Nyár, szabadság, pihenés, töltődés, kikapcsolódás, mind a mostani időszakhoz kapcsolódó szavak, fogalmak. Nekem az olvasás szorosan hozzá tartozik ezekhez és már most tudom mit viszek magammal a következő nyaralási hullámra. Bill Bryson szerintem jó író. Úgy ír, ahogyan elképzelem, beszél hozzám és értem. Tehát egyszerűen, világosan, ahogyan szeretem. Érthető amit ír, nem kell agyalni és bele magyarázni, mit is akar mondani valamiről. Jól emlékszem az érettségi feladatokra, elemezzük, mit is akart mondani a költő vagy író egy adott műben. Na, erre varrjunk gombot, mindenki máshogy értelmezheti, mert mindenki különbözően olvas és interpretál.  Ma sincs másképp, de szerencsére ezen a korszakon túl vagyok.

Az olvasás nem mindig volt számomra a legkedvesebb időtöltés, bezzeg a nővérem mindent elolvasott, amint a kezébe vette a könyvet. Jókai, Mikszáth, sorra a klasszikusok következtek és az evésről is elfeledkezett. Ült a hintán és nagyanyám a hinta ütemére tette a szájába a falatot, hogy közben is olvashasson. Ő volt a sztár én meg az örökmozgó, foci, lábtengó, bújócska, biciklizés minden jöhetett, csak ne kelljen olvasni. A kötelező olvasmányoktól kivert a víz és csak az olvasónapló beadásának határideje tudott rávenni az elolvasásukra. Szegény anyám, ostorozott rendesen, hiszen magyar tanár volt, mi lesz így belőled, - hangzott el gyakran a jól ismert félmondat. Unokáim, akik a számítógép korának gyermekei és a kütyük birodalma veszi őket körbe, szintén másképpen gondolkodnak az olvasásról. Idősebbik unokám falja a könyveket, persze nem minden stílust, de ami érdekli, az jöhet. A fiatalabbik már más tészta, inkább a foci, az olvasás várhat. Mutatja a könyvet, Móricztól a Légy jó mindhaláligot olvassa, olvasná, ha értené, mert minden második szónál megakad. Nem érti, én sem sokszor. Mára eltűnnek szavak, élethelyzetek, változik a körülöttünk levő világ. Jó történet, tavaly olvasták az egyik kedvenc regényemet, Jókaitól, amikor is megkérdezték az egyik havertól az ismerősök, na mi újság a Baradlay családban? Néz nagy szemekkel a gyerek, milyen családban? Baradlay - ő pedig visszakérdez fonetikusan írom, ja a Bredli családban, úgy értem. Itt tartunk a 2020-as években. Mivé lettek a Baradlayak, akár angolok is lehetnének, a fiatal nemzedék olvasatában. Ez is az angolszász kultúra hatása.

Aztán változott a helyzet, hogy mi okozta fogalmam sincs, de egyszer csak rákaptam az olvasás ízére. Azóta is így van, imádok könyvesboltba járni, az új könyv illata magával ragad, bár jó pár, anyámtól rám maradt régi könyv is különleges élményt jelent. Persze vannak kedvenceim és nyári könyvek, melyeket a szabadság idejére teszek félre. Bill Bryson jó választás, pihentető, szórakoztató és sok új információval gazdagodhatunk. Az Európai Unió megalakulásakor írta, - a Mi európaiak c. könyvét, mely ostorozza a nem mindig pozitív európai szokásokat, jellemzőket.  Ez a fent említett  / Szédült angolok, kerge marhák/ -című, jó fordítás, rögtön megragadta képzeletemet, mivel igazából angol mániás vagyok. Éltünk ott családostul, bejártuk szinte az egész szigetet a legészakibb John O' Great foktól, a walesi Llandadnoig. Komoly terv készült minden hétvégére merre menjünk.  Kastélyok, várak, emlékezetes helyek, látnivalók, melyek most is az emlékeimben élnek. 

