Imádok nyaralni, utazni, jönni, menni. Szinte mindegy hova, csak induljunk. Persze nem mindegy, de az utazás már a tervezéstől kezdve élmény. Már hónapok óta készültem erre az igazi kéthetes pihenésre, melynek helyszíne idén is Törökország. 15 éve megyünk és már tizennegyedszer ugyanoda. Jó ugyanarra helyszínre menni, ha rátaláltunk az álom helyre, mert nem kell az első napot ismerkedéssel tölteni, mindent ismerünk és sokan ismernek a személyzetből bennünket is.
Most is így volt, annyi különbséggel, hogy a charter, közvetlen járat hiánya miatt átszállással mentünk, ami ugye több órával megnöveli az utazási időt és mit ne mondjak az isztambuli reptér maga a rémálom. Gyönyörű, új, de hosszú menetelésre ítéltetett az utazó, aki egyik terminálról a másikra készül. Legalább 3-4 km, gigantikus méretű folyósók, labirintusok. A lépésszámlálóm a telefonomban nem győzött pörögni, de túléltem. Mindent a jó cél érdekében, bár a lábaim többször tiltakoztak. Tudom jöhet a térdprotézis műtét, akár már rögtön nyaralás után. Itthon körültekintően bejelentkeztünk a török konzulátusra, kinyomtattam az oltási passzust, összekészítettem valamennyi szükséges dokumentumot, tehát up to date voltam. Megérkeztünk. Ok, jönnek a csomagok a forgón, de a miénk nem. Na, ilyenkor már kiver a víz, végiggondolom, milyen jó, hogy a kézipoggyászban mindig van nálam váltóruha, plusz ilyenkor fürdőruha is, de életem párja ezt nem így gondolja. Mi lesz, ha nem érkezik meg a csomag 2-3 napig??? Kivert a víz, már indultam a kijelölt irodába, amikor észrevettem, hogy ott forognak bőröndjeink másokéval együtt egy külön szalagon. Francba! Ordítok férjemnek, gesztikulálok, ugrálok örömömben. Hogyan történhetett? A korábbi járatra rakták fel csomagjainkat, ezért volt már ott korábban. Azt, hogy ez hogyan lehetséges inkább ne firtassuk. Rendben, az első csapás szerencsésen végződött.
Várt a transzfer nagy Klára feliratú táblával, el sem lehetett téveszteni. Beszálltunk, félve nézve, hogy a csomagok is jönnek-e velünk. 20 perces út, ismerős táj, meleg napos idő, pezsgővel fogadtak, ahogyan illik. Szoba ok, bár némi húzd meg ereszd meg mindig van, ami tárgyalástechnikai felkészültségemet karban tartja, sőt a szókincsemet is fejleszti angolul.
Szoba kilátással, kék tenger, gyönyörű zöld kert, kell ennél több?! Gondosan kicsomagolunk, zuhany és irány a vacsora. Mi szem szájnak ingere, de a maszk kötelező, sőt kesztyűt is adnak minden alkalommal. A kesztyű külön történet. Az első pár napban elérhető volt egyszer használatos kesztyű, de utána eltűnt. Köszönhető a vendégek barbár szokásainak, mivel ha kesztyűt hordtunk hozzányúlhattunk a merőkanalakhoz, mert úgy higiénikus. Ezt kihasználva a fogyasztás is nőtt és kezdett káoszos lenni a helyzet. Mi történt, többé nem volt kesztyű csak maszk. Így helyreállt a rend és fegyelem. Nincs több túrkálás, feleslegesen tányéron hagyott étel, bár sokakat ez sem tántorított el a pazarlástól vagy éppen felhalmozástól. Plexi ablakok, kiszolgálás, mit kérsz, persze törökül. Angolul szórványosan beszélnek, marad a mutogatás és a magyarul tagoltan fogalmazás. Működik. Kedvesek, szolgálatkészek, oroszul mindenki beszél. Ők tudják, hogy ki hozza a pénzt. Semmi gond, elviseljük.
Reggel indul a mandula, kezdjük a napi rutint. Tengerpart, lötyögés,ebéd előtt ital, utána átöltözés az ebédhez. Ebéd után kártyaparti a hallban, alvás helyett, hogy a tűző napot elkerüljük. Utána este gyertyafényes vacsora, ezt meg lehet szokni. Kiemelkedő esemény a török heti bazár a közeli kisvárosokban, sőt péntek este éjszakai bazár, ami nagyon hangulatos és sokszor hatékony. Veszem a salákat, papucsot, ami papucs törökül is és amikor kérdezik honnan jövünk, a Magyarisztán mindenkit jókedvre derít. Szervusz, tudnak magyarul számolni is és mindenkinek van kedves magyar ismerőse. Ők úgy gondolják rokonok vagyunk és nem a 150 éves török uralom emléke van a fejükben. Jegyzem az ismerős szavakat, Pazar azaz vasárnap, Cikis – ami kijáratot jelent és a többit.
Sikeres akció után vissza a resortba, ahol koccintunk a jó üzletre. Az alku kötelező, különben nem ér az egész egy fabatkát sem. A reggeli első vásárlót nem szabad vásárlás nélkül elengedni, tartja a mondás,tehát miénk a neyerő pozíció, ha időben érkezünk. A win-win szituáció a jó, amikor ő is nyer és én is, akkor jó az üzlet.
Fertőtlenítés magasfokon, mindenhol, minden módon, ami biztonságot ad, nem is gondoltuk volna, hogy ennyire vigyáznak ránk és egymásra. Díjaztam, nem kellett kérni, minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A két hét úgy elszállt mint egy pillanat és már megint csomagolhattunk. Bennem van az ideg, ahogyan minden utazás előtt, útilázas vagyok, szerencsére fizikailag nem látszik. A reptér megint rémálom, de tudjuk, hazafelé megyünk, ami mindig jó érzés. Vár a család, bár közben is ontottam a képeket és tartottam a kontaktot. Érkezés, útlevél és oltás vizsgálat. Flottul ment minden és a csomag is hamar megérkezett.
Értékelés, jó nyaralás volt, kezdhetjük tervezni a következőt, ami belefér a budgetbe és elérhető, amennyire majd a következő hullám engedi. Nincs mire várnunk, menni kell, élni kell, haladni előre és élvezni az élet minden terén a lehetőségeket, amiket magunk teremtünk.
