Divat lett az örökbefogadás ,nem a klasszikus értelemben, bár ennek is vannak ,voltak hullámai ,amikor például a világsztárok versengtek azért , ki a híresebb azáltal ,hogy Ázsiából vagy Afrikából örökbe fogadtak gyerekeket. A kiválasztottal legalábbis ,akiket a hírekből ismerünk ,már javarészt felnőttek és élvezik a kiváltságos szülők által nyújtott előnyöket.

Nem mindegy hova ,milyen családba születünk , ezt már régóta tudjuk, a feltételek közül számos ,mint például az anyagiak fontosak a későbbi boldoguláshoz. Tudom , ez nem jelent mindent , de sokat jelenthet , a tanulás , a körülmények , életfeltételek vagy akár az egészség megőrzése szempontjából. 

Így jött az ötlet - engem vagy Téged ki fogadjon örökbe ? - teszem fel a kérdést . Eljátszottam a gondolattal és számtalan ,szebbnél szebb gondolat jutott eszembe, Petőfi után szabadon ,de végül arra jutottam , inkább gondoskodok magamról , gondoskodunk magunkról párommal együtt és inkább én támogatok másokat, akiknek szükségük van erre, szűkebb és tágabb környezetemben. Ez a megoldás jobban tetszik.

Bár néha jó lenne , ha egy kórház vagy egy milliárdos felkarolna vagy éppen nyernék egy otrombán nagy összeget a lottón, sok mindent megoldhatnék ,amire vágyom ,gondolok többek között az egészségügyi ellátás költségeire, áraira. Szinte sportként , mazohista módon figyelem, hol és mennyit spórolok azzal , ha az állami egészség ellátó rendszer szolgáltatásait veszem igénybe és nem a trendi magán szektor divatos klinikáit erősítem, mert végül ha arra kerülne a sor , úgyis egy állami kórházban találnám magam. Könyvelek , a számok nem hazudnak, valóban egy jó örökbefogadó tudna segíteni az anyagiak fedezésében sokaknak. Persze egy szülőnek más lehetőségei is vannak, ha jó példát mutatott eddigi életében a gyerekeinek, az idősek ápolását illetően. Kurt Vonnegut , egyik kedvenc íróm írta, a legnagyobb dolog ,amit egy szülő adhat a gyerekének - a saját maga függetlensége. Öngondoskodás , bár sokaknak nem adatik meg , szerencsés ,aki élhet ezzel a luxussal. Akik támogatásra szorulnak , számukra a gyerekeik ,rokonaik , ők a legjobb örökbefogadók ,mely biztonságot , szeretetet ,gondoskodást jelent , ami nélkül a végkifejlet még szomorúbb lenne. 

Az aktualitásoknál maradva , az örökbefogadás nemcsak emberekre , állatokra , hanem tárgyakra vonatkozóan is működik, ahogyan gyakran olvasom. Fogadj örökbe , színházi széket, egy darab zöld területet ,de ,ami újdonság volt számomra , egy darab út felületet ,fokozhatnám erre az analógiára akár örökbe fogadhatod  kedvenc kátyúdat. Mit értenek ez alatt ? Például ,ha olyan mély a luk  az úton , bele is feküdhetünk megpihenni  vagy magunk kijavíthatjuk , de volt , akit ezért megbüntettek ,tehát óvatosan a hogyan-nal. Félre az iróniával ,itt tartunk, ez amagyar valóság. Mi   a fene van itt ! - morgolódok nem először. Sok mindenre van pénz, de az utak állapota egyre csak romlik. Örökzöld téma , akkor is ha hó van.

Éppen a hozzánk közel levő utat mutatták , miszerint milyen jó ,ha valakinek van hely ismerete , kitudja kerülni az egyébként ,súlyos következményekkel járó kátyúkat, ha beledöccenne. A riporter megmérte a kátyú mélységét és arra biztatta nézőt , óvatosan közlekedjen errefelé. Egy másik felvételen az aktuális polgármester hívta fel a figyelmet az utak örökbefogadásos módszerrel való javítására. Fogadj örökbe 1 m- utat ! - javasolta. Jól olvasod , ez nem vicc, nem tévedés - bemutatták az egyik menő TV híradóban.  Mindig van lejjebb - szokták mondani  és ez ebben a helyzetben is igaz - a magyar kreativitás határtalan.

Megyek tovább ,nézem az egyik fizetős csatorna adását, melyben arról esik szó, hogy a világ fejlettebb részén, ha valaki egy kátyú miatt szenved balesetet ,rongálódik a járműve  vagy akár saját maga sérül , akkor kártérítést kérhet és kap az illetékes önkormányzattól ,nem is keveset. Hű-ha -na ez már nem semmi. Itthon az önkormányzatok éves költségvetése kevés lenne ahhoz, hogy az ilyen eseteket kezeljék.

Kapjunk már a fejünkhöz , mi lett a józan ésszel , tudom mindenre van magyarázat . A magyar ember találékonysága , kreativitása közismert, de jó lenn, ha néha a józan ész is vele járna.

