Az élet véges , mi már az életünk utolsó évtizedeit koptatjuk , kit  érdekel. Na és akkor , mi van. Volt egy reklám ,imádtam. Mi kell az élethez ,egészség , pénz és kerozin. Aki látta érti a lényeget.  Sorra olvasom a szörnyűbbnél, szörnyűbb híreket ,melyek mindenkit , fiatalt és idősebbeket is érintenek. Balesetek, betegségek , már fiatalkorban aratnak.  Többen feszegetik a határokat ,semmi nem elég, ha megvan a csúcs autó, jöjjön például  a repülőgép vezetés, extra hegymászás ,mert a kvázi normális élet nem rejt elegendő kihívást.

Fene a jó dolgukat, ha rosszul járnak, nem tudom sajnálni őket , csak a családjukat. Pedig manapság az egyszerű, mindennapi élet is rejt kalandokat. Hát ,akkor hogyne örülnék , haladnak a dolgok, rendben a család és a munka is. Minden reggel mantrázom a saját családom, környezetem érdekében, hogy aznap is jó napjuk legyen. Eddig sikerült és hiszek benne ,hogy ezután is így lesz. Persze engem is megérintenek azok a hírek , melyektől a szőr felállna a hátamon, ha lenne. Mi izgat ? A jövő- mi lesz a gyerekeimmel az unokáimmal, a sort folytathatnám ,nincs vége. Megértem olykor, aki azt mondja ,  a mának élek  ,nem érdekel a holnap ,de akkor mivé lesz az emberi lét, mely több ezer éve létezik és eddig fenn maradt, elveszti értelmét? Nem kéne hagyni ,mert vissza süllyedhetünk oda ,ahonnan indultunk. Ezt akarjuk? Nagy szavak , gondolatok, de nem árt elmélkedni rajta és ennek megfelelően cselekedni. Nálunk , mármint kis hazánkban az ilyen irányú igyekezet megvan , tesznek róla , hogy a kép még komorabb legyen ,már nem tudok szinte olyan területet , szakmát ,iparágat említeni , ami optimizmusra adhatna okot. Mi marad? A saját kis életünk, környezetünk ,mely a mindennapokat színesíti és örülünk annak, hogy élünk. Beszélgetés közben már azonnal mondom , hagyd abba ,ne beszél erről vagy arról , pedig tudom a kibeszélés segít. Persze hiába nem beszélünk dolgokról , eseményekről , sok mindenről , az agyunk hátsó részében ott motoszkálnak a rejtett, ki nem mondott gondolatok. A megbeszélés segítene ,de már feszül az ideg, ha csak bizonyos témákra gondolok és mesterségesen visszafogom magam, mert úgy érzem tehetetlen vagyok, nem rajtam múlik a változás. Kin múlik? Mindannyiunkon , ki-ki tegye a maga dolgát, amire képes. Legtöbben csendes szemlélői a kialakult helyzetnek ,várunk, a csodára. Beszéljünk róla, hadd szóljon , ezt megtehetem ,legalább megértik ,amit mondok és sokan egyet is értenek vele. Éppen ezért őrzöm a pozitív gondolkodás lángját, örök optimistaként , mert enélkül sokkal rosszabbul érezném magam. Pezsgek továbbra is, mit tehetnék mást és keresem a halvány reménysugarat, a jövőre tekintve.

A tudok élni nemcsak azt jelenti , hogy a megszerzett javakkal , gondolok itt elsősorban a pénzre , gazdálkodom. Költök ,fogyasztok ,amiért minden gazdasághoz értő most imádkozik, hogy fellendüljön a gazdaság. Csak nem akar eleget fogyasztani a magyar, mely akár segíthetne. Pedig fogyasztunk , de nem úgy ,ahogyan elvárják. A tervezett fogyasztás azt jelenti , arra költök ,amire szükségem van. Nem herdálok, kerülöm a túlköltést, élelmiszert nem dobok ki  , tovább használok dolgokat és nem cserélem azonnal újabbra a még nem is olyan régit - magyarul spórolok , tervezem a kiadásaimat , hogy holnap is legyen ,amiből később költhetek. 

Állok a piros lámpánál , mellettem megáll egy legújabb feltuningolt super márkájú autó , benne a sofőr , egy 30 körüli "gyerek" . Hát ő sem  munkával kereste meg a rávalót - gondolom. Vagy igen ?  Nálunk vannak ügyesek és még ügyesebbek ,ezért még az is lehet , hogy ő úgy érzi , megdolgozott érte, mindent megtett , hogy ilyen autója legyen. Miért ne venné meg ,ha erre vágyik, egyszer élünk , tartja a magyar mondás. ,mely sokakat felment a túlköltés vétke alól. Ha lenne ilyen munkakör, amiben ennyit lehet keresni sokan csatlakoznának hozzá, de ez csak egy szűk rétegnek adatik meg. Az én generációm megtanulta anno a takarékoskodást, most ,amikor már bíztunk benne , hogy végre elfelejthetjük újra előjön , vissza köszönnek a régi szokások. Sokan hónapról hónapra élnek és a takaró hossza igencsak rövid ,ameddig nyújtózkodhatnak. Azt olvasom ,az új trend , munkára kell fogni a nyugdíjasokat , még nem dolgoztak eleget.

Mi van ? - kérdezem . Aki akar és képes rá, nyugdíjasként is dolgozik, ha megvan az egészsége, vannak céljai , ambíciója , felszólítás nélkül is dolgozik. Jó példa vagyok rá ,párommal együtt. Felnőttek a gyerekek, már az unokák is, örülünk , hogy van értelmes munkánk , dolgozhatunk. A betegségektől szenvedők eleve nem képesek további munkavállalásra, akkor meg minek forszírozni, mindenki eldöntheti , hogyan akar és tud élni. Ugyanakkor a fiatalok  vagy a fiatalabbak egy része ,aki jobban eleresztett pénz dolgában , arra spekulál , mikor hagyhatná már abba a munkát és lábat lógathatna mondjuk a világ télen is naposabb felén. Hát akkor hogy is van ez?

Az idősek dolgozzanak a fiatalok pedig élvezzék az életet, minél fiatalabb korban . Én is gondoltam erre anno, de az élet nem így működik. Fordul a világ , azt javasolják, ha nincs elég pénzed ,vállalj még egy állást - javasolják.

A világon , Európában is trend a heti 32 vagy még kevesebb munkaóra ,hogy maradjon idő az élet élvezetére. Nálunk, pont az ellenkezőjére buzdítanak, az okokat nem bolygatom, bár lenne rá magyarázat. Az igaz ,hogy 50 felett nehezebb csúcs pozíciót találni ,de ettől még a munka szükséges ahhoz, hogy jobban éljünk és céljaink vezéreljenek akár plusz 50 évig.

Hol van az igazság , melyet a magyar ember nem kétséges ,mindig mindenkinél jobban tud. Tehát mindenkinek van saját élet receptje, ami tuti . A hozzávalók értéke, mértéke , száma határozza meg ,mennyire élvezetes , tartalmas  és elfogadható lesz saját magunk , családunk, környezetünk számára. 

Az én , saját receptem egyszerű, ebből főzök és élvezem az életet - nyugodt ,békés környezet ,anyagilag és erkölcsileg megbecsült munka , kezelhető egészség, mely jó alap egy jó élethez. Eddig sikeresen vettem, vettük az akadályokat és a töretlen optimizmus segít abban, hogy még sokáig így legyen !

Neked van saját élet recepted ? Tudsz élni?

Találd meg, határozd meg, élj e szerint !

