Kezdtük a november 1-et Halottak Napjával , amikor a régi barátok is szóba kerültek. Kapcsolataink ,olyanok, mint az életünk. Ezeket is alakítani kell ,nem megy magától. Bemutatkozunk, tárgyalunk, kapcsolatba lépünk és barátkozunk. Az érdek a legnagyobb motivátor , szükségem van rá, ő segíthet,ő fontos nekem , a családomnak ,  nekem az üzleti életben és máris benne vagyunk a közepében.

Kezdődik már gyerekkorban , az óvodát nem említem, de már itt is megvan a kapcsolati szűrő, ki - ki mellé ül le játszani , fontos ,hogy társakat válasszunk , bár még nem tudatosan , hanem ösztönösen. Itt ,mi a kapcsolat célja ,jól érezzük magunkat és gyorsan teljen a nap, amíg értünk jönnek és mehetünk haza. A következő lépés, az iskola, mely már az élet visszajelzése, tükröződése egy szűkebb környezetben. Kivel ülök egy padba , kivel beszélgetek a szünetben vagy éppen lógok iskola után , hazamenet. Érdekes módon, spontán alakulnak a kapcsolatok, ismeretségek, melyek belső vagy külső körülmények hatására változhatnak.

Ha itt találunk társat, nemcsak sorsközösségi kapcsolat alakulhat ki, miszerint , egy osztályba jártunk ,hanem akár egy életre szóló kötöttség, baráti kapcsolat is  , ha szerencsések vagyunk. Ez  a kötelék a legszorosabb és egy szinten lehet , a tervéri kapcsolattal. Persze az évek múlásával messze kerülhetünk egymástól, de mégis tudjuk ,hol van , merre tart a másik és időről-időre felbukkanunk, telefonon, e mailen tarthatjuk a kapcsolatot. Nekem is van ilyen kapcsolatom, aki gimnáziumi padtársam volt és máig érdekel mi van vele.

Jó mondás, miért van szükségünk barátokra, mert színesítik az életet.

Mire mennénk kapcsolatok, ismerősök , haverok, barátok nélkül. Kinek mondhatnánk el, amit azonnal és sürgősen elmesélnénk ,mi történt velünk. Szerencsés vagyok, mert párom , férjem , a barátom is egyben, akivel mindenről , korlát nélkül beszélhetek. Kebel barátom nincs igazán, mert ez a fogalom , mára kihalt , csak régi sorozatokból hangzik ismerősen, például ,az "Anna ,a zöld oromból" c. kanadai sorozatból, melyet mostanában újra sugároznak a tv-ben. Mire épül a barátság ? A bizalom pilléreire , melyek alapvetőek , megbízhatóság, egyenesség , nyíltság és elfogadás. Ritka kincs és hiszem ,hogy teljes bizalom, csak a családon belül létezik, ahol a közös szellem, a sorsközösség megbonthatatlan. Persze vannak kivételek, de ezek ,mint tudjuk, erősítik a szabályt. 

Sokan hívnak , jelentkeznek és én is hívok sokakat, mert érdekel a sorsuk, életük. Tegnap felhívott egy régi kedves mondhatnám havernőm, mert az ismerősnél több, barátnak még nem mondható, mert nem tudunk ,annyit egymásról és kérdezi tőlem, -  a te környezetedben is sokan elmentek, meghaltak már ?  Múlnak az évek és ez a sorsunk , születünk , élünk, meghalunk ,ebben nincs kivétel , bár ki tudja mi lesz száz év múlva. Érzékenyen érintenek bennünket a hozzánk közel állók elvesztése, még akkor is , ha tudjuk ez a világ rendje.

Addig kell megbecsülni a kapcsolatokat, melyek hozzánk , a személyhez kötődnek, amíg lehet. Én , hívó lélek vagyok szoktam mondani , nem várom meg ,hogy ,aki érdekel jelentkezzen , felhívom. Ki a soros éppen, megy az egyenlősdi, ki-kit hívott utoljára, nem én következem és ez akár a kapcsolat megbomlásához is vezethet.A levelezés , mint a modern technika vívmányain történő kapcsolattartás, gyors, azonnali, de számomra túl személytelen. Még akkor is, ha látom az arcot vagy a hangot hallom a távolból, jobban szeretek találkozni, látni , érezni a másikat. Látni a szeme villanását , a mosolyát vagy éppen a szomorúságát, melynek elmulasztásában segíthetek.

