Vártuk a hírt az év elején, hogy itthon is oltanak és reménykedtünk, hogy nem kell sokat várnunk. Fellelkesültem a kínai vakcina érkezésekor és elhitettem magammal és a környezetemmel, hogy a lehető legjobb választás beadatni.
Írtam a háziorvosnak, persze e-mailt, hogy készen állunk, amikor is párom, aki jobban látott előre, mint én és nem vakította el hurrá optimizmusom, azt mondta, -Klári, légy észnél, hogyan fogunk utazni? Várjunk –mondta, nem kell kapkodni, ami jópárszor jellemző rám és a tenni akarás felül írja az észérveket.
Az orvos persze nem nekem írt, hanem a férjemet hívta fel, mégiscsak ő a férfi és megkérdezte, kérjük-e a kínait. Férjem, a házi bölcs felelte –várunk. 1-2 hét múlva megint írtam, /de minek/, amikor is a háziorvos megint felhívta a férjemet és megkérdezte, Szputnyik megfelel-e. A válasz egyértelmű volt, várunk a Pfizerre. Jó, de lehet, hogy sokat kell várni, jött a válasz, mert nagy az igény és elég hátul állunk a sorban. Akkor is várunk, erősködött életem párja immár 41 éve, én meg tudomásul vettem a döntést, a férfiak ugye jobban tudják, ha már engem válaszra sem méltat az orvos még írásban sem.
Vártunk. Ferinek igaza lett, mint /sokszor máskor, amit némelykor dühítő tudomásul venni, már megint, mondtam magamban. Újfent írtam, az orvos hívta őt és mondta mikor mehetünk az áhított Pfizer-vakcina beoltatásra a megadott oltópontra. Hurrá, megkaptuk! Gondolom már örült, hogy megoldódott a helyzet és nem kell velünk foglalkoznia. Mi még 35 napot vártunk a másodikra, ami most jól jön. Május elején túlestünk az újabb oltáson, este szédültem, a vérnyomásom hetekre kiugrott, vérnyomásmérő helyet jelöltünk ki a nappaliban. Ez is megvolt, lecsitult a vérnyomásom is, elkezdhettük a utazás tervezést.
Jobban mondva, a tervezési fázison már túl voltunk, mert a 2020-ban lemondott utakat újra lefoglaltam, ahogyan a pozitív szemlélet megkívánta. Első utunk az iskolaszünet megkezdése után kedvenc helyünkre vezetett az unokákkal, már több éve Olaszország. Izgalmas volt az előkészület, mivel már a kamaszok is megkaphatták a vakcinát, így csak a fiatalabbik unokánk szórakoztatta magát a PCR teszttel. Duhajként nem regisztráltam a tartományba, de az első lehetséges, elérhető reggel minden IT-s tudásomat latba vetve kinyomattam az EU-s oltási igazolványunkat és véres kardként lobogtattam, lám, milyen ügyes vagyok, megvan.
Június végi szombat reggel indultunk Szlovénia felé, felvértezve mindennel, ami a fertőtlenítéshez kell. Közeledtünk a határhoz, ahol természetesen semmilyen ellenőrzés nem volt. Igazából nem is vettük észre, hogy már Olaszországban vagyunk, csak a levegő hőmérsékletét és a nap erős sugárzását észleltük ámulattal. Mi lesz már, ki nézi meg a becses EU-s igazolványomat? Senki. Bezzeg pár héttel később az osztrák határon mindent kikérdeztek, pedig csak egy kis shopping–ra ugrottunk át a sógorokhoz.
Augusztus lett, gyorsan elszaladt a nyár és már megint egy újabb vírus fordulóhoz érkeztünk. Jön a negyedik hullám fenyegetnek naponta a hírekkel, amire már józan ember csak ránt egyet a vállán és akkor mi van. Persze könnyen mondja, aki nem esett át a betegségen, mert hallom a húzódó szövődményeket, a rossz lelki is fizikai állapotot okozó utóhatásokat. Könnyű úgy vállat vonni, ha valaki egészséges.
Negyedik hullám, harmadik oltás. Rettegjen, aki kínait kapott, különösen 60 felett, akik akár kísérleti nyúlnak is érezhetik magukat, ők lettek a kvázi teszterek és majd fizethetnek a kínaiak a kutatási eredményekért. Nem is lenne rossz üzlet, ha hozzátesszük a vakcinák beszerzési árához. Nővéremék is így jártak, de mára megkapták a Pfizer-1-et, azaz a 2 kínai után a harmadik oltást. Kérdezem tőlük, némi malíciával, mikor kapjátok a 4-negyediket? Mi van? Klári, ne hülyéskedj -pirít rám egyszem testvérem. Éppen csak megkaptuk a harmadikat. Ő nem tudja, de én már sejtem, hogy idővel a negyedikre is szükségük lesz a védettséghez.
Időközben megy a polémia, kell-e oltás vagy sem, kötelező legyen vagy szabadon választható, mint a műkorcsolyában a kűrök közötti megoszlás. Nem kötözködöm, de persze, hogy oltáspárti vagyok. Valamit csinálni kell, hogy végre eltűnjön a fejünk felől a vírus árnyéka.
Mi mit tegyünk a 2 Pfizer után, mi a legjobb lépés? Természetesen felhívom a háziorvost, most már megmakacsoltam magam, nem írok. Így nem kell felhívnia férjemet és eldönthetjük, mi legyen. Még csak ma telt le a négy hónap, tehát várunk, ezt javasolják, mivel az ellenanyag még remélhetőleg buzog bennünk. Sokan már proaktívak voltak és beadatták a harmadik dózist, de lehet, hogy még lesz folytatás, majd jön egy negyedik, utána ötödik is.
Ilyen ez a vírus helyzet, jön a delta, gamma és ki tudja hányadik variáns és végül megtanulunk élni a tudattal, hogy vágyálom a 2019 és az előtte már megélt állapot visszasírása, nem jön vissza. Alkalmazkodnunk kell az éppen aktuális helyzethez és tenni a dolgunkat, ahogyan eddig is tettük.
Addig is elmegyünk megnézzük, mi újság a törököknél és kiélvezzük az utazási szabadságot, amíg lehet.