Sok sikert hozzá !

csk

Kezdem őszi programjaimat ,ezerrel pörgök, hol kisebb - hol nagyobb sikerrel. Próbálom felvenni a fonalat, bár a + 30 fokos hőség nem segít ebben. Jó , hogy este már hűvös van ,de  még a nyitott ablakos alvás plusz pontot ér. Ami már a közeledő ősz , tél irányába mutat , a korábbi sötétedés, amit ki nem állhatok ,persze lesz ez még így se ,amikor már 4-5 órakor villanyt kell gyújtani. Ez nem változik , minden más igen . Jólesik közeli-távolabbi ismerősökkel - üzleti partnerekkel felvenni a kapcsolatot a nyári szabadság után. Ki ,merre járt , milyen élményeket szerzett. Az e mail-ek világa megoldja a kommunikációt ,nálam a telefon is játszik ,minden módozatában , vevő vagyok az emberi hangra. Sokat elmond egy egyszerű -halló -is, máris tudom milyen napja van a vonal túlsó felén jelentkezőnek. Pár mondat , érdeklődés a család és a munka iránt jól tükrözi milyen volt az elmúlt időszak ,a kérdéseimre adott válaszokból kitűnik merre halad a cég , a gazdaság. Mit mondjak, ez az év nem tartozik a könnyű periódusokhoz. Nemcsak a forgalom, a fogyasztás csökkenésére, a bizonytalanságra , az egyének és családok egyre szűkülő anyagi lehetőségeire gondolok. A munka , a munkahelyek világa is  megérzi a rózsát nélkülöző helyzetet. Átszervezések, fúziók, eladások, szervezeti módosulások, inkább megszűnő, mint létesülő pozíciók jellemzik a mai életet. Aki gyárt, termel-elad ,  küszködik  a kereslet és kínálat - a fogyasztás - finoman szólva - akadozásával és az évvégi tervteljesítés egyre inkább kérdéses. Mi lesz holnap?- teszik fel sokan a kérdést. Bár a ma sem tiszta , a holnapután-ról nem is beszélve.  Pedig a tervek készülnek  és a tulajdonosok ,részvényesek bárhol is vannak  nyomatják a növekedést , mely jövedelmük forrása. Bevállaljuk vagy tiltakozzunk - jó kérdés. A vállalat vezetők ,igazgatóságok mostanában ezekkel a gondolatokkal kelnek és fekszenek. Mire fel legyünk optimisták? A mai teljesítmény nem garantálja  a holnapi növekedést , akkor pedig további racionalizálás, a hatékonyság fokozása jegyében tervezett változtatás szinte elkerülhetetlen. Mi lesz ?A bizonytalan tényezők száma egyre növekszik , melyek megnehezítik a jövőkép kialakítását. Na ,erre varrjunk gombot - mondhatnánk , de nem tárhatjuk szét kezünket, mert ez a magatartás lehúz és megfojt. Mindegyikünk  a maga területén próbál helytállni , megküzdeni  a mindennapok kihívásaival . No és persze a háborús helyzettel is számolni kell ,melyhez már lassan hozzászokunk, nem gondolva a valós veszélyre. Jó kis tényállás ,de én ,mint örök optimista bízom a jövőben. Nem tehetek mást. Amióta eszemet tudom  mindig volt feladat ,cél, mely értelmet ad a reggeli felkelésnek.  Gyerünk nincs megállás -bíztatom magam , változatlanul megyek előre . Persze legbelül tudom , a hurrá optimizmustól nem változik semmi , de a hit ,ami bennem van erősíti a küzdőszellemet és szorgalmas, kitartó munkára késztet. Ámen - így legyen mondhatnám , de inkább hiszek saját tudásomban, tapasztalatomban és tettre készségemben , mely eddig soha nem hagyott cserben.

Amiért erről írok , hiszek a buzdítás erejében , mely a lelombozódás-t felcseréli a cselekvésre ,mely nélkül nincsenek eredmények , boldogulás. Kell a motor szemlélet , melynek hajtó anyaga a bennünk levő önbizalom , magabiztosság , a siker előfeltételei.

Ha így gondolkodom és érzem , tudatossá válik bennem az ,amitől korábban szorongtam elmúlik, ami aggaszt elhessegethető és már indulok is, hogy minél előbb elkezdhessem az őszi projekteket , a jó ,forró és hosszú nyár után.

Mit hoz az ősz és a tél ,az a jövő zenéje ,de a cinegemadár is tudja , ha nem dolgozik rajta ,akkor a tél keserves lesz. Nincs mit tenni , végezzük dolgunkat, legjobb tudásunk szerint, én ezt teszem.

Érdemes Móra Ferenc sorait elolvasni, melyek ma is aktuálisak:

Vége van a nyárnak , hűvös szelek járnak , nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne  elmenni ,ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.

Terméket, szolgáltatást eladni, ajánlani , könnyebb , egyszerűbb , magunkat ,magamat ajánlani nehezebb némelykor kényelmetlen. Ez személyes történet  , az áru én vagyok. Mi kell hozzá - magabiztosság , hit önmagamban, reális  önkép- az erősségek , fejlesztendő területek ismerete , nincs pardon , a tükör nem tűri a hamisságot.

Hezitáltam , írjam - ne írjam , írom.

22 éve szervezem, működtetem cégemet , a Karrier és Stílus Tanácsadó Kft-t, mely hosszú évek során tanította, fejlesztette elsősorban őket, akik az értékesítés , trade marketing és a cégek bármilyen funkcionális területén vezetői munkakörben dolgoznak. Kitaláltam  és megvalósítottam  új dolgokat, projekteket. Kreativitásom , lendületem jelenleg is határtalan. Minden év tartogat új feladatokat , tennivalókat és persze új partnereket, megbízókat. Az iparágak köre is bővül ,mely számomra is tanulási lehetőség. A kapcsolati háló terjedelmes , állandóan bővül , tárháza végtelen. Az emberekkel való foglalkozás, karrierjük és személyes életük fejlődése örömmel tölt el ,látva a bejárt utat. Sokan keresnek  , tanácsért fordulnak hozzám, ami megtisztelő , bizalmuk alapján életük része lehetek. Megszokottá vált , hogy ,aki bajban van hív, de ettől még inkább felelősségteljes a  munkám , hiszen ,akkor van szükség tanácsra ,támogatásra ,amikor nem minden gömbölyű.  Ha jól mennek a dolgok, akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni a nehezebb időket , pedig ezek megoldásától leszünk erősebbek. Az idő halad ,múlik , a módszerek változnak ,máshogyan keresnek szakembereket egy-egy pozícióra , az internet használata mindennapossá vált , a coaching divat lett , én is tanulom az idők szavát. Állandó megújulásra van szükség ,mindenkinek szinte mindenben, a régi klasszikus Corvin-os slogen ,ahol pályafutásomat kezdtem ma is aktuális - "minden szinten -szinte minden ". A tegnapi fókuszok átszerveződnek , a fontossági sorrend ,a feltételek módosulnak. Mi az ,ami marad ? A minőségi munka iránti igény, mely legyen bármilyen rendszer, korszak akkor is állandó - örök. A teljesítmény értéke egyre fontosabbá válik , hiszen a megmérettetés , az eredmény ennek függvénye. A kiváló munkaerő, vezető ,cég, nem gyakori , mondhatnám ritka , mint a fehér holló.  Tenni, dolgozni kell érte - hogy hatékonnyá ,sikeressé váljon az egyén , a munkavállaló saját maga és az általa képviselt cég számára. Ez ad nekem is új irányt ,mely alapján AJÁNLOM MAGAM. A márka létrejött , a márka ÉN vagyok. Nap mint nap dolgozom magamon. Mire van szükségem , több munkára. Miért is ? Felneveltük gyermekeinket  egészséges, sikeres, remélem boldog elégedett emberekké lettek és lesznek. Felnőttek az unokáink is , akik mostanában teszik első lépéseiket a  felnőtt világban, mely téren támogatjuk őket. 44 éve együtt élünk párommal, társammal, támaszommal jóban és rosszban. Szerencsére rosszra alig emlékszem. Mázlista vagyok, együtt teszünk érte , hogy jó életünk legyen - remélve ,hogy sokáig így marad. Mi kell még ? Egészség mondhatnám ,melyre figyelünk és az idősödés útvesztőiben próbálunk sikerrel eligazodni ,kezelni az éppen aktuális helyzetet.  No és persze pénz ,mert ennek megléte nélkül nem lehet például utazni ,amit nagyon szeretünk. Munkával keressük, mely sikerélményt ad mindkettőnknek  ,amihez önbizalom , magabiztosság ,hit abban ,amit csinálunk szükséges . Én az agyamat adom el ,mely frissen várja az új kihívásokat. A fiatal generációk élete nem könnyű. Sokan sodródnak az életben  és az eligazodás tartogat meglepetéseket ,akár karrierről vagy magánéletről van szó. Az utóbbi években kiemelten foglalkozom , a személyes fejlesztés - én üzleti  terápiának hívom - témakörével ,mivel minden üzleti probléma mögött emberi kétség áll. Cégek bíznak meg vezetőik egyéni vagy csoportos felhangolására ,akkor ,amikor megerősítésre, támogatásra van szükség.  Nemcsak a nemzetközi ,hanem a hazai helyzet is fokozódik , van mit tenni. Működik. A bennem levő energia, lendület , stílus ,pozitív látásmód és nem utolsósorban a meglevő, átélt vezetői tapasztalat hitelessé tesz , elhiszik, amit  mondok vagy javaslok. Ehhez keresek még több partnert ,céget , megbízót , vezetői csapatot , akik igénylik tevékenységemet ,hogy ezáltal még sikeresebb , eredményesebb lehessen munkájuk. 