Tehát a kérdés marad- ábrándozz , gondolkodj - Téged ki fogadjon örökbe ? - jó játék, de maradjunk a játék fogalmánál , tudatos tervezéssel, gazdálkodással oldjuk meg inkább a mindennapi élet feladatait , például az út javítást.

Tehát újra felteszem a kérdést - Te érettnek érzed magad ? Jó kérdés ,így érettségi vizsgák táján. Személyesen is érintett vagyok a dologban ,mivel idősebb unokám , most érettségizett. Büszke nagymamaként ,csak úgy mellékesen megemlítem, kitűnően teljesítette vizsgáit. Amúgy ez azért nagy szám , mert matekból és magyarból lett kimagasló az eredménye ,ami ,mint tudjuk elég ritka , mert valaki vagy reál vagy humán beállítottságú. Ez van , persze rám is hasonlít - említem meg szerényen, az önbizalom sosem árt - bár nekem a matek nem volt a kedvencem. Amikor én értem anno, még nemigen tudtam, kvázi nem voltam érett , merre hány óra és a választás elsősorban szüleim támogatásával történt ,ami a továbbtanulást illeti. Apám többször mondta ,amikor szenvedtem a matematika nyomása alatt - kislányom utcaseprő lesz belőled- harsogta ,melynek eredményeképpen , a hozd csak a füzeted ,vegyük át a matek leckét, még rémesebben hangzott. Utáltam. Bezzeg a nővérem, aki nyeste a témát , így matek-fizika szakos tanár lett, ő aztán megmenekült az abriktolás elől. Szerencsére átevickéltem a közgáz matek buktatóin is, de nem volt fáklyás menet. Jó döntés volt, mai fejjel , tudom, ez a nekem való életpálya. Nem így a mai generációk , lazán ,könnyedén veszik az akadályokat , csak azt tanulják ,ami érdekli őket ,pontra kiszámolják , mi kell ehhez meg ahhoz. Mégis felvetődik a kérdés - érett vagy? Hozzáteszem , az internet sokat segít  tudás megszerzésében ,de  a napi kapcsolatépítés és tartás nem megy még tökéletesen. Írni könnyebb ,mint beszélni ,de  ez sem mindig igaz . A magyar írásbeli komoly kihívást jelentett , a kézzel írás miatt ,mert leszoktak róla. Nemcsak maga a kézírás szokatlan nekik ,hanem fizikailag is elfárad a kezük, ahogyan írnak. 

A fiatalok és a még fiatalabbak keze szárnyal a billentyűn , de kézzel írni az egészen más dolog .Erre mondjuk , változik a világ , a körülmények , a szokások , az életvitel és szinte minden más is. Ez a fejlődés menete, folyamata ,rendje, ragozhatnám. Nincs már a bezzeg a mi időnkben - mert a változás olyan gyors , hogy ocsúdni is alig van idő és máris lépünk tovább valamerre. Tehát újra megkérdezem - érett vagy ? Mire jön a kontra válasz és ez igazán a valós felvetés. Megvan a vizsga , legtöbben az osztályból nyomulnak a kiválasztott felsőoktatási intézmény felé , itthon vagy éppen ,ha az eklézsia ,azaz a szülők pénztárcája bírja , külföldre. Szakmát tanulni kivételes választás , a fizikai munka becsületének elismerése és mint választási lehetőség várat magára. A lehetőségek tárháza végtelen , csak jól kell választani és dönteni. Van ,akiben  már ebben a korban vagy még korábban - erre is van példa - buzog a vállalkozói kedv és egy jó ötletből sikeres vállalkozást épít. Mások csatlakoznak a családi céghez , mert ez a sors útja számukra. Van ,aki ágál ellene és kihúzza a gyufát ,miért nem akarod folytatni ,amit mi csinálunk - hangzik a racionális mennydörgés a szülő, mint tulajdonos részéről. Az így kell lennie ,ma már nem játszik, a fiatalok irtóznak a kényszerített megoldásoktól.

Az érettség azt is jelenti, hogy nemcsak érzelemből, hanem értelemből is átgondoljuk a helyzetet, tervezünk, előre tekintünk  , képességeink helyes megítélése alapján döntünk. Mi a jó nekem - ez az első kérdés, melyet meg kell válaszolnunk. Ne feledjük egy normális, átlagos aggyal szinte bármi megtanulható , csak akarni kell. A mi unokáink szerencsések ,nincs lelki terror ,maguk dönthetnek arról ,merre induljanak. Persze osztjuk az észt ,személyes példáink is valamennyire motiválják őket, de alapvetően rajtuk múlik ,kivé és mivé válnak életük során.