Mostanában tanulom az elengedés módszereit. Nem kell mindenkivel tartanom a kapcsolatot, pláne ,ha az utca egyirányú és mindig én kezdeményezem a folytatást. Van olyan ,aki azt mondja ,annyiszor gondolok rád, de nem hív,   hetek óta nem jelentkezik, mert megszokta ,hogy én hívom. Ilyenkor elfogy a türelmem és rápirítok, a fenébe, te is jelentkezhetnél ! Elszégyelli magát , igen tényleg és valóban párszor jelentkezik , majd  visszaállunk a régi gyakorlatra. Ne feledd , mindenkinek jólesik a törődés ,érdeklődés , ha megkérdezik ,hogy van és nem azért hívják, mert megint kell valami , intézd el. Az ilyen kapcsolatokat érdemes lekoptatni és ha az illető érdemes rá ,észbe kap , változtat a stíluson, esetleg újra építhetitek ,ami valamikor elromlott. Engedd el, nemcsak ,akkor ,amikor nem tudod ,mit kell tenned, miszerint akkor ne csinálj semmit és a rendszer, az idő sokszor megoldja a feladatot, kényes helyzetet ,hanem akkor is ,ha úgy érzed a formalitás ,a megszokás lett úrrá egy kapcsolaton. Az idő értékes mindenki számára, tehát jól éljünk vele és arra fordítsunk időt és energiát ,ami valóban érdekel bennünket.

Így aztán , a törlés funkció, mely az érdekkapcsolatokra épülő világban ritkán használatos, mert valamikor még jól jöhet ,idővel előtérbe kerül. A karrier , a munkahelyi csúcs elérése kompromisszumokra késztet és olyanokkal is kvázi barátkozol ,akiket nem is biztos ,hogy egyébként kedvelnél. Idővel ez is megoldódik, mert már vagy elértél sok mindent és tudod értékelni teljesítményedet vagy már a korábbi tervek dugába dőltek és akkor meg már minek. A háló szövődik, némelykor elszakad és újra kötjük, ez igaz a kapcsolatokra is. Bár ,ha egy korábbi kapcsolatot élesztünk fel, az már sokszor nem az igazi és bármennyit dolgozunk rajta, küzdünk érte, nem lesz a régi. 

A sors fordulók, új munkahelyek, klassz utazások során is lehet kapcsolatokra szert tenni, melyek valóban érdekessé, színesebbé tehetik a már megszokott rendszert. Az új kapcsolatok,  az éppen valamiért  fontosak mellett ,figyeljünk a korábbi ,régebbi életünkhöz kötődőkre is. Érdemes. Ez olyan ,mint a régebbi ruha ,amit örzöl a szekrényedben és hiába van mellette, jó pár új , mindig öröm a régi megszokottat felvenni, amiben  jól érzed magad. Ilyenek a kapcsolatok is , tudjuk ,léteznek és egyszer csak újra élednek ,akkor ,amikor nem is számítottál rá.

A kapcsolat építés, ápolás, hosszantartó, fáradságos munka, nem adják ingyen. Dolgozni kell érte, ápolni kell, mint a virágot , időt és energiát áldozhatsz rá, akkor valóban élő a körülötted levő világ és színesebb az élet.

Kezd el, rendszerezz ,készíts listát, elég ha fejben teszed meg és máris egy új hobbira lelhetsz, a kapcsolat építés, ápolás szórakoztató élményére.

Ahogyan telnek az évek a kapcsolat rétegek rakódnak. Most, Halottak Napja közeledvén , az 55 + korosztály szembesül elsősorban azzal. hogy egyre több szerette , ismerőse, haverja , barátja, sorstársa ,már nem él. Ez az élet rendje ,szokták mondani ,ahogyan azt is, hogy érdemes magunkba nézni időről -időre ,hol tartunk életünk folyamán, mit értünk el ,merre tartunk , ami csakúgy ,mint a születés, nem kérdés. A kapcsolati leltár hasznos , rendet rakhatunk közöttük , hogy a címben leírt mondat értelmet nyerjen. Kezdjük az elején. Megszülettünk és a külvilág érzékelése, szülők, nagyszülők, testvérek ,rokonok, már ott vannak körülöttünk és szerencsés helyzetben végig kísérik életünket. 

Már kisgyerekkorban az első közösségekben ,óvodában iskolában meg már pláne kialakulnak az első társas kötelékek, melyből később ,akár barátság is válhat. Ezekből lehetnek az életre szóló barátságok, melyek nagyon ritkák , éppen ezért megbecsülendők. Múlnak az évek , a sorsközösségből eredő kapcsolatok száma egyenes arányban nő, a megélt eseményekkel, utazásokkal , nyaralásokkal , munkahelyi kapcsolatokkal. Ideid-óráig őrizzük ezeket, majd az idő múlásával  feledésbe merülhetnek ,de elég egy emlékeztető szó, hangulat, illat ,ami felidézheti bennünk az élményt , a körülményeket, emlékeket. A fiatalabb nemzedékek tanítása a megfelelő kommunikációra ,a  társas kapcsolatok kialakítására, a kapcsolati tőke felépítésére és ápolására a siker kulcsa lehet, ha jól élnek vele. Kulturált viselkedés, megnyilvánulás , az emlékekre is vonatkozik, mint elvárás. Most itt van az emlékezés ideje November 1. - Halottak napja.