Tehát, amiért írok - ajánlom  magamat mindazoknak , akiknek szükségük van és lehet rám.

Várom  a visszajelzést , hogy még jó pár évig dolgozhassak , a cégek, vezetők céljainak sikeres megvalósítása érdekében.

AJÁNLOM MAGAMAT !

Az idei Olimpia bővelkedett eseményekben. Már a nyitó ünnepség kiverte e biztosítékot sokaknál, megjelent tiltakozó jegyzék, elismerő értékelés, tehát minden hangszeren játszottak a franciák. Kapkodtam a fejemet , minden díszlet , jelenet, egy külön show volt ,fergeteges. Erre mondják , hogy a kevesebb több lehet , ami erre a programra ,megállta a helyét. Kreativitás , innováció , felsőfokon. Ez nem vitatható, mindent beleadtak a szervezők és szereplők. A művészek felkészültsége hibátlan volt , tudnék sok-sok elemet kritizálni , de összességében le a kalappal a franciák teljesítménye, mint szervezők és lebonyolítók előtt. Tudnak ünnepelni , eseményt celebrálni , például gondoljunk az egyes versenyszámok bevezetését szolgáló - hoppmester produkcióra. Külön jelentőséget adtak az egyes sportágaknak ,még olyanoknak is ,melyek szűkebb rétegeket érintettek , rúdugrás ,kalapácsvetés ,melynek ezüstérmünk kapcsán azonnal szívünkbe zártunk. A sportágakat egy-egy kiemelkedő teljesítményű francia sportoló vezette fel , ütötte földhöz a botot, így ők is aktív részesei lettek a versenynek . A jó, kiváló marketing részletek mellett voltak kevésbé jók is , szerintem a Szajna ,mint rendezvény helyszín kimaradhatott volna , még bemelegítésre is alkalmatlan volt a víz minősége és több sportoló megszenvedte ,mely mutatta, ami nem megy ne erőltessük még akkor is ha a Szajnáról van szó. Csapongok, a teljesség igénye nélkül ,szubjektíven írom le élményeimet, ahogyan nekem tetszett. A lényeg , az élmények, akkor is ,amikor már vége van az Olimpiának , felidéződnek ,pozitív megerősítést adna saját feladataim megoldásához.  Mások sikerének átélése - saját sikerességünkhöz hozzájárulnak ,  örülünk neki. Természetesen a magyar győzelmek, helyezések jelentették a legnagyobb eseményt. Fennmaradtam késő estig, drukkoltam ,küldtem az energiát  a versenyzők felé. Örültem az aranyérmeknek ,de minden érem , helyezés elégedettséggel töltött el. Értékeltem a befektetett energiát , a küzdeni akarást , a tettvágyat, az utóbbi három, négy vagy több év felkészülését. Többször értetlenül álltam vagy éppen ültem bizonyos dolgok láttán. Például felvetődött a kérdés, a sok ezüstérem megnyerése mellett ,miért nem nyertünk több aranyérmet, mivel nagyon közel voltunk a csúcshoz. Sokszor beszélgettünk erről  családi, baráti körben és a következtetés summás. Amíg csak egy sportág /kimondatlanul is tudjuk - a fociról van szó/ élvez kiemelt előnyöket , extra anyagi támogatást, elismerést, figyelmet , addig nincs min csodálkozni. Az utóbbi időben valamelyest javult a megítélés , méltatjuk a nemcsak aranyérmeket, hanem a további helyezéseket is ,de ez csak a kezdet. Gondoljunk arra, mennyibe kerül egy dzsúdó felszerelés vagy éppen a vívók eszközei , csak egy -két sportágat említve ,de valamennyire igaz . Elsősorban a családoktól elvárt a nagyfokú befektetés, mivel a szövetségek, egyesületek anyagi háttere ,finanszírozási képessége még a működési költségek fedezésére sem elégséges. Igen , jó az öröm ,az amatőr játék, de profi szinten, az olimpiai sikeres részvételre több pénz kell. A tehetség , a lelkesedés, a szenvedély ,az elhivatottság valóban előre visz, de egy ponton túl más is számít. Biztosítani kell a feltételeket, hogy lehetőség legyen kiváló eredmény elérésére. Mindig ugyanoda jutunk, az átkozott pénzhez. Ha van anyagi erőforrás és jól használjuk, akkor extra teljesítmény születhet, bár a foci erre rácáfol , mivel az automatikusan "nekem jár" című fejezet , a küzdeni akarás és tudás ellen ható tényező. Minek erőltessük magunkat, amikor úgyis fizetnek . Így aztán sok fiatal számára a jövőkép - akár lehetnék focista is - nemcsak első ,hanem másod vagy harmadosztályú csapatban ,akkor is többet kereshetek többszörösen, mint az átlagjövedelem- mondják sokan. Tehát sok sportágban jók vagyunk , nagyon, de az i-re a pontot, hogy í legyen  nem tudjuk elérni ,ami elszomorító. Ehhez hozzájön a magyaros torzsalkodás , melyet ezen az olimpián sem úsztunk meg. Ki-kinek segít vagy éppen gátol, kommentek, magyarázatok balról-jobbra. Már nem is csodálkozom , ilyenek vagyunk ,mi magyarok. Néztem az adást, vagy akár háttérként hallgattam reggel munka közben, figyeltem a riporterek mondatait , akik fejlesztése külön feladat. Érdemes lenne már a következő olimpiára gondolni , legyen elég idő ,hogy megfelelő kommunikációs készségekkel rendelkező szakemberek tudósítsanak ,2028-ban. Sok minden kell ehhez, , tanulás , tudás az adott sportágról , felkészülés az aktuális versenyzőkből , történetek  a töltelék idő kitöltésére ,ragozhatnám.  A fiatal kommentárok megtanítása az udvariassági szabályokra, illemtani ismeretek elsajátítása, hogy ne cikizzék az idősebb versenyzőket a korukból viccet csinálva, remélhetőleg ők is megérik azt a kort. A nyelv használat sem volt semmi  ,gondolok a szleng kifejezésekre , melyek a köznyelvben elfogadottak , de nem minden esetben alkalmazhatók a képernyőn. Vasárnap este megvolt a záró ünnepség is ,mely méltó befejezése volt a történéseknek. Tom Cruise népszerűsége az egekbe szökött és mutatta az utat , a jövőt a LA -i olimpiai játékok felé, mely négy év múlva újra lehetőséget ad sok tehetséges versenyzőnek , hogy bebizonyítsa mire képes.