Az életkor csak egy szám - szokták mondani, most már én is ehhez a táborhoz tartozom. Igazán nem számít a kor, ha egészséges ,tettre kész vagy , jól bírod magad, a lényeg megítélés szempontjából, amit ma és holnap teljesítesz. Zsenge korban , a módosítás akár többször is belefér , ha nem arra vágyunk , amit elsőre választunk. Később a lehetőségek száma csökkenhet, de mindent meg kell tennünk azért, hogy örömmel végezzük munkánkat , később ne bánjuk meg a korábbi döntést. Tudjuk, az egzisztencia ,a piszkos anyagiak fontosak , magunk és családunk fenntartása, ellátása érdekében ,de a valódi indíttatás az ,amit szívesen csinálunk és nemcsak pénzkeresetként gondolunk munkánkra. A motiváció , az energia , a tudatosság mind feltétele , hogy magunka megvalósítsuk  és ha nem is 20 as éveink elején , de később érettekké váljunk. Ez a megközelítés segít , a nehezebb feladatok  megoldásában vagy éppen a kényszer változások elfogadásában, megélésében. Újra kezdeni sokszor lehet ,a  jó döntések segítenek abban, hogy sikeres életünk legyen , mert ezáltal erősödik önbizalmunk és magabiztosabbak leszünk.

Ha éretten , megfontoltan választunk, akár segítséggel , - szakmát és munkát vagy éppen párt, társat, megvalósíthatjuk ,amire vágyunk  ,életünk teljes és sikeres lehet , lesz.

A CORVIN - ház  , Budapest, egyik gyöngyszeme ,amikor elhaladok előtte , újra élem az ottani élményeimet. 1975 -ben kezdtem ott dolgozni , rögtön az egyetem után, így nekem a fiatalságomat , az életem kezdetét jelenti. Nekem többet jelent és másképpen , mint sokunknak, akik életük egy részét ebben a házban töltöttük anno. Mit is jelent nekem?

Miért éppen most jut eszembe erről írni. Az apropó, 43 évvel ezelőtt a mai napon, azaz június 22-én , innen indultam az esküvőmre ,miután kislányomat felvittem az épület tetején működő pompás bölcsődébe ,ahol medence, kert, homokozó is volt. Vicces ,a dátumot sosem felejtjük ,mert 1941-ben , ezen a napon támadta meg Németország az akkori Szovjetuniót. Nálunk, a családban ,a 2. világháború történéseinek ismerete az alap tudáshoz tartozik. Nem volt könnyű év az 1980-as, sok változás , új élet kezdete ,válás , nagy szerelem / amilyenre mindenki vágyik /, esküvő, új lakás és sorolhatnám. Megoldottuk. Azóta is szeretetben ,boldogságban élünk, közben felneveltük a gyerekeket ,karriert építettünk, megéltük a rendszerváltást ,alkalmazkodtunk az új, megváltozott körülményekhez. Éltünk , élünk immár 43 éve , együtt. 43 év az már valami , többen felszisszennek , ennyi év - ez ma már kuriózumszámba megy. Bár azt tartják , a gyerekek követik a szülők példáját , kívánom nekik. Mi tart össze bennünket, ami ma is jellemző , nemcsak a magánéletre , hanem a társadalom valamennyi területére igaz pld.  a hűség ,mely manapság sok minden mást felülír. Elkötelezettség egymás mellett , a közösen kitűzött célok  elérése érdekében. Tervezünk ,évről - évre, majd ilyenkor a házassági évfordulónkon történik a számadás ,mit értünk el. Jó átgondolni a sikereket ,vállon veregetjük egymást, jók vagyunk együtt ! Persze nálunk sem mindig, minden gömbölyű ,de az évtizedek múlásával  átértékelődnek a fontos és kevésbé fontos dolgok.

Összecsiszolódtunk ,nem kellett sok smirgli / dörzspapír , hogy az unokáim is megértsék /. Élvezzük az életet, megtanultuk elengedni a dolgokat ,mely tanulási folyamat most is tart ,bár bosszankodni  szoktunk. Különösen az értelmetlen viták , bosszú és irigység hegyek verik ki a biztosítékot ,de tudjuk ,a mi ,saját életünk megítélése ránk tartozik. Szomorúan szemléljük az adok -kapok csatákat és tudjuk , évek múlva ,amikor már túl leszünk ezeken, más szemmel tekintünk a mostani eseményekre. Mi lesz addig, szívás , magyarként büszkék  vagyunk, hogy ehhez a nemzethez tartozunk ,dolgozik a hűség faktor és nem értjük, hogyan fajulhatnak el ennyire a dolgok. Közben mindenki tudja  megy a mókusvakítás  és az értékelések feletti örömködés, a hamis elégedettség tudata sem vigasztal .Azt meg pláne nem értem ,ki hiszi el még mindig a hírekben szereplő tényként tárt , meg nem kérdőjelezhető ál valóságot , de tudom a korábban említett hűség erős faktor. Egyszer csak történik valami, hallom másoktól reménykedően , de hogyan , mert az erőszaktól ,mint lehetőségtől mindenki rosszul van. A magyar még tüntetni sem tud rendesen , mert a hűség mellett annak ellentéte , a széthúzás is nemzeti sajátosság. Törvények, szabályok , keretek bástya rendszere védelmet nyújt az azok között élőknek ,de valahol legbelül mindenki tudja nem mehet így örökké.  Ez is törvény a hűség mellett , a változás törvénye ,mely közeledik , jön  és egyszer csak azt vesszük észre ,már itt is van. A hogyan , a mikor az már más kérdés ,de lesz.

