Most is érvényes , nincs kire-mire várni ,haladni és menni kell, itthon vagy külföldön, gyűjteni kell az új élményeket , melyek színesebbé teszik a mindennapokat.

Korán belecsaptunk a lecsóba , mármint a nyári szezonba és minden apropót bevetve, születésnapok , Covid miatti törlés ,megvalósítottuk  már három éve érlelődő tervünket és irányt vettünk a spanyolországi Valencia felé.Sikerült. Pár napja érkeztünk haza és ocsúdunk a látottakból, az élménydús , egy hetes út után. Nem volt ez egy kicsit sok- kérdezték páran, de a válasz egyértelműen - nem , így volt jó. Egyébként is mit lehet tenni, ha a közvetlenül ott leszálló fapados járat ,így közlekedik. Eleve mindig úgy kalkulálok ,hogy az utazási napok nem számítanak ,mert akkor töredék , az azon a napon rendelkezésre álló idő. Az utazás ,mint tudjuk ,már jóval korábban elkezdődik,akkor ,amikor a terv megszületik , kalkuláció , úti cél kiválasztás ,szállás böngészés és sok minden más segíti a ráhangolódást . Imádom , minden percét ,mert már sokkal előbb megérint az élmény ,ahhoz képest ,mint ,amikor ténylegesen elindulunk. Indulás hajnali kómában, sebaj, majd kipihenjük, még bírjuk ,szerencsére. Sima út ,jó becsekkolás, pontos indulás és érkezés, minden klappol. Igaz az ülések kicsit szűkösek, pedig a gasztro túra is része a programnak ,de reméljük visszafelé is beleférünk.

Valencia nekem, nekünk nagyon bejött. Spanyolország egyébként is kellemes kora nyári helyszín, később nem ajánlatos, mert még melegebb van ,mint az utóbbi időben nálunk. Voltunk már többször, de Valenciában még nem. Mindig felkészülök , mit érdemes megnézni, bár az útikönyv fogalma lassan kihal. Marad az internet  ,a telefon , a modern technológia megannyi most használatos vívmánya, de nekem nem minden területen a kedvenc műfajaim. Bár tudom , gyors elérés, korszerű, naprakész tudás és ragozhatnám , az útikönyv az egy kategória ,fogalom, mondhatnám úti biblia. Lehet lapozgatni ,képeket nézegetni , jó rákészülés az útra ,a célpontra. Tudnak ezek a spanyolok valamit, amit mi nem igazán - állapítottuk meg párommal , ami itthon is elkelne. Tiszta, rendezett ,széles, fasoros ,jó minőségű utak ,pontos közlekedés , jól öltözött ,vidám emberek. Nem sietnek ,nem rohannak, végzik a dolgukat ,de közben élvezik az élet apró örömeit. Érdekes , hogy közvetlen irányítás ,ellenőrzés nélkül is megteszik, ami a munkakörükhöz tartozik , legyen az parkban szemét gyűjtés vagy éppen útbaigazítás. Látszólag mindenre van idejük , beülnek egy "bambira" beszélgetnek  vagy éppen egy pohár borra , örülnek a napsütésnek . Van idejük egymásra , figyelnek a másikra, átadják a helyet a buszon ,segítenek a babkocsisnak leszállni ,tehát nemcsak magukkal a környezetükkel is törődnek. Vidámak, mosolyognak, pedig valószínűleg hasonló problémákkal küzdenek , mint itthon , emelkedő árak , nehezedő gazdasági helyzet , klíma változás ,sorolhatnám.

Mégsem érezhető és látható a feszültség ,ami itthon némelykor már fizikailag tapintható és a viselkedésünket, reakcióinkat, magatartásunkat hatja át és megmutatkozik az egymás közötti kapcsolatokban is. Pedig ettől nem lesz jobb, csak még rosszabba, görcsölünk , morgunk feszt és itt meg is állunk, ahogyan mi magyarok szoktuk. Kellemesebb téma , az étkezés a gasztro kultúra spanyol módra , ami príma ,sonkabárok , paella hegyek , megfizethető áron. Mi kell még ,kultúra , építészet, művelődés , feltöltődés . Nekünk is ez volt a célunk , így ,amikor  másnap szakadó esőre ébredtünk , nem estünk kétségbe. Irány az ottani Szépművészeti Múzeum. A buszjegy áráért odavitt a taxi /közel volt / és azon a napon szinte első látogatóként nekifeszültünk a hatalmas faajtónak . Kedvesen fogadtak , zacskó az ernyőnek , rekesz az egyéb cuccoknak és elkezdtük a termek felfedezését. Velasquez, Greco és sok m ás ismert és általunk kevésbé ismert festő művei ,szépen rendszerbe szedve. Amikor pár óra múlva kifelé jöttünk , turista had zsongott a hallban ,tehát jókor mentünk ,még a tömeg előtt. Mire jó egy kis eső, kultúrálódásra. Utána kisütött a nap , kezdődhetett a séta. Először a régi város negyedeit , majd a modern építészeti csodákat látogattuk meg. Mindkettő szenzációs , nem győztük  a fotókat készíteni , interneten hozzá olvasni ,mi -micsoda ,mit kell tudni róla. Közben a tengerpartra is kibuszoztunk ,ahol még nem kezdődött el igazán a nyári szezon ,melyet a hőmérséklet és a látogatottság is  jelzett. Hol együnk ? - ez a kérdés állandóan napirenden volt, megoldottuk. Nem kellett sokat keresgélni , a lehetőségek száma korlátlan , pénztárcától , ízléstől függően. 

Utazni , élményt gyűjteni jó ,de amikor a Dunát látom fentről , mindig jó érzés tölt el , itthon vagyok újra. Következik az ülepedési szakasz , tapasztalataim szerint, ami már az út alatt jónak bizonyult , után még erősebben pozitív élménnyé válik  . Érdemes a látottakat , a látásmódot beépíteni a mindennapokba , melyekből táplálkozhatunk , töltődhetünk még hosszú hetek, hónapok múlva is, főként olyankor ,amikor megerősítésre van szükségünk.

Természetesen nemcsak a külföldi nyaralás élmény , hanem az itthoni környezetváltozás , ismeretlen helyek, vidékek felfedezése adhat maradandót , követni valót. Érdemes figyelni az egyensúlyra, a helyes arányokra, nemcsak anyagilag , hanem itt és ott is, lássunk más kultúrákat, szokásokat , életformákat . Ki hogyan éli az életet, amiből tudhatjuk , sehol sincs kolbászból a kerítés, miért is lenne !

Milyen lesz az idei nyár , szeszélyes, változékony ,kapunk hideget -meleget , amilyen maga az életünk ! Tegyünk érte, hogy idén is jó és még jobb legyen !