Szóval az Olimpia komplex, összetett esemény sorozat ,mely négyévente két hétre különleges nyaralást ,kikapcsolódás, adrenalin bombát jelent, hogy lássuk a világ sport élete, a sportágak krémje merre tart és hol tartunk mi ,magyarok ebben a mezőnyben. Örülhetünk a kiemelkedő teljesítményeknek , bánkódhatunk az elszalasztott lehetőségek miatt , biztatjuk őket és magunkat , lesz ez még jobb is, négy év múlva.

Nemrég olvastam egy olasz kávézó felhívását a bejáratnál , mely ugyanannak a kávénak az árát három kategóriába sorolta :

1. az első, ha valaki csak szimplán kiböki , hogy kávét kér  és ennyi , ez a legdrágább.

2. a második , ha a kávét udvariasan , köszönő és kérő mondat kíséretében rendelik, ez a közepes ár , de már olcsóbb ,mint az 1. kategória.

3. A harmadik , a legkedvezőbb  , a kedves ár , amikor két -három kedves kísérő mondat is elhangzik , hogy van ma reggel - stb. Tehát az eladó és a vevő kapcsolatba lép ,kicsit barátkoznak , emberi módon viselkednek.

Ez a magatartás már kedvezményt érdemel , kvázi értékelik a kedvességet , mely nem azonos az udvariassággal. Miben különbözik egyik a másiktól. Az udvariasság , tanulható - tanult , formális azaz kincstári eszköz, mely a másik iránti tiszteletet hivatott kifejezni. Igen ,udvarias vagyok , tudom hogyan kell viselkedni , elismerem személyedet, értékeidet , figyelek arra - kinek - mit és hogyan mondok adott helyzetben. A kedvesség valami más, nem csak udvarias vagyok, hanem érzelmet is sugárzok , jelzi fontos vagy nekem , a jó benyomás mellett , számít a véleményed , vigyázok rád , azt akarom, hogy jól érezd magad.

Tetszik ez a fajta gondolkodás , törődés, reakció, pláne , ha engem is érint. Éppen ezért a munkahelyi környezetben is egyre fontosabb, amikor a jó munkaerő valódi kincs és egyre ritkább - a well being -  megközelítés. Udvariasak vagyunk egymással , de az együttműködés során akár kedvesek is lehetünk. Akkor van baj, ha átesünk a ló másik oldalára - azaz a munkahelyből - otthonos környezet lesz - mely a teljesítményorientált világban másképp kezelendő. Mi a fontos a cég életében , a cél örök és nem változik, a nyereség , a profit , a kitűzött eredmény , cél elérése erre kell koncentrálnunk. Ebbe sokszor a kedvesség nem fér bele.  Miért nem ? Teszem fel a kérdést és a válasz világos, sokan félreértelmezik és úgy gondolják , ha ennyire kedvesek velem , akkor többet megengedhetek magamnak, nekem több dolog szabad. A home office- munka módszer erre még rátesz egy lapáttal ,mert a szabadságfok növekszik, a konkrét időhöz kötött megbeszéléseken túl akkor és úgy dolgozom ,ahogyan nekem jó. Ez óriási tévedés és a vezetők felelőssége előtérbe kerül. A gyeplő elengedése, az ellenőrzés , követés hiánya vezetői hiba és hamar megbosszulja magát. Úgy ,ahogyan a túlzott ellenőrzés béklyóba köt, annak hiánya hanyaggá tehet. A célok világos meghatározása, a munkakörök tartalmának ismerete és karbantartása , egyértelműen meghatározzák , milyen a szervezet.  Ha jó ,erős a vezetés ,az irányítás, a csapattagok ismerik és tisztelik egymás munkáját, ezek jó alapot adnak a siker elérésére. Az elért teljesítmény elismerésre méltó . Ilyenkor belefér a dicséret , a kedvesség ,mely méltányolja a kiemelkedő munkát. Egyre inkább előtérbe kerül a generációk közötti magatartás ,némelykor vélemény eltérés. Ki- hogyan viselkedik a másikkal, a virtuális világ eszközei, módszerei  - a mesterséges intelligencia - AL - nem a kedvességet célozzák meg. Gyorsan, hatékonyan végezzük a dolgunkat ,csak különleges eseményeken , alkalmakkor találkozunk , alig ismerjük egymást . Hová vezet ez ? Idegesség, bizonytalanság, stressz, türelmetlenség, kiégés , a pszichológia , pszihiátria reneszanszát éljük ,mindenki jár valakihez, akinek terápia szerűen kiöntheti a lelkét ,bízva abban, hogy megkapja a másik oldaltól ,amire vágyik. Feloldozást, jó vagy éppen rossz tanácsot ,melyek számára  a továbblépést jelentik.

Próbáltam a kávés példa mintájára - a munkahelyen is három kategóriát kialakítani , mely a- well being - a jó érzés - az emberi kapcsolatok irányába mutat.

1. Formális főnök .- beosztott kapcsolat - a szervezeti  fogaskerék rendszer tagjaként , a kitűzött célok eléréséért dolgozom , tudom mi a feladatom , haladok nap - nap után ,mint a vontató ló. Elfogadom a munkahelyi környezetet, de a munkán kívül nem igazán érdekel kivel-mi történik.

2. Megkérdezik - hogy vagyok - pld. milyen volt a hétvégém , de semmi különös . Tudom a válasz sem mindig érdekli a kérdezőt , közömbös irányomban, de nem számít. Azért kérdezi, mert ezt kell tennie - formális , udvarias az érdeklődés.

3. A csoport szellemből adódó - közvetlenebb munkahelyi kapcsolat , amikor ha látják rossz kedvem van vagy bánt valami , érdeklődnek  mi a gond, törődnek velem ,segítenek, számíthatok rájuk. Együtt sírunk - együtt nevetünk, ha jól mennek a dolgok örülünk , mert tudjuk a csapat együtt jobban teljesít. Értékelik a munkámat , kapok visszacsatolást a  teljesítményről , tudom, érzem fontos vagyok a közösség számára.

A kedvesség a munkahelyen kiváltja a szeretet szót , nem kell szeretnünk egymást , együtt, hatékonyan dolgozzunk a cél elérése érdekében. Ez ennyire egyszerű. Az igaz , jobb ha kedveljük egymást, mert akkor a légkör is jobb, tudjuk, a szenvedéllyel ,kedvvel végzett munkának kimagasló lehet az eredménye.

Sokszor halljuk, hogy a világ másik felén ,nyáron bajban vannak az emberek, amikor a pszichiáterek tömegesen mennek szabadságra és a hosszú szünet miatt sokan kétségbe esnek, mert elmaradnak a beszélgetések. Így megszakad a folyamat ,elvesztik a rutinból eredő biztonságot. Lassan ,de biztosan itthon is erre tartunk, különösen a fiatalabb generációk részestik előnyben a terápiát. 

