Olvasok, írok, böngészek, likeolok, kommentelek, figyelek a külvilág híreire. Miért és minek? Hétfőtől bezárkózunk, matracra vonulunk maffia nyelven, merthogy a sorozatokat is nézem, az egyik kedvencem a Maffiózók, de a Homeland is bejön. Kezdődik, illetve folytatódik a virtuális világ térhódítása, magam vagyok, hacsak rám nem szól valaki az éterből, vagy én nem jelzek valakinek, itt vagyok, élek! Igyekszem tudatni, hogy van még élet a Földön, itthon, hogy amikor elmúlik a rémálom, akkor akik felébrednek ne kétkedjenek benne, hogy működök és folytatom a munkát. 

Nekem az írás a szelep, és a mostani áramlási csatornák segítenek a megosztásban, akár több ezren is olvassák amit közzéteszek. Én csak pár hónapja kezdtem módszeresen blogot írni. A világban így megy ez már közel 600 éve, amikor Gutenberg a németországi Mainzben megalakította első nyomdáját. Ezt a lépést tekintik  a modern kommunikáció bölcsőjének, kezdetének.

Ettől kezdve nem kellett a templom bejáratára kitűzni a téziseket, nyomtatták és országszerte terjesztették az írásokat, majd még több nyomda alakult, hogy a logisztika ne jelentsen akadályt. Hatékony, németes megoldás. Ma már máshogy terjednek a hírek az internet világában. Egy gombnyomás, és ha rosszul nyomtuk meg a gombot, az is tud arról, akinek éppen nem akartunk e-mailt, levelet küldeni. Mindenki járt már így, nem figyelt a névre  vagy elírt egy-egy betűt és már ment is az üzenet, és akkor már nehéz visszaszívni. Így jártak azok is, akik kaptak tegnapelőtt sms-t, hogy menjenek oltatni, majd utána megkapták, hogy mégsem. 

Milyen a magyar, örömmel olvastam, ezt sem hitte el mindenki, hanem próba-szerencse alapon elindultak az oltópontra. Lesz ami lesz, népmesei hős módjára nekivágtak. Igazuk volt. A többségük sikerrel járt, és tegnap vagy éppen ma, akár pont most kapja a hőn vágyott vakcinát, mely a szabadulást jelenti a vírus béklyójából. Mi még várunk, mert az évszámunk még nem ért ide a háziorvoshoz, illetve több mint százan vannak előttünk. Semmi gond, várunk türelemmel, addig karanténozunk.  Mielőtt megtennénk jön a heti menü megtervezés, nehogy pár kilóval kevesebbek legyünk, urambocsá' éhen haljunk. Ettől fél a magyar a legjobban, vásárol ezerrel, ha kell, ha nem.

Megyek a pékhez, szól, hogy mától csak készpénzzel fizethetek, mert valami nem stimmel a terminállal. Belemegyek a játékba, bár tudom, hogy inkább az azonnali cash, azaz készpénz az, amire szükségük van. Jó, mondom, de akkor kevesebbet tudok vásárolni, mert kártyám van, de a kp. kevesebb a tárcámban. Hümmög a kisasszony, tudja nagy vevő vagyok hétvégén, végülis megpróbálhatjuk -közli, majd csupán egy gombnyomás, és már vásárolhatok, ami jólesik. A leolvasó persze működik.

Megyek tovább a henteshez, ahol Attila vár. Mindig felhívom hétközben, és előkészíti, amit kérek. Csúcs dolog, végre egyszer úrinőnek érezhetem magam! Mi újság kérdezem, hogy van, mivel ő szállítja a kőbányai híreket. Jó tájékozódni városon belül is.  A sokrétű információ segíti a szelektálást, a hírek pedig jelzik a közhangulatot. Nem meglepetés, hogy ők, mi budapestiek,  egyformán gondolkodunk.

Nemcsak az élelmiszerboltok örültek a sok vevőnek, láttam a híradóban, hogy az Ikea is aratott és ma is arat. Szerencsére mi hétköznap voltunk, és talpig maszkban, méterekre egymástól vásárolhattunk. Most kígyózik a sor, csak tudnám miért? Nem ér rá két hét múlva, mi az, ami ennyire sürgős? Normálisak vagyunk, magunk keressük a bajt, a vírust, bár lehet, hogy ez a terápia része, hamarabb, gyorsabban nagyobb tömeg betegszik meg. Kinek-kinek lelke rajta, de én ha fizetnének se vásárolnék ilyenkor.

Tegnap fodrásznál is jártam a hétfői zárás okán. Ott is hallottam pár érdekes dolgot, ki, melyik rendelőben járt, és hogy valóban lesz-e nyitás 22-én, beirassam-e magam. Írasd -mondják, majd legfeljebb átírjuk. Hosszú műszak, nem akarják elveszíteni a frizurát áhítókat, kell a pénz, mert kevés a nyugdíj, tudjuk borravalós szakma.

Hazaérek, jó hír fogad, jól sikerült kisebbik unokám szóbeli felvételije a gimnáziumba, bár ő nem volt biztos benne és napok óta letörve járt-kelt mi lesz, ha nem sikerül ábrázattal. Sajnos a karantén miatt kitolódik az eredmény közzététel, és több ezer diák és családja izgulhat a jövőért. Ő, mármint fiatalabbik unokám, oldja a stresszt, hisz a foci örök. Minden nap van edzés, futnak, ha esik, ha fúj . Nagyiként megtanultam mit jelent az aláöltözet, hogy még a fagy se gátolja a labda kergetőket. A mozgás fontos, hogy az energiaszint megmaradjon.

Este rámegyek a netre, megnézem hova menjek a Fülöp-szigeteken nyaralni, ábrándozom, majd egy jó kis akció thriller golyózápora után békésen elalszom. Kell ennél több? Francba, persze, hogy kell! Két hét, oltás, vakcina útlevél, és integetek a mutánsoknak a repülő ablakából. Viszlát!  A soha viszont nem látásra!!!

Szép álom, még sok víznek le kell folynia Dunán, hogy valóra váljon, addig marad a kellemes tavaszi napsütés, a tervezgetés és a nosztalgiázás, milyen jó volt 2019-ben, amikor még nem tudtuk mi vár ránk. Mindig jöhet rosszabb, minden témában, rendszerben és személyben, erről ne feledkezzünk meg! Értékeljük azt, ami most rendelkezésünkre áll, és máris jobb kedvünk lesz, és a mostani helyzet is elviselhetőbbé válik!