Gonosz pálya, nem a munkádra, a pozíciódra gondolok, se nem arra, hogy milyen sokan kerültek az utóbbi években a saját gonosz pályájuk csapdájába.

A döntés pedig, a vezetéstudomány egyik legfontosabb szava, mely a vezető sikerességének egyik fokmérője. Lehet jól vagy rosszul dönteni, de dönteni kell. Kivéve persze azt a helyzetet, amikor nem tudod, mit csinálj, mert ekkor a mondás szerint, ne csinálj semmit. Hát ez nem a nők, a női vezetők műfaja, mi mindig csinálni akarunk valamit, sokszor akkor is, ha éppen várni kellene. Ennyi szómagyarázat után, miről is szól az aktuális írás: Tudtátok, hogy a könyveknek gyógyító hatásuk van?

1. A kezdet

Hat évvel ezelőtt kezdődött. A diagnózis: csípőporc teljes kopás, műtét szükséges. Nem volt könnyű döntés, de mint minden projektnek, a siker, hogy legyen eleje meg vége. Ami közötte van, az eldönti mennyire vagyunk sikeresek.

A korábbi évtizedekben már ez is nagy szám volt. Persze akinek kevesebb van, annak a millió és a milliárd is elérhetetlen álomnak tűnik. Mégis ma a milliárdok kerültek előtérbe, akár beruházásról, költésről, vagyonról essék szó. Egyszerű halandó csak kapkodja a fejét, fel sem tudja mérni mennyiről is van szó. A konkrét  dolgokat értjük, mennyi a villanyszámla, mennyibe kerül egy kilogramm kenyér, de a milliárdosok ezeket a tételeket csak hírből ismerik.

Az utolsó 5 évvel ezelőtt készült és a pandémia ördöge ennek a filmnek, történetnek is befolyásolta megjelenését. Húzták, halasztották, míg végül most szeptember utolsó napján megtörtént a premier. Mindig nagy rizikó, ha valamit beharangoznak, a várakozás nagy. Jól működött a marketing, PR tevékenység, mindenki tudta már közeleg, jön és itt is van.

Imádok nyaralni, utazni, jönni, menni. Szinte mindegy hova, csak induljunk. Persze nem mindegy, de az utazás már a tervezéstől kezdve élmény. Már hónapok óta készültem erre az igazi kéthetes pihenésre, melynek helyszíne idén is Törökország. 15 éve megyünk és már tizennegyedszer ugyanoda. Jó ugyanarra helyszínre menni, ha rátaláltunk az álom helyre, mert nem kell az első napot ismerkedéssel tölteni, mindent ismerünk és sokan ismernek a személyzetből bennünket is.

Vártuk a hírt az év elején, hogy itthon is oltanak és reménykedtünk, hogy nem kell sokat várnunk. Fellelkesültem a kínai vakcina érkezésekor és elhitettem magammal és a környezetemmel, hogy a lehető legjobb választás beadatni.

Én is így vagyok ezzel, egyrészt szakmám, a kereskedelem szeretete, másrészt az emberekkel való foglalkozás az egyik kedvenc szórakozásom, hobbim. Minden bolt, kereskedelmi lánc más és más jelleget ölt, a tulajdonos koncepciója tükröződik a polcokon és a bolt elrendezésén is.

Szeretem ezt a mondatot. Névnap vagy születésnap ünneplés, nagy dilemma. Az én gyakorlatom szerint a névnap ünneplése fontosabb, mivel a naptárban szerepel és bárki olvashatja, publikus, míg a születésnap csak az ünnepeltre és családjára tartozik. Persze mint minden más, ez is változik a Facebooknak és más közösségi csatornáknak köszönhetően, bár szívből utálom ezt a kifejezést, inkább az agyunkat állandóan mozgásban tartó, mindent mindenkinek, mindenről című meghatározást használnám. Ez a modern 3M megfejtése.

Nyár, szabadság, pihenés, töltődés, kikapcsolódás, mind a mostani időszakhoz kapcsolódó szavak, fogalmak. Nekem az olvasás szorosan hozzá tartozik ezekhez és már most tudom mit viszek magammal a következő nyaralási hullámra. Bill Bryson szerintem jó író. Úgy ír, ahogyan elképzelem, beszél hozzám és értem. Tehát egyszerűen, világosan, ahogyan szeretem. Érthető amit ír, nem kell agyalni és bele magyarázni, mit is akar mondani valamiről. Jól emlékszem az érettségi feladatokra, elemezzük, mit is akart mondani a költő vagy író egy adott műben. Na, erre varrjunk gombot, mindenki máshogy értelmezheti, mert mindenki különbözően olvas és interpretál.  Ma sincs másképp, de szerencsére ezen a korszakon túl vagyok.

Szinte hihetetlen. Elmúlt már hat x az életemből és olyan, mintha ma kezdődött volna. Vagy mégsem? Azért találok annyi írni való témát, mert olyan sok minden történt velem. Tegnap este is felidézhettem 50 évvel ezelőtti énemet, amikor gimnáziumi padtársammal találkoztam egyik kedvenc kerthelységes éttermünkben. 4 évig ültünk egymás mellett a neves, máig ismert Veres Pálné Gimnáziumban, ahova a nővérem és a mi gyerekeink is jártak később. Már akkor nagyon tudatos, magabiztos leányzó volt, aki szinte anyaként terelgetett, melyből a gyermekem megszólítás vagy éppen a kislányom, ezt csináld máig megmaradt. Érdekes hallani a régi hívószavakat és hol van már az a kislány, aki hallgatott is minden irányítószóra. Másfelé vitt a sorsunk, ő külhonban találta meg a boldogulást szakmailag és magánéletileg is. Én zömében itthon éltem, alkalmazkodva a környezet, a rendszer, változásaihoz. Mindketten kihoztuk életünkből eddig is és ezután is a maximumot, ami igen jó teljesítmény. Kétfelé mentünk, de időnként újra kapcsolódunk és nem felejtjük a közös múltat, mely összeköt bennünket. Fura helyzet visszamenni időben és mivel ő több mint 30 éve külföldön él és dolgozik, neki a korai emlékek jobban rögzültek az emlékezetbe.