A mindennapi kedvesség , udvariasság nem kerül semmibe , pénzben például a kávézó példát tekintve kifejezhető, tehát ,aki leírta érti a lényeget. Fontos hogyan szólnak hozzám ,másképp reagálok a kedves szóra ,mint a flegmán odavágott információra. Az udvariasság pénzért megvehető, tudom mit-miért teszek. A kedvesség belülről jön , értéke túlmutat a pénznél. A kedvesség ragadós , követhető , ha én kedvesen szólok valakihez , ösztönzöm a másik felet arra , hogy ő is így forduljon hozzám, máris létrejön a Kedves Kapocs.

Ettől könnyebbe a mindennapi gondok kezelése, örülhetünk az élet apró mozzanatainak , még kedvesebbek  lehetünk egymással, másokkal.

Miért írok erről ?

Éppen a technika uralta világban lenne fontos az emberi ,személyes kapcsolatokat megőrizni és továbbadni a fiatalabb ,utánunk jövő generációknak ,mert mi lesz velük?

Most, amikor a 35-40-45 fokos nyári napokat próbáljuk túlélni , láthatjuk ,hogy a környezet változik és a túléléshez kevés az üdvösségünk. Tenni vagy elviselni ,jó kérdés, mert van ,ami már visszafordíthatatlan ,megállíthatatlan Azt hittem az én , a  mi életünkben már nem lesz sok változás. Tévedtem. Mi jöhet még ? Sok minden, jobb bele nem gondolni ,de nem tehetem . A gyerekeimre , unokáimra gondolva , segíteni akarok, hogy az ő életük ne csak a túlélésről ,hanem a boldog, tartalmas életről szóljon. 

Legyen, nyugi, béke ,csend, kiegyensúlyozottság és kedvesség ,ahogyan egymással viselkedünk, támogatjuk és segítjük egymást , ne csak az internet , az okos telefon , a laptop - hanem a személyes kapcsolatok által is.

Mit lehet tenni érte-ellene. Röviden és tömören - saját magad vagy a megoldás.

Nekem bevált módszerem van erre. Először is a kor előrehaladtával megtanultam ,nem érdemes rugózni olyan dolgokon, melyeken  nem tudok változtatni. Mondom könnyedén ,bár még mindig hibázom, nem könnyű , pláne ha buzog bennünk az energia, a tettvágy és az igazság érzet. Érdemes elolvasni egyik kedvenc íróm Kurt Vonnegut - az Ötös számú vágóhíd c. regényében szereplő idézetet, mely akár a életfelfogásunk alapköve is lehet . Leírtam , mert megéri a fáradságot. Így szól:

"Isten  adj derűt és nyugalmat , hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok , bátorságot , hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok és bölcsességet , hogy mindig megmondhassam , mi a különbség a kettő között-."

 Jó mondás , akár Istentől várjuk az erőt és észbeli képességet hozzá ,akár magunkban hiszünk , hogy ezt megtehetjük. Mai eszemmel , koromból és tapasztalataimból fakadóan már tudom , van ,amikor érdemes és van ,amikor nem.  Már gyakrabban ,mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt , az 50-ről nem is beszélve.

Persze most is sokszor felkapom a vizet , főleg akkor, amikor a józan ész ellenében történnek a dolgok. Mint például legutóbb ,drága párom szívta meg . Elindult itthonról ,sietett, a csúcsforgalomban ez nem jó ómen és egy bekanyarodás után , a jelzett időkorlátozás előtt nem egészen 2 perccel ott állt lesben két kerületi közterületes ,akik örömmel lemeszelték és megbírságolták. Várták a gyanútlan közlekedőt, tudván úgyis jön  és akkor a pénzgyűjtés folytatódhat. Nincs figyelmeztetés , megértés ,szolgálunk és védünk, ide a pénzt és kész. Kemény 65.000 Ft volt az összeg, mely nincs arányban a híradókban mutatott közlekedési vétségek fokával és büntetésével . Méltatlanul soknak éreztük ezt az összeget ,pláne , hogy azóta a bekanyarodást korlátozó táblát levették. Érdekes- no comment- vehetném tudomásul a dolgot ,ha nem ilyen lennék, amilyen. Írtam mérgemben a polgármesternek, a kerületi jóistennek, mi a frász történik.  Mint tudjuk ,ami kerületünkben gyakori  -vannak egyenlőbbek az egyenlők között , akik "megérdemelt" hatalmuknál fogva úgy gondolják , az ő utcájuk ,környezetük, csak általuk járható, tehát korlátozhatják az átmenő forgalmat. Nem érdekli őket , hogy a főútvonalak csúcsidőben járhatatlanok akkor is előnyben részesülnek bizonyos személyes érdekek által és a hivatalban vannak ,akik ebben partnerek, megkapják az engedélyt, a táblát, a többiek meg szívnak.

Na, ezen már nem kéne rugóznom ,mert hiába írok, reagálok , semmi haszna - bár azóta levették a táblát - ,de a 65.000 Ft -ot költhettük volna másra. Érdekes ,mostanában ,ha szóvá teszek valamit kvázi a józan, magyar paraszti észre apellálok ,többen nem értik , amit mondok. Beszélhetnék idegen nyelven ,akkor a fordító programokkal más ország polgáraival is megértethetem magam ,de itthon - némelykor - a magyart - magyarra kéne fordítani. A közlekedés helyzete, állapota ,kezelése, biztosítja a napi adrenalin szintet, tehát mi a megoldás- ne közlekedjünk. Maradjunk otthon. Nem kisebb horderejű téma az egészségügy ,melynek intézményeit igyekszem nagy ívben elkerülni, nem mindig sikerül. Mindig történik valami, de ha project-ként kezeljük akkor könnyebb a helyzet elviselése. Vírusos kötőhártya gyulladást szedtem össze, hol ,mikor nem érdemes kutatni. Van. Házi és baráti praktikákkal kúráltam magam , csak nem múlt. Gondoltam elmegyek a kerületi szakorvoshoz. Működik a kapcsolati háló ,mindenkinek van listája , testrészek, szervek szerint kihez érdemes fordulni. Szerencsém volt , kedves barátnőm tudott orvost ajánlani , így felhívtam a központi számot. Felvették, bejelentkeztem, mert még sosem voltam ott előtte ,mondták szeptember közepére van időpont. Ácsi, reagáltam ,amúgy magyarosan , fennforgás van , tehát most ,ma kell mennem. Teljes megdöbbenésemre , jó értelemben, - - Akkor tessék ma délután jönni, akkor rendel az orvos-hangzott a megnyugtató válasz. Jó példa, remélem ragadós. Ha baj van , azonnal kell a segítség ,nem ér rá várni a beteg. Így is történt ,felkerestem a szakrendelőt , ahol nyári kánikula lévén üres épület fogadott. Bementem, alaposan megvizsgáltak. Kész lett a diagnózis - felírta a cseppeket, tehát napokra gondoskodtak programról , még plusz pont. Szombat reggelre visszarendelt a doktor ,munkanap lévén , az augusztus 19-e helyett. Látni akarja a szememet, javul -e. Hoppácska ,ilyen is van és a TAJ kártyám szerint jogosult vagyok az ingyenes ellátásra, ami egy magánrendelésen akár 50.000 Ft-ba kerülhetett volna. Szombatig végzem a feladatot, csepegtetek lelkesen ,van ,amiből napi 5-ször , a másikból napi 3-szor és van amiből óránként. Nem esik nehezemre az itthonlét, bár verem a gépet ,nézem a net-et ,megy az olimpia ezerrel , bosszankodom, de erről majd legközelebb írok.