Ugyanígy van ez ,ahonnan indultunk a párkapcsolatban is ,együtt járnak, összejönnek, elköteleződnek, hűséget fogadnak. Sokan döntenek később a válás mellett, ahelyett, persze ha van rá lehetőség együtt változtatnának a nem egyező témákban, helyzetekben.  Válni is lehet okosan, békésen ,hogy a gyerekek ne sérüljenek annyira és végül újra, mindegyik fél boldogan élhessen . Mi maradunk együtt, terveink szerint, reméljük , együtt leszünk, ameddig a sors , az egészségünk lehetővé teszi.

Kell ennél több az életben? Szerintem ez a legtöbb ,amire két ember vállalkozhat , a siker alapja. Építkezni csak jó alapokra lehet és érdemes , utána a felépítmény minősége már azoktól függ, akik építik.

Ide jutottam a Corvintól ,várom, hogy a szép külső egy jó belbecs-et ,tartalmat , üzleteket, élményt eredményezzen, mindannyiunk örömére,  ahova jó újra betérni , megőrizve a hagyományokat ,a mostani igényeknek megfelelően kereskedni.

Hogyan kerül a csizma vagy akár a bot az asztalra ?- kérdezhetném , de a válasz nagyon egyszerű. Kezdjük ott, hogy a magyar ember utál tanácsot , támogatást kérni ,mivel alapvetően mindenhez ért , mindent jobban tud  a másiknál , tehát miért is kérne tanácsot vagy bármilyen segítséget.

Az összes külföldi ,akivel az utóbbi évtizedek alatt dolgoztam , ezt kifogásolta leginkább a  magyar mentalitásban. Megértem, én sem szeretek tanácsot ,támogatást kérni , miért is tenném - hiszen magyar vagyok ! Ma már tudom, hogy ez a képesség az egyik legjobb  kapcsolat építési , tárgyalás technikai módszer. Ugyanis  az is magyar tulajdonság , hogy szeretünk segíteni másoknak , ha kérik . Örömmel tesszük, mert megmutathatjuk , mire vagyunk képesek.

Közben elteltek az évek , gyűltek a tapasztalatok és rá kellett jönnöm, 20-30-40-50 évesen más a perspektíva , a nézőpont. Fiatalon arra törekszünk ,hogy felkapaszkodjuk a kvázi uborkafára , saját magunk boldogulását érjük el mihamarabb magánemberként és szakmailag, karrierként is. Rajta , szerezzük meg a diplomát, szakképesítést /amivel ma jobban járnánk -tudjuk egy jó szerelő csodákra képes / és induljunk el az élet rögös útján. Ebben a korszakban az "ide nekem az oroszlánt " című fejezet munkál és szinte hasítunk ,persze ha képességünk, lehetőségünk, erőnk , kitartásunk és szerencsénk van. Ezek alapvetően a siker feltételei ,bár egy jó támogató mindig hasznos. Gondoljunk a világ nagyjaira , egy adott helyzetben  és időpontban nekik is jól jött a támogatás a biztató, ösztönző szó. Tehát a családban ,munkahelyen jól jön , ha van példaképünk ,akire felnézhetünk , amikor szükséges tőle tanácsot ,támogatást kérhetünk. A jó példa , szemlélet , magatartás követendő ,hiszek benne ,hogy hosszútávon meghálálja a sors a megfelelő hozzáállást.  Van ,aki olyan szerencsés, hogy kijelölnek mellé coach-ot , mentort ,attól függően mi a helyzet , mely képességét, készségét szükséges fejleszteni. Ha , így van élni kell a lehetőséggel. Manapság már nemcsak a külföldi ,hanem a magyar cégek is alkalmazzák ezeket a módszereket. Érdemes odafigyelni, mert ha tanulunk a jó tanácsokból ,útmutatásokból , sok bosszúságtól megkímélhetjük magunkat és környezetünket. Ismerjük a mondást, ha nem tudod mit csinálj, ne csinálj semmit !

Rendben ,elfogadom , de az elodázás után egyszer csak válaszolni, dönteni kell ,tehát ha több szem többet lát ,több véleményt ismerünk meg , segít a saját álláspontunk helyes kialakításában. Feltételezzük, elértük céljainkat, sikeresek vagyunk , mind otthon , mind pedig a munkahelyen. Ez az optimális ,ideális kombináció. Kívánom Nektek, érjétek el. Ok , mi jön ezután? Aki szerencsés a test fizikai öregedése csak 60-70 -80 éves kora után jelzi tüneteit ,ami sajnos kiszámíthatatlan , az odafigyelés , a fittség megőrzése , a szűrővizsgálatokon való részvétel segítenek , bár jelenleg az élet múlandósága még örökérvényűnek tűnik. Később ,mi lesz , az a jövő zenéje meglátjuk mennyire segít a mesterséges intelligencia  alkalmazása, mely már nem is illúzió.