Minek menjek a temetőbe ,amikor elég ha itthon  gyújtok egy gyertyát- mondják a mi családunkban is ,ahogyan sokan mások. Számomra ez nem kérdés, mennem kell, mert fizikailag ott vannak eltemetve , akik közel állnak hozzám, szeretem őket és őrzöm emléküket, mindaddig ,amíg élek és tudok emlékezni. A temetés, a búcsúztatás, az emlékezés is változásokon megy keresztül , mint ,ahogy mostanában minden körülöttünk. Az idősebb generációk tagjai terveznek ,gondolnak az elmúlásra ,hogyan temessék el őket, ha eljön az idő. Klasszikus ,koporsós  vagy éppen hamvasztás , de mostanában elterjedt a szórásos szertartás is. Bővült a menü lista, ki, milyen módot választ illetve hozzátartozóinak , mire van pénze. Ezek  az életünkkel kapcsolatos, fontos események sokba kerülnek , kezdve a születéstől , a ballagáson át, az esküvőig , a váláson keresztül , a temetésig. Minden pénzbe és egyre többe kerül , ilyen világot élünk. A héten aratnak a virágosok, mert nemcsak az élelmiszer és a fűtés kerül többe a sírra helyezett virág is.

Egyik nap éppen arra gondoltam ,meddig él egy ember ?  Addig ,ameddig fizikailag jelen van  és a jelenléte meghatározó számunkra vagy még tovább ? A jó válasz, addig élünk tovább ,amíg emlékeznek ránk.

Tehát jó esetben  még kaphatunk akár 20-30-50 évet is , a halál után , ha van ,aki emlékezzen ránk. Vasárnap, családi ebéd utáni kellemes , ejtőzős beszélgetés közben beszélgettünk, unokák, gyerekek, ment a storizás a már nem élő szeretteinkről. Jó volt hallgatni ,  az akkor még kisgyerekkorban , mára már fiatal felnőttekké cseperedett unokák felidézett emlékeit . Ott voltak velünk az emlegetett családtagok , ha nem is fizikailag , de érzéseink, a szeretet kifejezése, élmény nekünk is ,akik ismertük és szerettük őket. Velünk vannak, gondolunk rájuk.

Én is, amikor baj van vagy éppen nehéz döntési helyzetben vagyok ,anyámhoz és nagyanyámhoz fohászkodom , segítsenek. Mindig segítettek , életükben is és most is. Nélkülük semmire sem vittem volna, nemhogy karrierről álmodozhattam. Nagyanyám , aki hívő lélek volt , már egyetemi vizsgák előtt segített , imádkozott értem Szent Filoménához ,védőszentjéhez ,aki persze segített. Elég volt a kérés, dédi tedd kötelességed és biztos lehettem benne ,hogy a vizsga sikerül. Segítenek most is ,ha nem is tevőlegesen ,de lélekben velem vannak és ezáltal megoldom az éppen aktuális helyzetet. 

A mai nemzedékeknek is szükségük van emberi , érzelmi kapaszkodókra , melyek a technikai, túlpörgő világban, iránytűként, támaszként segítik életüket ,legyen az vizsga, felvételi vagy éppen a boldogság keresése.

Örömmel hallgattam , az emlékezést , melynek része a temetőbe járás, az ottani gyertyagyújtás ,sírgondozás. Ez a kultúra is változik, tudomásul kell vennünk, de a Halottak napja, kötelez , szükségünk van rá , hogy virágot vigyünk a sírokra, velük legyünk , legalább ezen a napon.

Otthon is emlékezhetünk, ha a kényszerítő körülmények úgy hozzák, de legalább évente egyszer, ilyenkor, November 1-én, Halottan Napján , áldozzunk, időt ,energiát arra, hogy ne  csak gondoljunk rájuk , hanem tegyünk is az emlékezésért.

 A HOF is  gyakori téma, a jelenség mindennapjaink részévé vált. Érdekes módon a magyar tulajdonban levő cégek életében a vírus nem hozott akkora változást ebből a szempontból, mint például a nemzetközi illetőségű, itthoni leányvállalataik munkastílusában. A vírustól való félelem átjárta a világot, és sokan rettegtek attól, mi lesz, ha elkapják.  Joggal. Tudom, könnyen beszélünk, a mi családunkban nem volt halálos a megbetegedés. Mi is átestünk rajta idén nyár közepén, szerencsére a könnyített variáción és a július első két hete ennek jegyében telt. Öt nap karantén, torokfájás, kis hőemelkedés, gyenge közérzet, de elmúlt. Itthon maradtunk.