Mi következik az egészből , gondold végig , mi az ,amin érdemes és mi , amin nem érdemes bosszankodni, használd az író gondolatait , megéri.

A lényeg , kezeljük helyén a dolgokat , legalább magunkban és családunk környezetében. Éljük örömmel életünket , álljunk helyt a mindennapokban, kezeljük a nem könnyű helyzeteket , úgy ,hogy a mindennapi bosszúságokat ellensúlyozzuk az apró sikerekkel ,ezekre fókuszálva legyünk boldogabbak , elégedettek.

Miért pont a norvégokról írok, egyszerű oka van. Már régóta terveztük, hogy menni kéne és idén különleges apropója volt az utazásnak. 44 a bűvös szám , a házasságunk, szövetségünk éveinek száma, melyet ünnepelni kell , érdemes. Nem ragozom , működik.  Hova menjünk ünnepelni, legyen végre Norvégia . Utazást szervezni számomra ,már felér magával az utazással, nézegetni a térképet, városokat , hoteleket , közlekedést. 44 éve ez az én reszortom ,melyet nagy kedvvel és elánnal csinálok évről évre. A terveket tett követte és június közepén a jeles napon nekivágtunk. Persze már előtte készültem , a neten , wikipédia-n , olvastam az útikönyvet.

Megérkeztünk Oslóba és bár már februárban kezdtem a szervezést , megrendeltem a jó időt is, szerencsénk volt, nem tévedtem.  Hétágra sütött a nap , 23 fok , kristálytiszta levegő, erős fény fogadott. Napszemüveg kötelező. Már a reptér is sugározza a norvég stílust, alapelveket.

Egyszerűség, szervezettség és rendezettség , tisztaság, átláthatóság. Kevés hivalkodás , a felszín , a csicsa nem annyira fontos inkább a belső tartalomra kvázi a belbecsre fókuszálnak. A hotelben kevés személyzet ,automatizálás felsőfokon, aki dolgozik leginkább a régiónkból vagy éppen Ázsiából származik. Sokszínűség a békés egymás mellett élés jegyében.  Másnap adtunk a kultúrának . A Sikoly című festmény sokak számára ismert. Edvard Munch neve összefonódott az országgal. Modern, expresszionista , szimbolikus festészet ,melynek ő az egyik zászlós alakja. Külön múzeumot építettek neki, de rajta kívül más kortárs művész alkotásait is itt helyezték el. Az épület monumentális sötétszürke ,matt színe és formája rögtön felkelti a figyelmet . A szomszédos grandiózus operaházzal együtt mára Oslo szimbólumává váltak. Rögtön a bejáratnál ,mintegy felhívásként egy Munch képet ábrázoló képeslap ,mely meztelen férfiakat ábrázol , jelzi nem mindennapi élményben lesz részünk. Mai magyar szemmel nézve , ezt a múzeumot azonnal bezárnák , bár még inkább ki se nyitnák.  Itt ez természetes , mindenki eldöntheti , bemegy-e vagy sem , megnézi vagy sem. Saját döntés. A belépőjegy ára borsos, általában a norvég árszínvonal minden téren az egyik legmagasabb a  világon. Miért ? Gazdagok. Jók, magasak a fizetések , sokat keresnek, ehhez igazítják az árakat. Az állam ,mint gondos gazda, jó befektetéseket csinál, amiből mindenki részesedik, osztalékot kap.  Jó , könnyű nekik , mondhatnánk , szerencséjük volt , mert a világ legjobb minőségű olaját találták meg a tengerben , mely hosszú távra biztosítja jólétüket. Tisztában vannak azonban azzal, honnan jöttek ,mennyire szegények voltak és tudják minden erőforrás véges , tehát a jövőkép kialakítása az előre látás , tervezés központi szerepet játszik életükben.  Nem felejtik mennyire nehéz volt a helyzetük az olaj előtt és erre emlékeznek is. Pár nap Oslóban töltött idő után vonattal mentünk át Bergenbe, átszelve az országot.  A közel 500 km-es út felejthetetlen természeti szépségeket mutat. Volt zöld mező, havas táj , kis falu és nosztalgiára késztető vasútállomás. Az árak ismeretében  csomagoltam uzsonnát ,mert a magyar ember  rögtön azután ,hogy felszáll  a vonatra az éhen halás jegyeit mutatja . Enni és inni kell , tehát jó ha van elégséges elemózsia a nem rövid útra. A büfé rohadt drága ,tehát csomagolunk.  Szemben velünk jómódúnak tűnő , angol házaspár ül . Ők nem esznek csak kávéznak, de azt folyamatosan . Imádok ismerkedni, beszélgetni útközben, velük is ez történt. Mármint én, mert párom ő más tészta, őrzi keményen a magánszférát , nem haverkodik. Nézzétek - mondom lelkendezve - olyan a táj ,mint Skóciában ,amire megjegyzik - ők még nem voltak ott. Angolok. Mire várnak nem tudom , de mi már tudjuk az idő ,az élet véges ,nincs mire várni, menni és látni kell. Hátha felkeltettem érdeklődésüket más országok ,területek iránt. Bergen - 25 fok , napsütés, enyhe szellő, barátságos fogadtatás. Sok ember ,no nem hátizsákos turista , mert őket a norvégok nem szeretik. Jobb ha olyanok jönnek, akiknek van pénzük és költenek. Mindenért fizetni kell - lehetne a szlogen . A vasútállomás csarnokában a bejutás a toilette- re - 20 korona - ,ami mai árfolyamon tekintve - fejenként 700 Ft.  Egy pofa sör, nem üveges csapolt ,hogy szakszerű legyek - 100 -150 korona - a pohár ,korsó nagyságától függően. Kemény. Sebaj ,egyszer élünk , évforduló van, koccintunk. Jobban esik az alvás utána. Az időjárás továbbra is nekünk kedvezett , így nem maradhatott ki a fjord hajótúra, ami örök emlék. Mit láttunk még , a teljesség igénye nélkül.

Gyönyörűen karbantartott skanzent , a belváros közepén ,mely a régi norvég életet idézi ,bemutatva hogyan éltek akkor, tanulságos időutazás , a trollok birodalmába.

Szerencsésen hazaértünk, nem késett a gép , rendben volt a járat, megérkeztek a bőröndök is, ami manapság nem elhanyagolható körülmény , pláne  nyáridőben. 

Apropó ,ki ne felejtsem , a norvég zöld ,környezeti stratégia és taktika kiváló. Minden taxi elektromos , de ezeken kívül ennyi elektromos autót sehol sem láttunk ,beleértve a feltöltési lehetőségek számát is. Amit lehet újra hasznosítanak, kímélik a környezetet, gondozzák és védik a környezetet.  Törődnek az élő és mesterséges világgal .

Gazdagok -e a norvégok ? Igen . Értékelik . megbecsülik életük szerencséjét, vigyáznak és őrzik múltjukat, értékeiket . Jól sáfárkodnak azzal ,amijük van. Jól élnek ,élvezik az élet apró és nagyobb örömeit, vigyáznak környezetükre.

Nem hivalkodnak vagyonukkal, hanem az ország valamennyi polgárának érdekeit nézik, tudván ők teremtik meg a gazdaságot , mely nemzedékek sorát juttatja jó, minőségi élethez.

Ajánlom  Norvégiát , mint utazási célállomást, esettanulmányt, amiből tanulni lehet és érdemes ,remélve ,hogy egyszer végre mi is tanulunk a jövő érdekében.