Most jön a bot szerepe ,melyet rövid ideje használok , többek megrökönyödésére. Minek neked bot -kérdezik . Megőrültél , hogy juthat eszedbe botot használni , ami sokak szemében az öregedés jele - bár Biden Elnök Úr is támaszkodhatna rá az utóbbi időben. Mindenkit ,akinek valóban szüksége van rá ,biztatok, ne szégyellje , használja - a botot. A bot magabiztosságot , támogatást ad ,amikor a fizikai állapot ezt igényli. Én, így jártam, járok, két protézis műtét után  ,amikor az orvosok azt mondták, - príma - jól sikerültek a műtétek ,csak éppen a pingvint utánozza a járásom.  A fenébe - mondtam magamban - rajtam nem fogtok ki - láb ide vagy oda ,jöjjön egy jó kis bot. Párom, aki aggódva figyeli napi csetléseimet no meg jó kis eséseimet, biztatott - ne törődj mással ,csak magaddal , ha neked jobb , használj botot. Húsvét hétfőn ,amikor beestem a babérmeggy bokorba , nem volt kétséges a válasz , a botra szükségem van. Biztosabban állok most már három lábon . Az esések száma ,remélem csökken , vagy a súlyosságuk nem okoz gondot. Szép ,fekete lakk, ezüst színű nyéllel ,igazi mestermunka. Ez a tárgy a mentorom, a támogatóm, használom. Támaszkodom rá, amikor szükséges , mosolygok a világra , energia szintem alapján még sokak előtt járok, amire büszke vagyok. Úgy döntöttem , nem érdekel ki -mit gondol ha botot látnak a kezemben, hiszek az önmegvalósításban e  téren is ,kihozom a helyzetből a maximumot ,akkor és amikor, ahogyan lehet. Például  a repülőtéren nem kell sorba állnom, amit ,aki utazik  jól tudja embert próbáló , még egészséges lábbal is.

Mi a tanulsága a dolognak azaz hogyan kerül a bot az asztalra ?

Merjünk támogatást igénybe venni olykor-olykor, kérni otthon , a munkahelyen , a családban , hogy könnyebben oldjuk meg a lehetetlennek tűnő feladatokat . Nem árt tisztában lenni képességeinkkel , ismerni magunkat , mennyit bírunk, mit tudunk és miben van támogatásra , segítségre szükségünk.

Ne mások szerint éljünk , döntenünk nekünk kell , a döntés helyessége viszont több tényezőtől függ , melyek egyike a széleskörű látásmód , melybe mások véleménye , a támogatók segítsége is beletartozik.

Szóval , így jártam ,járok , használom a botot, viselem sorsomat, saját maga sorsától senki nem menekülhet , bottal vagy anélkül érdemes igénybe venni a szívesen adott tanácsot, támogatást , hogy egyszerűbben éljünk.

Válaszolj a kérdésre, Téged ki vagy mi támogat?

Most is érvényes , nincs kire-mire várni ,haladni és menni kell, itthon vagy külföldön, gyűjteni kell az új élményeket , melyek színesebbé teszik a mindennapokat.

Korán belecsaptunk a lecsóba , mármint a nyári szezonba és minden apropót bevetve, születésnapok , Covid miatti törlés ,megvalósítottuk  már három éve érlelődő tervünket és irányt vettünk a spanyolországi Valencia felé.Sikerült. Pár napja érkeztünk haza és ocsúdunk a látottakból, az élménydús , egy hetes út után. Nem volt ez egy kicsit sok- kérdezték páran, de a válasz egyértelműen - nem , így volt jó. Egyébként is mit lehet tenni, ha a közvetlenül ott leszálló fapados járat ,így közlekedik. Eleve mindig úgy kalkulálok ,hogy az utazási napok nem számítanak ,mert akkor töredék , az azon a napon rendelkezésre álló idő. Az utazás ,mint tudjuk ,már jóval korábban elkezdődik,akkor ,amikor a terv megszületik , kalkuláció , úti cél kiválasztás ,szállás böngészés és sok minden más segíti a ráhangolódást . Imádom , minden percét ,mert már sokkal előbb megérint az élmény ,ahhoz képest ,mint ,amikor ténylegesen elindulunk. Indulás hajnali kómában, sebaj, majd kipihenjük, még bírjuk ,szerencsére. Sima út ,jó becsekkolás, pontos indulás és érkezés, minden klappol. Igaz az ülések kicsit szűkösek, pedig a gasztro túra is része a programnak ,de reméljük visszafelé is beleférünk.