Mostanában többen írtak a témáról, de ahányan vagyunk annyiféleképpen látjuk ezt a dolgot, ami természetes. Kezdjük az elején. Vasárnapi ebéd, már családokon belül sincs véleményegyezés, nagy hévvel vitatkozunk, mindenki a saját igazáról próbálja meggyőzni a másikat. Minden előfordul pro és kontra, ellene és mellette, egy igaz van, a sajátod, mert mindegyikünk meggyőződése tántoríthatatlan. Nem engedünk a 21-ből. Érvek és kontraérvek, de már ezt megszokhattuk.

Szeptember nálunk még a nyár hónapja, mert általában ilyenkor indulunk útnak, amikor már legtöbben hazajöttek a nyári szabadságról. Felnőttek a gyerekek, már lassan az unokák is, hova sietnénk. Az igaz, hogy dolgozunk ezerrel, mert a munka szenvedélyünkké és életformánkká vált. Szeretjük, amit csinálunk, lelkesedésünk töretlen, amíg van megbízás tesszük a dolgunkat, ami manapság anyagilag is jól jön a költségek növekedése láttán. A munka megvár, de a forró drót fennforgás esetére külhonban is működik hála a technikának.

Számomra ez a város a világ közepe. Több mint 35 éve voltam ott először és már akkor elvarázsolt. Amikor először voltam ott, kapkodtam a fejem a sok látnivalótól, azóta is vannak kedvenc helyeink életem párjával, ahova vissza-vissza járunk.

Vasárnap reggel szürreális időjárás következtében nagy hóra ébredtünk. Hihettük volna, hogy karácsony van, de “csak” a választás napja volt. Korán reggel akartunk szavazni, de a hó felülírta a döntést és csak reggeli után indultunk. Sokan voltunk, de flottul haladt a történet. Készültünk, tudtuk mit kell tennünk. Megtettük.

Dúl a háború, minden szinten. A politika szinterén a pártok csatája. Emberi, normális és durva eszközökkel, ahogyan közeledik a választás időpontja egyik fél sem bánik kesztyűs kézzel a másikkal. Mindent elsöpör a győzni akarás, a másik legyőzésének vágya, akarata. Már mindenki megcsömörlött a plakát hadjárattól. Nem okoz  örömet, hogy acsarkodva feszülnek egymásnak a máskor okosnak, kvázi intelligensnek kikiáltott magyar emberek.

Évtizedekkel ezelőtt más volt a megközelítés. Sarkosan fogalmazva az volt a motto, hogy nem adok senkinek, nekem sem ad senki. Majd mások megoldják a problémákat, de nem mi. Minek a jótékonyság, nem a mi dolgunk. Nem kérek  és nem is adok. Mindenki törődjön a maga dolgával, sokszor hallottam ezt a mondatot. Ez már a múlt. A mostani fiatal nemzedék számára természetes az önkéntes munka, mindent tudnak a környező világról és szívesen támogatnak jó ügyeket. Az internet és a különböző platformok, közösségi fórumok világában az információ zuhatag szinte felfoghatatlan. Tömérdek dolog érdekel bennünket, a bőség zavara tapintható. A fontos célok támogatása ma már életformává vált és folyamatosan bővül a témák tárháza, hacsak a fenntartható fejlődésre vagy a környezetvédelemre gondolunk. Emellett az egymás segítése megmozgatja a szíveket és kinyitja a pénztárcákat is. Gondoljunk például egyes műtétekre való gyűjtésre, melyek egy híradói vetítés után százezreket mozgósítanak az adakozásra. Együttérzünk mások gondjával és segíteni akarunk, mely természetes emberi magatartás. Az emberek alapvetően jók, de sokaknál ez nem automatizmus. Folyamatosan  tanuljuk, hogyan kell jót tenni, a mai gyerekek már ilyen szemléletben nőnek fel és ez így helyes.

Mit tehetünk, mit tegyünk? A mindennapi élet sem megy könnyen, bár erőltetem a témát és úgy csinálok, mintha rendben lennének a dolgok. Pedig, mint tudjuk, korántsem. Kelek, azonnal nézem a híreket, olvasom a történéseket, majd végzem a napi rutint. Reggeli készítés, indul a nap. Készülök a következő projektre, elfoglalom magam, de közben dolgozik bennem az ideg.