Sokszor hallottam ezt a mondatot , persze nem mindig pozitív tartalommal és hangsúllyal. Hát idén nálunk is beütött a mennykő , jól kezdődött az év. Végződni jól végződött. Befejeződött a munka. Karácsony, ünnepi készülődés, utána kellemes utazási előkészületek. Indulás , minden rendben. Élveztük a napsütést , szinte nyárias körülményeket , bár az időjárás nem mindig volt kegyes hozzánk, de csak legyintettünk , mindenből kihozzuk a maximumot, jól érezzük magunkat. Tudjátok, ahogyan kell, csak pozitívan , de mint tudjuk az orvosi leletekre ilyen módon ez nem igaz. Két nappal haza indulás előtt már voltak jelek. Ismerőseink járatát törölték, szélvihar , a repülőtér nem indított és nem is fogadott járatokat. Plusz egy nap nem a világ, megoldható. Másnap rosszabbodott a helyzet ,párom ágynak dőlt ,nem ragozom. Még virgoncan ápoltam őt , engem nem fog a sem baktérium, sem vírus, de ebben nagyot tévedtem. Indulás napján , a repülőtér megint zárva délután 2-ig , de utána megszűnt az orkánszerű szél és készülődhettünk a visszaútra. Indulás, taxi , becsekkolás. Már ott éreztem nem stimmel valami , lement a vérnyomásom , szédülés , ájulás szerű rosszullét, keresték az orvost ,aki helyett nővér volt , de őt sem láttam. Egy idősebb angol házaspár kétségbeesetten tördelte kezét , egy helyi kisrendőrrel együtt , no meg életem párjával , aki halálra válva várt , mi lesz?! Ha mondjuk infarktusom lett volna , ott meghalok ,ez nem kétséges. Mindjárt jobban leszek -rebegtem , próbáltam mindenkit megnyugtatni , látva arcán a teljes pánikot. Kivert a víz , éreztem , ha nem akarok itt maradni, össze kell szednem magam. Mindent meg kell tenni , csak érjünk haza ! - gondoltam és a megszokott, tanult akaraterővel , feltápászkodtam és kérdeztem merre van a mosdó. Az angolok kissé megnyugodtak , látva ,hogy járóképes vagyok. Irány a mosdó, közben párom várt a büfében , bizakodóan. A történetnek nincs vége , a java még csak most következik. Kijöttem , leültem ,amikor is minden előzmény nélkül , sugárban elkezdtem hányni. Gyönyörű, hófehér sálam esett áldozatul. Új pólót kellett vennem és újra irány a mosdó. Átöltöztem , tisztába raktam magam és elindultunk a beszálló kapu felé. Sikerült beszállni , de újabb viszontagságok vártak ránk. A második sor folyosó ülésén ültem , amikor a légikisérő elkezdte mondani a biztonsági szabályokat, újabb hányási roham jött rám ,melynek újabb ruhadarab esett áldozatul. A személyzet jól vizsgázott, rugalmasan kezelték a helyzetet. Gyorsan reagálták ,adták a zacskót ,mely még időben érkezett. Asszonyom - vállalja az utat ? - kérdezték ,nem megelégedve férjem - igen - válaszával. Igen - persze nyögtem fel a zacskóból és örültem , hogy elindulhattunk. Csak érjünk haza. kavarogtak a gondolatok fejemben. Arra is gyenge voltam , hogy a mosdóba kimenjek csak ültem kómában , mely mély álomba ringatott egészen az itthoni landolásig. 25 fokos hőmérséklet különbség, éjjeli érkezés , egy szál pólóban ,de meg se kottyant. Végre ,itthon vagyunk ! Hálát adtam mindenkinek és mindennek ,aki és ami eszembe jutott. Hű társam sem volt sokkal jobban , ő már a következő fázis gyötrelmeit viselte, torokfájás és rohamokban feltörő köhögés formájában. Így másnap már az orvosnál kezdett, mely vizitet antibiotikum kúra követett. Ez a január is jól alakul, de mit lehet tenni. Kipakoltunk , mentek a mosások, kajára gondolni sem tudtunk , ami a testsúlyunknak nem ártott. Persze nálam is jött a torokfájás, a köhögést kihagytam. A baktériumok megtették hatásukat , gyengeség , kószáltunk ,mint fagy után a legyek . Gyerünk , vegyünk erőt magunkon, igyekeztem megőrizni a tettrekészséget , munkára fel ! Ok, most már túl vagyunk rajta , minden egyéb gyógymódot bevetve , tehát a betegség ,mint műfaj erre az évre , pipa. Ahogyan beszélek üzletfeleimmel , ismerőseimmel , sokan betegek , ki enyhébb , ki súlyosabb következményekkel , de ezek a mostani baktériumok , vírusok , a régiekhez képest erősebbek, támadásra készek és hatásuk fokozottan jelentkezik.
Mi a tanulság, ami megmaradt bennem az eset kapcsán. Az emberek alapvetően jók és segítőkészek , ami jó hír ebben a felkavarodott ,zűrös , zavaros világban. Kiben bízhatunk, kire támaszkodhatunk - elsősorban saját magunkban és persze bennük, akik közel állnak hozzánk , nemcsak akkor ,amikor minden rendben ,hanem akkor is ha az út göröngyös. Mire mennénk egymás nélkül, mire mennék a párom nélkül? Idén 44 éves házasok leszünk, mely kötelék , tart és remélem még jó ideig egymás támaszai leszünk.
A lecke, hogyan kezeljük a váratlan , hirtelen, nehéz helyzeteket, tanítják sokféleképpen . Ami biztos ,a mérce , a megoldás bennünk rejlik , mit bírunk és mennyire tudjuk megerősíteni magunkat ,még akkor is, amikor reménytelennek látszik a helyzet. Magabiztosság , kitartás, magunkra erőltetett nyugalom, melyek segítenek minden esetben. Nem adom meg magam, nem adom fel, sikerülni fog idén is, még akkor is ha ez az év kezdés rázós volt, megoldottuk.
Úgy tartják a pozitív szemlélet tanulható, sokféleképpen gyakorolható , alkalmazható. Érdemes saját tapasztalatainkból táplálkozni , személyes életünk részévé tenni ,mely hozzáállás segít a mindennapi feladatok megoldásában , az emberi kapcsolatok ápolásában, fejlődésében.
csk - 2024 február