Valencia nekem, nekünk nagyon bejött. Spanyolország egyébként is kellemes kora nyári helyszín, később nem ajánlatos, mert még melegebb van ,mint az utóbbi időben nálunk. Voltunk már többször, de Valenciában még nem. Mindig felkészülök , mit érdemes megnézni, bár az útikönyv fogalma lassan kihal. Marad az internet  ,a telefon , a modern technológia megannyi most használatos vívmánya, de nekem nem minden területen a kedvenc műfajaim. Bár tudom , gyors elérés, korszerű, naprakész tudás és ragozhatnám , az útikönyv az egy kategória ,fogalom, mondhatnám úti biblia. Lehet lapozgatni ,képeket nézegetni , jó rákészülés az útra ,a célpontra. Tudnak ezek a spanyolok valamit, amit mi nem igazán - állapítottuk meg párommal , ami itthon is elkelne. Tiszta, rendezett ,széles, fasoros ,jó minőségű utak ,pontos közlekedés , jól öltözött ,vidám emberek. Nem sietnek ,nem rohannak, végzik a dolgukat ,de közben élvezik az élet apró örömeit. Érdekes , hogy közvetlen irányítás ,ellenőrzés nélkül is megteszik, ami a munkakörükhöz tartozik , legyen az parkban szemét gyűjtés vagy éppen útbaigazítás. Látszólag mindenre van idejük , beülnek egy "bambira" beszélgetnek  vagy éppen egy pohár borra , örülnek a napsütésnek . Van idejük egymásra , figyelnek a másikra, átadják a helyet a buszon ,segítenek a babkocsisnak leszállni ,tehát nemcsak magukkal a környezetükkel is törődnek. Vidámak, mosolyognak, pedig valószínűleg hasonló problémákkal küzdenek , mint itthon , emelkedő árak , nehezedő gazdasági helyzet , klíma változás ,sorolhatnám.

Mégsem érezhető és látható a feszültség ,ami itthon némelykor már fizikailag tapintható és a viselkedésünket, reakcióinkat, magatartásunkat hatja át és megmutatkozik az egymás közötti kapcsolatokban is. Pedig ettől nem lesz jobb, csak még rosszabba, görcsölünk , morgunk feszt és itt meg is állunk, ahogyan mi magyarok szoktuk. Kellemesebb téma , az étkezés a gasztro kultúra spanyol módra , ami príma ,sonkabárok , paella hegyek , megfizethető áron. Mi kell még ,kultúra , építészet, művelődés , feltöltődés . Nekünk is ez volt a célunk , így ,amikor  másnap szakadó esőre ébredtünk , nem estünk kétségbe. Irány az ottani Szépművészeti Múzeum. A buszjegy áráért odavitt a taxi /közel volt / és azon a napon szinte első látogatóként nekifeszültünk a hatalmas faajtónak . Kedvesen fogadtak , zacskó az ernyőnek , rekesz az egyéb cuccoknak és elkezdtük a termek felfedezését. Velasquez, Greco és sok m ás ismert és általunk kevésbé ismert festő művei ,szépen rendszerbe szedve. Amikor pár óra múlva kifelé jöttünk , turista had zsongott a hallban ,tehát jókor mentünk ,még a tömeg előtt. Mire jó egy kis eső, kultúrálódásra. Utána kisütött a nap , kezdődhetett a séta. Először a régi város negyedeit , majd a modern építészeti csodákat látogattuk meg. Mindkettő szenzációs , nem győztük  a fotókat készíteni , interneten hozzá olvasni ,mi -micsoda ,mit kell tudni róla. Közben a tengerpartra is kibuszoztunk ,ahol még nem kezdődött el igazán a nyári szezon ,melyet a hőmérséklet és a látogatottság is  jelzett. Hol együnk ? - ez a kérdés állandóan napirenden volt, megoldottuk. Nem kellett sokat keresgélni , a lehetőségek száma korlátlan , pénztárcától , ízléstől függően. 

Utazni , élményt gyűjteni jó ,de amikor a Dunát látom fentről , mindig jó érzés tölt el , itthon vagyok újra. Következik az ülepedési szakasz , tapasztalataim szerint, ami már az út alatt jónak bizonyult , után még erősebben pozitív élménnyé válik  . Érdemes a látottakat , a látásmódot beépíteni a mindennapokba , melyekből táplálkozhatunk , töltődhetünk még hosszú hetek, hónapok múlva is, főként olyankor ,amikor megerősítésre van szükségünk.

Természetesen nemcsak a külföldi nyaralás élmény , hanem az itthoni környezetváltozás , ismeretlen helyek, vidékek felfedezése adhat maradandót , követni valót. Érdemes figyelni az egyensúlyra, a helyes arányokra, nemcsak anyagilag , hanem itt és ott is, lássunk más kultúrákat, szokásokat , életformákat . Ki hogyan éli az életet, amiből tudhatjuk , sehol sincs kolbászból a kerítés, miért is lenne !