Most a Brexit nyomán még jobban látszik milyenek is az angolok, akik már több mint 600 éve építik a demokráciát, de még mindig hibáznak. A lényeg számukra, hogy mi a legjobb nekik, persze ha tudják. Az író 63 évesen írta ezt a könyvet, ami azért fontos, mivel számos történetet ír le, melyek az idősödő korra jellemzőek és viccesen elemzi azokat. Jobb nevetni rajtuk, mint feleslegesen bosszankodni. Az angolok, az angol humor sajátos, van, aki vevő rá és van, aki nem. Én, mi imádjuk. Mostanában az angol miniszterelnökről Borisról készült egy videofelvétel, melyen az esernyőjével bajlódik és végül jót nevet mindenki, köztük Charles herceg is, amikor először összecsukódik a magasrangú politikus fejére, majd a szél kifordítja a kezéből. Tipikus angol helyzet, nem esnek kétségbe, nem játszák az agyukat, /bár sokszor szokták/, nevetnek a helyzeten és tovább lépnek. Na, ez a könyv pont ilyen, rengeteg dolgot megtudhatunk belőle, a szigetről, az angol emberekről és a szerzőről is. 

Mindenki ismeri Joanne Kathleen Rowling nevét, aki a Harry Potter regények megálmodój, de azt nem sokan tudják, hogy Robert Galbraith néven krimiket ír. Egy három részes sorozat köteteit ajánlom, melyeket imádtam. Kettőt már elolvastam belőle, a Kakukkszót és a Halálos fehéret, a nyaralásra tartogatom a harmadik részt, mely a legvastagabb, tehát poggyásznak sem könnyű, a Zavaros vért.  Kaphatók, nálam a Libri a nyerő. A cselekmény érdekes, egy bűneset, egy magánnyomozó és segítőtársa, az iroda és a kettejük élete párhuzamosan halad a bűnügy kivizsgálásával és felderítésével. Megkedveltem a szereplőket, nem tökéletesek, szokásos magánéleti történések, gondok, bonyodalmak tarkítják a bűnügyi cselekményt.  A Netflix már filmet is csinált belőlük, melyek hűen visszaadják a könyv élményét, sőt tesznek hozzá. Miután megnéztem a filmet, már máshogyan olvastam a könyvet, mert megjelent a főhősök arca, ahogyan a filmben láttam. 

Aki laza szórakozásra, de igényesen vágyik, ajánlom John Grisham regényeit, számos történetéből film készült. Biztosan láttátok a Cég vagy az Ítélet eladó című filmeket. Könyvként olvasva még izgalmasabbak. Nemrég kedvenc könyvesboltomban járva feltűnt egy ismerős cím, ami csak egy szóval tért el korábbi regénye címétől. A Camino sziget, illetve a Vihar a Camino szigeten, egy folytatásos történet, tele izgalommal, jó párbeszédekkel és persze nem várt fordulatokkal. Nem túlzottan bonyolult, érthető, míg Rowling regényeinek olvasása közben nagyon oda kell figyelni, ki, mit, mikor, kinek mondott, hogy követni tudjuk a cselekményt. Grisham más, közvetlen stílusú, magával ragadó, érdekes helyszíneken játszódik és a szereplők jelleme is megmutatja az emberi természet sokoldalúságát.

A mai elektronika, számítógép, e korszak világa sokak számára elfeledteti a könyv fizikai voltát, ami számomra nélkülözhetetlen. Egy szép borító, a friss, új könyv, a lapok illata mind kellék, hogy az olvasás élmény legyen. Természetesen a világ, a technika halad, kinek a pap, kinek a papné, mondhatnánk, a lényeg, hogy akár így vagy úgy, de olvassunk.

Szóval, olvasnivaló van, a fontos, hogy a számunkra illőt válasszuk. Sokszor az veszi el az olvasási kedvet, hogy nem azt a könyvet kezdjük el olvasni, ami abban az időpontban hangulatunknak, lelki állapotunknak megfelelő. Érdemes válogatni meghallgatni ajánlásokat és ennek tükrében rájövünk arra, melyik a következő. Az olvasás életforma, egész életre szól. Minden nap érdemes olvasni, hol csak 10 percet vagy éppen belemélyülve órákat. Ha jó könyvre találunk, akkor olvasás közben repül az idő és már a végénél tartunk. A könyvfalók egyiket a másik után olvassák és nem is tartanak szünetet. Pedig az olvasás utáni ülepedés, elmélkedés, elemzés ugyanúgy része a folyamatnak, mint maga az olvasás. Különösen igaz ez akkor, amikor magvas gondolatokról van szó. A szórakoztató, nyári olvasmányok segítik a feltöltődést, kikapcsolódást és kiegészítik a nyári szabadtéri elfoglaltságokat, hogy a test kényeztetése mellett a lélek is megújuljon.

Jó olvasást kívánok! Az ajánlott könyvek mindegyike tetszeni fog, rajta, kezdj el olvasni!