Nyár van. Üresek az utcák, punnyadt meleg, csak a madarak csivitelnek megszokottan. Vasárnap délelőtt szinte autó se jár. Tele vannak a strandok, provokáljuk a vírust. Várjuk a negyedik hullámot és persze jöjjön, aminek jönnie kell. A lesötétített szobában elviselhető a párás, kart nedvesítő levegő, főzöm az ebédet. Tejfeles krumplifőzelék pörkölttel, ahogyan a nagyanyámtól láttam. Jó magyaros nyálcsorgató ízek, de közben van időm a neten elolvasni a híreket.

Régebben, gyerekkoromban nekem a nyaralás a Balatont jelentette, azon belül is a Balaton déli partját, a Badacsonnyal szemben. Ma is ez a rész nekem a Balaton, e tájon érzem otthon magam, a többi helyen turista vagyok. Szerencsések voltunk, nagyanyám vágya volt egy balatoni telek, még 1936-ban. Nem volt gazdag a család, de ő megoldotta. Olyan jól főzött, hogy vitték tőle az ételt és ebből a pénzből a Nádasdy grófék parcellázási akciója révén megvette a hőn áhított telket. Kis házacska is épült rá, ami a családdal együtt bővült. 47 nyarat töltöttem ott, majd huszáros döntés után eladtuk. Több oka is volt, de végül így lett kertes házunk, ami ugyan nem pótolta a Balatont, de a kétlaki életre már nem is volt szükség. Azóta eltelt 20 év és a nyaralás fogalma is megváltozott, pláne ha a vírus helyzetre gondolok.

Mostanában újra divatba jött a bicikli, a biciklizés. Felvonulás, biciklisáv, sport, mozgás, fittség, megannyi fogalom rejlik az eszköz mögött, melyet már régóta használunk.

Nekünk is volt kutyánk, indirekten most is van, de ez hosszú történet, remélem ráértek elolvasni. Szeretem a kutyákat, bár kiskoromban egyszer annyira megkergetett egy, hogy jó anyám szerint a föld felett lebegve szálltam a nagy lendülettől, hogy előbb beérjek a kapun belülre, mint ahogyan a kutya utolér. Sikerült, azóta sem szeretek futni, csak ha kergetnek, de szerintem már nem bírnám, inkább megadnám magam, jöjjön, aminek jönnie kell. Majd csak kidumálom magam vagy jó tanácsokkal látnám el a támadót és végül ő fizetne a beszélgetésért.

Tudom, egyelőre mindenkinek egy élete van. Nekem is, mindannyiunknak. Tetszik az a gondolatmenet, hogy az időt nem lehet birtokolni, hanem csak rendelkezésünkre áll és ezért minden pillanatot érdemes kihasználni, mert csak előre tud haladni, visszafelé nem. A tíz évenkénti haladás a különleges események mellett mérföldköveket jelent, melyek mutatják az utat, hol tartunk, merre haladunk életünk során.

Eltelt fél év és már megint nyár lett, ami tavaly is jól kezdődött. Nyitottá vált a világ egy része, indultak a nyári programok, bár tavaly óta sokat tanultunk. Mit is? Óvatosabbak lettünk, még mindig hordjuk a maszkot, pedig már igazán nem is kéne. Tervezünk, de körültekintően és várjuk a teljes feloldozást. Jó hírek. Jöhet a mutáns, de már másképpen nézzük a helyzetet. Beoltva, védettségi igazolvánnyal ellátva, ami még sok helyen nem használ. Hiába a sok megpróbáltatás, kell a PCR teszt, ha jót akarunk magunknak és átkelünk a határon. Tesszük a dolgunkat és már várjuk, hogy elkezdjük a nyaralási programot, pont ugyanúgy, ahogyan tavaly tettük volna.

Vége a karanténnak, mehetünk szabadon, sőt közterületen már a maszk sem kötelező. Mindenki igyekszik elmaradt dolgait intézni, a hivatalok is készen állnak az emberek fogadására.  Vagy mégsem? Kicsit kusza a rendszer és amiért megírom, az ok, hátha tehetek valamit a fejlődésért. A mostani környezetben, amikor mindenki az utánunk hagyott környezeti lábnyomról beszél, érdemes lenne az ügyfélkezelési lábnyomról is véleményt cserélni.

már amikor a Pfizer nevet megismertük és tanulni kezdtük a nevedet, büszkeséggel töltött el, hogy egy magyar nő, aki innen indult csodát művelt, és neve egybeforr nemcsak a magyarok, hanem az egész világ szemében egy csodálatos kutatás eredményével, mely során felvehetjük a kesztyűt a vírussal. Különösen közel éreztem magam személyiségedhez, hiszen hasonló korosztályhoz tartozunk és a gyökerek, az akkori magyar valóság számodra is meghatározó volt. Nőként, mondhatnánk, ez még nagyobb dolog, mert a férfi uralta világban kevés az a nő, akinek érdemeit a férfiak is teljes mértékben elismerik.

Ez a mondat sokszor elhangzik, de a valódi tartalmát nem szoktuk firtatni. Először is nem biztos, hogy egy van, mivel a sok elvált családban több felnőtt is körülveszi a gyerekeket és a szeretet, gondoskodás megnyilvánulása nemcsak vérszerinti kapcsolatból fakadhat. Nem könnyű feladat az anyaság, mely a biológiai rendeltetés mellett ma 2021-ben, ahogyan már sokan, sokféleképpen megírták, a család, a munka, az önmegvalósítás mellett több tucat tevékenységet takar.

Amikor elkezdtem írni a blogot óriási ötletnek tartottam és úgy gondoltam, hogy sokan olvassák szívesen, amit számos levél, komment is bizonyított. Mostanáig. Megírtam a Gender című írást a héten és ahogyan szoktam, közzé is tettem Facebookon és Linkedinen, hogy minél többen olvassák, figyeljenek rá. Mivel a téma közérdekű és aktuális a statisztika szerint is többezren olvasták az írást. Hurrá, akár örülhetnék is a hírnek, de tudjuk, hogy ahol öröm, ott üröm is van, ez most sem történt másképp. Valaki 700 nem tévedés, több mint 700-szor küldte el ugyanazt az értelmetlen, zagyva, alpári hangnemben íródott kommentet a blogra, amit igazán nem is értettem. Mi van? Ki és mit akar, mi nem tetszik vagy tetszik? Máig nem értem a dolgot, de azért kicsit megijedtem. Mi történik körülöttünk? Az én korosztályom, ami inkább 60 pluszos nem is 55 +, megtanulta, hogy óvatosan kell fogalmazni és sok esetben csendben kell maradni, ahogy a címben is írtam.