Milyen lesz az idei nyár , szeszélyes, változékony ,kapunk hideget -meleget , amilyen maga az életünk ! Tegyünk érte, hogy idén is jó és még jobb legyen !

Itt tartunk ma , 2023-ban. Nem elég , hogy három évig bezárkóztunk a vírus miatt. Kevesebbet olvasnak a gyerekeink, unokáink , de még most ez is. Miről írok , hát persze, hogy a chatGPT -ről ,a  mesterséges intelligencia egyre szélesedő használatáról. Miről is van szó? Utánanéztem a net-en , hol máshol , mi is ez és persze kifaggattam unokámat, aki jártas ezekben a dolgokban. Röviden , csevegőrobotra írt software, melyen keresztül értelmezőmodellek segítségével alakítják interaktívan a tartalmat , amire utasítjuk , megírja és ontja a naprakész információt. Egy laboratóriumban fejlesztették ki és gondolom dolgoznak rajta tovább , a tapasztalatok és újabb igények szerint. Felhasználási területe határtalan, végtelen. Gyors, naprakész ,de ugyancsak az emberi agy hozta létre, tehát sokan agyaltak kialakításán , fejlesztésén. Akkor mi a gond?- teszem fel a költői kérdést. Félek, aggódom , a hogyan tovább  miatt. Okos emberek találták ki , akik jónak gondolják , a kérdés csak az , ki ,mire  és hogyan használja a jövőben. Különösen a fiatalok örülnek ennek a megoldásnak , hiszen szinte minden témakörre nézve villámgyors választ kapnak . A felkészülés .  a kutatás , utánanézés fázisát szünteti meg , ami eddig gondolkodásra késztetett ,mely a tudás alapja.

Így valóban jogos a kérdés - mi lesz veled emberke ?

Támadás a gondolkodás ellen vagy éppen hatékony időgazdálkodási modell, ne agyalj , gyorsabban haladj, alapozz a chatGPT -re !

Mi kell még ahhoz, hogy kevesebbet írjunk kézzel, ritkábban gondolkodjunk és agyunk se forogjon olyan gyorsan ,mint eddig. Vagy mégsem így van , a kétkedés ott motoszkál a fejekben ,de mégsem ennek érdekében dolgozunk.

Mire fordítjuk a megtakarított időt , ezen is érdemes agyalni, mert ha érdekes, hasznos ,kvázi jó dolgokra, akkor megoldhatjuk a gordiuszi csomót és mindjárt más a módszer, technika , eszköz megítélése.

Őrizhetjük a szép kötésű ,díszes borítású lexikonokat a könyvespolcon ,már évek óta nincs szükség rájuk, elavulttá vált ez a keresési módszer.  Meggooglizzuk- mondjuk magyarosan ,egyszerű ,gyors technika csak tudd melyik billentyűt kell megnyomnod. Már színes prospektusok, útikönyvek ,vásárlásra ösztönző katalógusok sincsenek , csak a neten tájékozódhatunk. A potenciális vásárlók körének egy része kimarad, hiszen a modern eszközök nem mindenki számára elérhetőek. Az idősebbek kapkodják a fejüket, mi van ! Ami eddig megszokott volt, mostanra kérdőjellé válik. 

Moroghatok ezerrel, erre halad a világ és kész. Lehet sopánkodni, mi lesz velünk, a bezzeg a mi időnkben című fejezet emlegetése nevetségesnek tűnik. Más ez a világ  és úgy ahogyan a  2019 sem jön vissza , a múlt felejtődik. Gondoljunk a gyertyafény mellett alkotó költőkre , zeneszerzőkre vagy akár nagyapámra ,aki a telefondugókat kezelte és mondta folyamatosan- itt Pálffy központ- kit kapcsolhatok. Mindez túlhaladottá vált, robogunk valamerre , mi lesz a következő kvázi fejlődési lépés, amitől a máshogyan szocializálódott korosztályok haja szála égnek áll. Szerencsére nem mindenben kell részt venni ,bár igaz a mondás ,aki kimarad, lemarad. Más tészta , hogy akarunk -e ebben az eszement rohanásban ,agy bomlásban benne lenni. Elég a demencia, ami a legszörnyűbb variáció és remélem hamarosan ennek gyógyszerét is feltalálják. Sok mindent megtanultam az utóbbi években, hogy modernül gondolkodjak és alkalmazzam a technika új vívmányait. Flottul kezelem a banki útvesztőket , token , mobil alkalmazás, minden jöhet. Portfolio- t kezelek, utalok ,böngészek  és a you tube -on is igyekszem megtalálni, amit keresek. Szóval haladok a korral , de az , hogy egy robot gondolkodjon helyettem , ettől berzenkedek ,nem az én műfajom. Unokám szakszerűen elmagyarázta ,mi -mire való és jó , villámgyorsan jár a keze a billentyűkön , no nem a zongoráén , hanem az okos telefon vagy a laptop klaviatúráján. A világ ,a jövőkép erre tart, szédületes tempóban. Nincs megállás, ülepedés , töprengés , lazítás.

