Újra és újra ugyanabba a gödörbe lépünk , esünk és nem is akarunk kimászni belőle. Most, amikor megy a vakcina harc , a magyar klasszikus, eredeti, csak ránk jellemző tulajdonságok tetten érhetők életünkben. Rosszul vagyok, olvasva a híradásokból , hogy sokaknak arra van idejük, hogy bepereljenek, feljelentsenek másokat, hogy önös érdekeiket érvényesítsék . Lehet ,hogy csak a szórakoztatja őket, hogy borsot törhetnek mások orra alá vagy éppen kitoljanak valakivel. Biztosan olvastátok , hogy feljelentették a pénzes oltást ígérő céget , miszerint nincs meg a jogosultsági sorrend és egyébként is miért akar valaki fizetős opciót az oltás tekintetében. 

Most már lecsitultak a Valentin napi eufóriás szeretet hullámok, jöhet a rideg valóság. Zárszámadást készítve életem mérföldköveiről, különböző szakaszairól, sorsfordulóiról , ragozhatnám a végtelenségig. 22 éves voltam ,amikor először férjhez mentem és 28 ,amikor másodszor. Mai megközelítéssel ,akkor sem volt késő kezdeni. A mostani fiatalok először élik az életet, kivárnak, karriert építenek és majd csak utána kezdenek arról gondolkodni, hogyan is kéne élni, legyen e család és még sok téma várat magára. Akkoriban, az " őskorban" nem így volt. Gyerekkor, iskolák, annyi ,amennyi ,  utána párválasztás , egymásra találás és esküvő. Munka ,gyerekek és már vége is az életnek.  Sok spórolás, küszködés az egzisztencia építéséért. Nem kellett sokat agyalni , hogyan valósítsuk meg önmagunkat, az automatikus , bejáratott rendszerek működtek. Jó volt e vagy kevésbé jó, nem kellett foglalkozni vele.

Szakértő vagyok . Antennáim a  cím témájában hosszúra nyúlnak és sok mindent érzékelnek. Miért? Menjünk vissza időben a 70-es évek végére. A munkahely az a hely ,ahol dolgozunk és ha szerencsénk van , ráadásul még pluszban , jól is érezzük magunkat. Szerencsém volt , az életemet, karrieremet meghatározó munkahelyeim ,ilyenek voltak. Mindig szerettem csapatban dolgozni,  a sok ember nem taszít, inkább irányításra ösztökél. Működik bennem a vezetői gén. A mostani vírusos helyzetben , a munkahelyi légkör, az együvé tartozás érzése eltűnt. Az online próbálkozások segítenek ,de nem adják vissza a korábbi élményt.

Kérlek, legyetek követők, ne csak olvassátok a blogot !

Szép ,napos időre ébredtünk . Méltó időjárás Valentin napra. A bátrabbak kirándulni mennek a kevésbé szerencsések otthon takarítanak. A romantika jegyét éljük, a vírus időszakban , szeretünk érzelmes filmeket és könyveket olvasni. A Netflix kitesz magáért ebben a műfajban is . Legutolsó világsikerű sorozata a Bridgerton család az első hónapban óriás sikert aratott , mint olvastam, több mint 82 millióan nézték meg. Köztük vagyok én is. Először kétkedő voltam, újabb kosztümös , bugyuta film , kis intrikák , happy end ,de találtam benne okosságokat, melyek a mai számítógépes világban is megállják helyüket.

Kérlek, ne csak olvassátok , kövessetek is !

Elkezdtem a Valentin napi sorozatot, melynek első írása volt a Párkapcsolat- pár kapcsolat - ,mely a kapcsolat kezdetéről szól. Rátaláltunk életünk párjára és elkezdjük a közös életet. Ez a második fázis , mely a boldogan élünk legalább 50 évig ,mint  maximális terv , mint jövőkép. Tervezgetés, számolás , a kapcsolat akkor  komolyodik , amikor az jár a fejünkben, hány gyereket akarunk, milyen lakást veszünk együtt,  ez jelzi magunk felé is ,hogy a másik féllel képzeljük el a közös életet. Sokak számára már az elköteleződés is komoly kihívás és megtorpannak az adott pillanatban , mert nem biztosak önmagukban ,félnek a mi lesz ha című kérdés válaszaitól. Határozott igen nélkül a kapcsolat nem komoly , jól érezzük magunkat együtt, jó veled, de ennyi és nem több. Nekem kétszer is sikerült azt mondanom ,igen és akkor azt éreztem, ezt kell tennem. A második volt a valódi igen , amiről már írtam, hogy több mint 40 éve tart. Az első igenem is határozott volt, de nem készültem fel rá és sok hibát elkövettem. Ugyanis nem elég elköteleződni ,hanem meg kell tanulni együtt élni a másikkal. 

Közeledik  a Valentin nap ,ami az én generációmnak, kiesett a naptár pirosbetűs ünnepei közül. Van sok más ünnep nap, de a Valentin nem az esetem. Mostanában szinte minden bulvár foglalkozik azzal a témával, miszerint  a Covid hatására , több gyerek születik ill. több a válás, szakítás.

Bajlódom a blog írással. Nehézkesen megy ,de nem adom fel. Írok szakadatlan. Téma van bőven. Bízom benne , beérik és egyre többen olvassák majd. Rajtam nem múlik. 

A cím, a mai aktuális  a Választás joga !  

Már két hónapja tudom , nem volt meglepetés számomra, amiről a tegnapi hírekből értesültem , miszerint ,ha nem választom, ami adnak, amit javasolnak ,akkor a sor végére kerülök. Nem vagyok jós tehetség, de előre tudtam. Szerintem ,  ti is. Az én korosztályomat már nehéz meglepni, annyi érdekességet tapasztalt a régi és az új rendszerben is. Nincs új a nap alatt, a megfogalmazás ,a burok lehet más ,de a lényeg változatlan marad.

Még csak február eleje van, de nálunk már tavasz van. Gondolom ,nálatok is. Az ok egyszerű, csak egy kis napfény kell és máris úgy gondolom szép a világ, jó az élet . Állok az erkélyen ,minden fa tetején ül egy madárka és megy a reggeli madár terefere  . Imádom hallgatni , lélek simogató ,ahogyan a hangok szárnyalnak , a mókus ugrál a villamos vezetéken.  Mi más kell , a jó naphoz? Szép az élet .

Jó napot Mindenkinek!

A tegnapi hírek között olvastam, hogy Joseph Biden, a szenátus külügyi bizottsáságának tagja és feleség Budapesten jártak 1977-ben. Milyen volt 1977 magyar szemmel?