jött, melyek könnyítettek ,de ugyanakkor nehezítettek is a helyzeten. A családi támogatás fontos ,hogy ők megértsenek és támogassanak bennünket ebben a helyzetben is. Az élet engem igazolt, korábbi férjem ,ma is az egyik legjobb barátom, számíthatunk egymásra, tartjuk a kapcsolatot, mivel a közös gyerek ,az unokák összekötnek bennünket. Együtt ünnepeljük a közös családi ünnepeket ,együtt örülünk a másik sikerének. Tudni kell az olykor bántó helyzeteket felejteni , hogy ne ezekre emlékezzünk ,hanem a kezdetre ,amikor még minden " rendben " volt.

Jó tanács, ha elváltunk és egyedül maradtunk bármilyen okból, ne zárkózzunk el az új társ, partner keresésétől és jó esetben megtalálásától. Az új érzelmek segítenek a másik fél elengedésében és jobban megértjük , a másik felet is. Ez kell a későbbi boldogság eléréséhez ,a tovább lépéshez. Az élet megy tovább szokták mondani  és ez nagyon igaz ebben a helyzetben is. Mi van ,ha sokáig egyedül maradunk. Ilyenkor érdemes ,új hobbit, társaságot ,munkát keresni és találni, hogy a megszokottság helyett új impulzusok, új emberek ,új környezet hasson ránk. A sors nagyon jó tanácsadó ,meghozza  a kívánt eredményt. A legfontosabb ne vonuljunk passzivitásba, ne nyalogassuk sebeinket ,mert ettől nem gyógyulnak be ,  csak még mélyebbek lesznek.

A 21.század gyermekei a házasságról, életről , párkapcsolatokról másképp gondolkodnak, mint szüleik ,a nagyszülők élete pedig már fényévnyi távolságra került a mai megközelítéstől. Kitolódnak az életkor határok, akár 30 -35 éves korukig tanulnak a "gyerekek" és sokan otthon élvezik a szinte hotel szerű szolgáltatásokat, Kényelmes élet , csak magukra kell koncentrálni. Szegény szülők még ekkor sem pihenhetnek vagy élhetik saját életüket, terveik szerint. Tanulás , utánjöhet egy kis munka  , plusz szórakozás, utazgatás a világban , partnerrel, haverokkal vagy éppen egyedül. Mit várok az életemtől , sokuk nem is keresi a választ ,jól el van. majd lesz valahogy és ez is elég. A tudatosabbak , társra, érdekes munkára vágynak és tesznek is érte. A gyerekvállalás opciója sem olyan egyértelmű ma már ,mint mondjuk 30-40 évvel ezelőtt volt.

A zűrös világ , a megannyi változás , elbizonytalanítja az életet ,mivel az elkötelezettséghez bizonyosság és biztonság kell. Igen ,tudom ,mit akarok . A megoldásnak és megvalósításnak számtalan útja van ,a lényeg ,hogy az igyekezet ,az ambíció meglegyen bennünk, kik vagyunk és hova akarunk eljutni az életünk során. Az idősebb ,tapasztaltabb generációk felelőssége és kötelessége , hogy segítsünk nekik , megtalálni az számukra megfelelő utat.