2024 június

Mihez képest? 57 % - derült ki a híradásokból ,régen volt ilyen magas - mondják. Nálam a 100 % a megfelelő, ehhez szoktam a tervek teljesítését szem előtt tartva. Hol vagyunk ettől ? India - az igen , 90 % felett, persze ez nálunk vágyálom kategória. Mi van ? Minek örülünk ennyire ? Jó ,haladunk ,bár az adatokat látva, sírva nem fakadtam örömömben.  Jó, 57 % -os részvétel , hurrá ,ha a korábbi eseményeket nézzük , de még mindig nem elég. Nekem az ellenkezője tűnik nagyon soknak , 43 % - ennyi embert nem érdekel , mi lesz a jövő?!

Bár azt sem értem ki nem szavazott ,mert a környezetemben mindenki állítja, ő , igen. Mi az oka? Jó filmek a csatornákon , esett vagy éppen fújt , mindig lehet magyarázatot találni . különben is kit érdekel, mert a 43 %-ot ,aki nem ment el szavazni - biztosan nem - mert talált valamilyen , számára elfogadható magyarázatot.  A megelőző hetekben szokatlanul nagy volt az aktivitás , mozgolódás, balra - jobbra és középen is, mely reményt adott ,hátha kimozdulunk a béna állapotból , mert látszatra , a kanapén ülve, az ebéd asztalnál ,de akár az utcán tiltakozva , mindenki rohadt okos ,osztja az észt. A magyarnak egy igaza van , a sajátja ,  akkor meg minek menjen szavazni. Persze van véleménye még több is annál, mint kellene  vagy éppen jogos, de ez nem számít.  Most ,amikor akció van , mehetne ,tehetne , sőt el is várják tőle , mert állampolgári kötelessége - felelőssége , hogy szavazzon, voksoljon , véleményt nyilvánítson , szervezett , udvarias ,tudatos formában , akkor meg nem megy. Tisztelet azoknak ,akik mentek. Mire várnak ,akik nem mentek?

Hát ,tapsra , arra nem , bár ez lenne az egyszerű válasz. Sokan mondják a magukét ,minden fórumon , mégsem mennek. Sőt a vérmesebb, tettre kész tábor még tüntetett , felvonult ,nyomatékot adva véleményének ,utána megszavazta ,aki -ami ellen tüntetett ,utána meg panaszkodik. Ki érti ezt? A szavazó lelke továbbra is titok marad. Mi a baj ? - nincs tolla- szemüvege -adnak , nem tudja hova menjen , megírták , bemondták , sőt a fontosabb szavazókat , fel is keresték, ösztökélve, menjen . Na, ők mentek. Mit kéne még tenni , kommunikálni , hogy adott helyzetben , az állampolgárok éljenek a lehetőséggel és akkor ott, a tetthelyen nyilatkozzanak , tiszteljék meg magukat , polgártársaikat , környezetüket és szavazzanak.

A tét mindenkor nagy , lehet jól és kevésbé jól dönteni , de a tett felülírja az okoskodást. Utána , ha más lett az eredmény ,mint például vártuk ,akkor sem érdemes bosszankodni, mert legalább ott voltunk és tettük a dolgunkat. A számok makacs dolgok ,ebben a tekintetben nincs pardon. Vagy mégis ? Mi egy olyan országban élünk, ahol minden igaz lehet és ugyanakkor az ellenkezője is.  Évezred óta nem változunk , de legalább bizonyos történelmi távolságból látjuk az ok- okozati összefüggést.

Több esemény is történt a szavazásos vasárnap óta és rendesen kapkodhatjuk a fejünket , mert a politikai paletta egyre csak színesedik és olyan dolgok is megtörténnek , melyekre senki sem számított. Választási  és társadalmi , közösségi kultúra terén van mit tanulnunk, melyből mindenki profitálhatna. Az udvariasság , a mértéktartás hozzáadva a politikába elvárható diplomáciai érzékkel , ezeket mindenkinek , aki ebben részt vesz tanítanám és vizsgáztatnám belőle. Aki megbukik , keressen másik foglalkozást, karriert és ne ingerelje az amúgy is feszült polgárokat. A választás folyamat , most sincs vége , hamarosan következik a következő ,mely újra megmutathatja - mennyi a mennyi - azaz túlszárnyalhatjuk a csúcs 57 % -ot.  Bízom benne , igen , minden szavazattal világosabb lesz a kép ,mit is akar a magyar ember valójában. A politika társasjáték , kevés játékossal és sok nézővel ,akik kibicként ,a partvonalról figyelik ,ki mellé álljanak. Persze ebbe belesegít a média, a kommunikáció valamennyi csatornája, eszköze , melyet állandóan frissítenek. Mindenhol jelen vannak ,tehát beleivódnak mindennapjainkba , ha akarjuk - ha nem . Én inkább nem akarnám , de óhatatlanul részese vagyok ,látom - hallom ,akkor is ha semmit nem kapcsolok be. Hogyan kezeljük ? Amikor itt az idő , mondjuk el véleményünket, szavazzunk. 

Miért írok erről ? Remélem , ha többen hasonlóan vélekedünk , eljut azokhoz is ,akik most sem mentek el választani és úgy gondolták - semmi gond - nem olyan fontos, majd legközelebb, megyek . Nem helyes megközelítés ,szálljunk magunkba , saját és népünk életét ,közös akarattal lehet és érdemes formálni, legalább egy szavazat erejéig.

Tűzzünk ki magunk elé célt , hogy az 57 % -ból - akár 70-80 sőt indiai módra akár 90 % is legyen, mely valóban megmutatná merre ,haladunk.

Tudjuk, a rendszer szemlélet, a vezetői rátermettség egyik előfeltétele, a döntés hozatali képesség megléte. Van,aki szeret és tud dönteni , mások számára nem egyértelmű, magától értetődő dolog. Lehet, elodázni , várni és kivárni vagy éppen azonnal , erőből ,indulatból ,dacból vagy hiúságból dönteni.

Nem volt más lehetőségem , sokszor halljuk magyarázatként az eleve ,negatív, hárító, pesszimista ,a - nem én tehetek róla vagy akár a kedvencem - a másik is ezt csinálja - mondatokat , melyek segítenek magunkat felmenteni nehéz, kínos, kellemetlen helyzetekben. Hát , most itt az idő , legalábbis a vasárnap ezt a lehetőséget adja , döntsünk ! - hitünk, véleményünk, meggyőződésünk szerint. Nincs mit elodázni , dönteni, választani kell és szükséges.

A biztatás sosem árt, bár gondolom mindenki készen áll arra , hogy véleményt nyilvánítson. Sokan megbeszélik , megvitatják , otthon vagy máshol.  Nem kötelező tudatni álláspontunkat, ez a fajta döntés , szavazás fejben dől el, igazán másra nem tartozik. Titok ,magánügy ,bár a magyar ember imád politizálni , véleményt cserélni szinte bármiről. A kulcs a kommunikációban rejlik , ki-kivel , mikor és hogyan kommunikál.

A hétvégi választás nem lesz egyszerű feladat ebből a szempontból. Melyik színű szavazólap mit jelent, kinek négy félét  ,de van ,akinek ötfélét kell kitöltenie. Nemcsak a forma , hanem a tudás , kit-miért választunk is fontos. Érdemes megnézni a neten, hova tartozunk , ott kik a jelöltek, hogy a tetthelyen már csak a technikai kérdésekre kelljen fókuszálni. Az egyszerű halandó számára komoly próbatétel , a sok papír - logo - név - és szín ,mit csináljak ezekkel?! Az elő tanulmány , tájékozódás tehát fontos része a folyamatnak , a döntés előkészítésnek.

Tegnap hallottam , hogy Indiában , mely a legnépesebb ország a világon, a választásokon 90 % feletti volt a szavazási részvétel, mely mutatja , hogy az ott élők számára fontos ,ki vezeti az országot a választások eredményeképpen. Egyszerűen fogalmazva - ki és mit hoz a  jövőben számukra. Itthon is így kéne történnie, hogy érezve a felelősség súlyát, menjünk el szavazni, jobb lesz a közérzetünk általa.

