Ahogyan telnek az évek a kapcsolat rétegek rakódnak. Most, Halottak Napja közeledvén , az 55 + korosztály szembesül elsősorban azzal. hogy egyre több szerette , ismerőse, haverja , barátja, sorstársa ,már nem él. Ez az élet rendje ,szokták mondani ,ahogyan azt is, hogy érdemes magunkba nézni időről -időre ,hol tartunk életünk folyamán, mit értünk el ,merre tartunk , ami csakúgy ,mint a születés, nem kérdés. A kapcsolati leltár hasznos , rendet rakhatunk közöttük , hogy a címben leírt mondat értelmet nyerjen. Kezdjük az elején. Megszülettünk és a külvilág érzékelése, szülők, nagyszülők, testvérek ,rokonok, már ott vannak körülöttünk és szerencsés helyzetben végig kísérik életünket.
Már kisgyerekkorban az első közösségekben ,óvodában iskolában meg már pláne kialakulnak az első társas kötelékek, melyből később ,akár barátság is válhat. Ezekből lehetnek az életre szóló barátságok, melyek nagyon ritkák , éppen ezért megbecsülendők. Múlnak az évek , a sorsközösségből eredő kapcsolatok száma egyenes arányban nő, a megélt eseményekkel, utazásokkal , nyaralásokkal , munkahelyi kapcsolatokkal. Ideid-óráig őrizzük ezeket, majd az idő múlásával feledésbe merülhetnek ,de elég egy emlékeztető szó, hangulat, illat ,ami felidézheti bennünk az élményt , a körülményeket, emlékeket. A fiatalabb nemzedékek tanítása a megfelelő kommunikációra ,a társas kapcsolatok kialakítására, a kapcsolati tőke felépítésére és ápolására a siker kulcsa lehet, ha jól élnek vele. Kulturált viselkedés, megnyilvánulás , az emlékekre is vonatkozik, mint elvárás. Most itt van az emlékezés ideje November 1. - Halottak napja.
Minek menjek a temetőbe ,amikor elég ha itthon gyújtok egy gyertyát- mondják a mi családunkban is ,ahogyan sokan mások. Számomra ez nem kérdés, mennem kell, mert fizikailag ott vannak eltemetve , akik közel állnak hozzám, szeretem őket és őrzöm emléküket, mindaddig ,amíg élek és tudok emlékezni. A temetés, a búcsúztatás, az emlékezés is változásokon megy keresztül , mint ,ahogy mostanában minden körülöttünk. Az idősebb generációk tagjai terveznek ,gondolnak az elmúlásra ,hogyan temessék el őket, ha eljön az idő. Klasszikus ,koporsós vagy éppen hamvasztás , de mostanában elterjedt a szórásos szertartás is. Bővült a menü lista, ki, milyen módot választ illetve hozzátartozóinak , mire van pénze. Ezek az életünkkel kapcsolatos, fontos események sokba kerülnek , kezdve a születéstől , a ballagáson át, az esküvőig , a váláson keresztül , a temetésig. Minden pénzbe és egyre többe kerül , ilyen világot élünk. A héten aratnak a virágosok, mert nemcsak az élelmiszer és a fűtés kerül többe a sírra helyezett virág is.
Egyik nap éppen arra gondoltam ,meddig él egy ember ? Addig ,ameddig fizikailag jelen van és a jelenléte meghatározó számunkra vagy még tovább ? A jó válasz, addig élünk tovább ,amíg emlékeznek ránk.
Tehát jó esetben még kaphatunk akár 20-30-50 évet is , a halál után , ha van ,aki emlékezzen ránk. Vasárnap, családi ebéd utáni kellemes , ejtőzős beszélgetés közben beszélgettünk, unokák, gyerekek, ment a storizás a már nem élő szeretteinkről. Jó volt hallgatni , az akkor még kisgyerekkorban , mára már fiatal felnőttekké cseperedett unokák felidézett emlékeit . Ott voltak velünk az emlegetett családtagok , ha nem is fizikailag , de érzéseink, a szeretet kifejezése, élmény nekünk is ,akik ismertük és szerettük őket. Velünk vannak, gondolunk rájuk.
Én is, amikor baj van vagy éppen nehéz döntési helyzetben vagyok ,anyámhoz és nagyanyámhoz fohászkodom , segítsenek. Mindig segítettek , életükben is és most is. Nélkülük semmire sem vittem volna, nemhogy karrierről álmodozhattam. Nagyanyám , aki hívő lélek volt , már egyetemi vizsgák előtt segített , imádkozott értem Szent Filoménához ,védőszentjéhez ,aki persze segített. Elég volt a kérés, dédi tedd kötelességed és biztos lehettem benne ,hogy a vizsga sikerül. Segítenek most is ,ha nem is tevőlegesen ,de lélekben velem vannak és ezáltal megoldom az éppen aktuális helyzetet.
A mai nemzedékeknek is szükségük van emberi , érzelmi kapaszkodókra , melyek a technikai, túlpörgő világban, iránytűként, támaszként segítik életüket ,legyen az vizsga, felvételi vagy éppen a boldogság keresése.
Örömmel hallgattam , az emlékezést , melynek része a temetőbe járás, az ottani gyertyagyújtás ,sírgondozás. Ez a kultúra is változik, tudomásul kell vennünk, de a Halottak napja, kötelez , szükségünk van rá , hogy virágot vigyünk a sírokra, velük legyünk , legalább ezen a napon.
Otthon is emlékezhetünk, ha a kényszerítő körülmények úgy hozzák, de legalább évente egyszer, ilyenkor, November 1-én, Halottan Napján , áldozzunk, időt ,energiát arra, hogy ne csak gondoljunk rájuk , hanem tegyünk is az emlékezésért.