Ez nem csak állampolgári jogunk, hanem kötelességünk is. Sokan mondják , mit számít -elmegyek -e vagy sem, én csak egy szavazat vagyok , majd mások teszik a dolgukat . Lesz ,ami lesz. Nem számít. Pedig minden szavazat számít. Téves felfogás az előbbi megnyilvánulás , mely lustaságból, nemtörődömségből fakad. Kényelmesek vagyunk , elfelejtjük, nem tulajdonítunk olyan dolgoknak jelentőséget ,melyek mindennapi életünket befolyásolják. Igenis fontos a részvétel, a jelenlét, mely az egyén számára is megnyugtató - miszerint ,tettem valamit. Nem ölbe tett kézzel figyelem az eseményeket , hanem aktív részese vagyok környezetemnek. Közhely, de igaz a részvétel a fontos ,nem maga az eredmény, bár erre fókuszálunk, mely ilyen helyzetben megosztó .

Van ,aki örül és egyetért az eredménnyel ,van ,aki nem és ez így természetes. A kultúra része az egymás véleményének tiszteletben tartása, ettől vagyunk emberek. A döntés ,az eredmény elfogadás , megértése már más lapra tartozik, amit a magyar ember nem mindig kezel megfelelően.

A feladat adott ,menni és szavazni kell, hogy ne csak úgy történjenek a dolgok.

Tegyünk a holnapért !

Érdekes szójáték , bár nem sokra megyünk vele a valóságos tartalmat , helyzetet azonban jól tükrözi. Jó kombináció, alkalmat ad a téma megkerülésére. Milyen rendszerben élünk most ? Sok helyen tanítják a különböző vezetői , viselkedési , vezetési stílus módszereket. Mi a különbség a demokratikus és agresszív kvázi diktatórikus hozzáállás, magatartás között. Eltérnek az elméletek , vélemények , mikor milyen kombináció a jó vagy éppen nem célravezető. Tetszett a címben leírt kifejezés , mert mindkét variációt egyszerre magába foglalja. Az európai országok nagyhatalmai büszkén vallják, hogy több száz év óta építik a demokráciát, melyhez hozzátartozik az egymás véleményének tiszteletben tartása. Tudjuk , ahány ház ,annyi szokás , ki hogyan csinálja , ki -milyen típust követ, melyet a genetika alapvetően meghatároz. Kire hasonlítunk a családban ,kik a példaképeink ,akiknek élet és karrier útja ,viselkedése követhető minta lehet számunkra.  Természetesen a körülmények , a körülöttünk levő világ mély nyomokat hagynak bennünk és némelykor változásra kényszerítenek bennünket. Ma, így lesz az addig szelíd ,békés, kedves emberből üvöltő , agresszív lény ,megmutatva az emberi létből vissza - az állati ösztön előtérbe kerülését. Bár hozzá kell tennem az állat csak akkor támad, üvölt, ha súlyos oka van  rá ,megtámadják  vagy a túlélésért harcol. Az emberállat pedig akkor ordít, amikor túlteng benne a feszültség és levezetésképpen a hangerőt , a nyomdafestéket nem tűrő szavakat használja. Ilyenkor nekimegy a pillant hevében bárkinek ,a ki útjába kerül. Mostanság erre számos példa van , elég csak a híreket olvasni vagy a tv-ben megnézni az eseményeket. Az első 15 perc mindig arról szól , ki-mit követett el , mi lett a következménye vagy éppen hogyan igyekszik és tudja a felelősségre vonást elkerülni. Hova ,mivé lettek az emberi élet alap értékei - úgymint , becsület, megbízhatóság ,tisztesség, korrektség - ragozhatnám a sort. A demokrácia alapszabályai , alkalmazhatósága ezeket feltételezik, ezek nélkül nincs valódi demokrácia. Bővíthetem a sort , az egymás iránti tisztelet megadásával , a vélemények nem feltétlen, automatikus elfogadását , a korrekt vitát , az egymás meghallgatását és nem kéne acsarkodnunk úton- út félen, ahogyan tesszük, aluljáróban ,villamoson vagy éppen egy trendy bevásárló központban. Ma már nemcsak az utcán , idegenek között megy a balhé, hanem otthon rokonok , ismerősök között is , olykor heves viták alakulnak ki, melyeket akár összeveszés , haragtartás követ.  Kinek és mire jó ez? Egyszerűbb lenne békében , nyugiban élni egymás mellett , tisztelni embertársunk véleményét, tudomásul venni , hogy nemcsak a mi, saját véleményünk az egyetlen helyes, szent és sérthetetlen. A demokrácia lényege , minél több álláspont megismerése és azok ismeretében  a lehető legjobb döntés meghozatala, ami a közösségnek jó.  Így tesz egy demokrata , jó vezető.  Nem baj ,ha a vélemény cserét követően a többség akarata győzedelmeskedik  ,mert ez jelenti a közteherviselés lényegét. A végső döntés a vezető kezében van , az ő dolga, ezért kapja a nagyobb fizetést ,elismerést, mert a döntés ódiumát ,azaz következményeit ő vállalja, viseli. Mitől lettünk ilyenek - kérdezem ,ahogyan az Ilyenek voltunk című ikonikus filmben a főszereplők  . A saját bőrünkből nehéz kibújni , pláne ha generációk szocializálódtak a korábbi rendszerben .Ez a fő oka annak ,hogy a nyugati -lágy demokráciák még ma sem értik a régióbeli országokat , nemzeteket, kultúrákat. A kvázi orosz modell meghonosítása megtette dolgát és az emberi agyakban is mély nyomokat hagyott. A következmények még sokáig érezhetőek , tapasztalhatók ,  a megítélés szempontjából is. 

Mire gondolok? Az elsőlegesen induvidualista ,tehát az egyéni érdeket előtérbe helyező magatartásra , hozzáállásra - az én, én ,én és valahol  hátul a sorban következik a csapat, a csoport, a közösség érdeke. A jó érdekek támogatása, a jótékony cselekedet már megjelenik, fontos lett számunkra , hogy jó ügyeket szolgáljunk. Ez nem elég . A közösségért végzett munka , a közös érdekek érvényesítése terén még sok a teendő. Az egyszerű, mindennapi helyzetekre gondolok , az előbbiekben említett egymás iránti tisztelet lenne az egyik első ,amin változtatni, változnunk kellene. Ha még ehhez hozzáadjuk az olykor markánsan előretörő magyar virtust ,melyet aztán igazán nem tud senki kezelni ,megnézhetjük magunkat. A mostani tükörkép bármilyen rózsásnak  igyekszenek feltüntetni , eléggé fakó. Mindannyiunkban ott a kérdés ,mi lesz a jövőben, merre haladunk ,mi lesz ha így folytatjuk ?!

A demokratúra - nem megoldás  csak a diktatúra hívők szójátéka , ezzel mentve fel magukat tetteik szándéka alól. Érdemes az irányzékon változtatni , innen felállni és megmutatni valóban mire vagyunk képesek. 

Bízom benne sikerül fordítani az élet kerekén ,hogy ne demokratúra ,hanem egyszerűen demokrácia legyen a szójáték vége. Mit tehetünk, az első lépés , önvizsgálat magunkban, változtatni otthon, szűkebb és tágabb  környezetünkben hogy az ingovány ne nyeljen el bennünket. Nincs kire és mire várni , mert a jövő generáció számára útmutatást , példát kell mutatnunk , hogy szeressenek, akarjanak itthon éni , ahova tartoznak.