Várom ,mikor épülnek az első lakóparkok a Holdon vagy a Marson , kik lesznek az első lakók, mert ez lesz a trendi, a cool, a menő.  Én maradok ,két lábbal a földön, a józan paraszti -városi ész határain belül és várom a csodát, hogy újra divatba jöjjön az olvasás és a kézzel való írást sem szeretném elfelejteni. Évtizedek, már akár évek múlva is nem kell azon keseregni , mennyi a felkészülési idő egy vizsgára, mert egyszerű lesz a képlet, a gép elvégzi a dolgát . Mi marad az embernek ,más dolgokat kell felfedezni és az örömforrás is más lesz ,mert nem okoz majd elégedettséget, amire mi magunk rájövünk  és ennek eredményeképpen teljesítünk.

Sajnálom ,hogy éppen a gondolkodás esik áldozatul ,mely megkülönböztet bennünket más lényektől . Előszele volt , a számítógép használata és a vírus hatására , hanyagolt társas ,emberi kapcsolatok, melyek nélkül az emberi lét sivárabb, kevésbé színes. Mit tehetek , figyelek , tettre készen ,alkalmazom az új módszereket ,mert enélkül nem leszek piac és versenyképes ,habár kenyerem és karrierem javát már megéltem.

A változás gyönyörködtet - mondják, de szerintem van ,ami állandó és az embernek megvan a képessége erre, a műveltség , a tudás , örök , még ha automatizálni akarjuk ,akkor is. Hiszek benne.

Miért is nem ? Imádtam anyámat , csüngtem rajta addig, amíg lehetett, de már több, mint tíz éve csak gondolatban van velem, ezt teszem nap ,mint nap. Gondolok rá ,támogat , érzem lélekben a segítségét. Elment, itt hagyott , úgy ahogyan József Attila versében olvashatjuk ,a sorokból kicsengő fájdalmat. Addig sem szerettem ezt az ünnepet ,amíg élt , a virágosoknál való tolongást , a vegyünk valamit anyának, megközelítést. Olyan letudás, túl vagyunk rajta, kipipálva , érzésem van tőle. Közben az anyák sorsa e napon sem különbözik a többi vasárnapétól , bevásárlás, főzés , család várás, terítés , egyé még - effektus és utána marad a leszedés , mosogatás, ha szerencsénk van géppel, majd megint vissza rámolás. Kidöglés. Kell ez nekünk ,anyáknak ? Nekem biztosan nem, mert idén még zaklatottabb az ünnep, mert összeér a ballagással ,ami idősebb unokám életének nagy napja , bár ő még nem érzi, indul az érettsége és kezdődik a nagybetűs élet. Ez igen , ez fontos, mi lesz a gyerekből , töprengenek a szülők és a nagyszülők egyaránt.

Vasárnap megint változik a program , mert Balaton körüli futóverseny lesz ,amit nem lehet kihagyni , így az a mondás ,hogy pénteken ünnepeljük a család egy részével anyák napját. Ugye megmondtam füstölgök, mi a fenének ez a felhajtás , inkább a  mindennapi anyaság, nagymamaság az , ami éltet , látva lány gyerekeim , unokáim felé megnyilvánuló szeretetét, gondoskodását. Átvettem anno anyámtól és most már ők is átvették tőlem az anyaságot. Tudom jól az anyaság állapot soha nem szűnik meg ,mert most is hallom ,ahogyan jó anyám rám szólt ,amikor egy csúnya szót mondtam - kislányom  mindjárt a szádra ütök- zúgolódott erőteljesen ,a maga szelíd módján - még akkor is ,amikor elmúltam már 40 éves. Persze nem ütött ,mert nem volt szokása , csak verbálisan fegyelmezett. Ma hallaná, morfondíroztam magamban  - amikor elkanyarítom ,jó magyarosan , folyást engedve indulataimnak , hogy megszabaduljak a belső feszültségtől. Azt hiszem még a keze is eljárna , ami idegen volt tőle.

Anya csak egy van - látom lányomat ,aki próbálja nevelni bio módra felcseperedő unokáimat  és nem szólok. A nagy-mama felelősség másról szól , szeretet zuhatag, kényeztetés , a velük töltött idő , nyaralások, a szép emlékek megőrzése , amire remélem emlékezni fognak és nagymamaként nekem is örömet okoz. Persze a soha véget nem érő aggódás ,ami az anyák sajátja , mindig megmarad ,legyenek 5 -10-20 vagy akár 50 évesek. Az anyaság különleges élmény , feladat, felelősség , felnevelni a következő nemzedékeket, akik népünk sorsát is meghatározzák. Ez az , ami ünneplésre méltó , díjazni a teljesítményt ,a kitartást ,a szorgalmat , a lelkesedést , a töretlen tenni akarást. Karriernek sem semmi , aki tud ezzel élni és lehetősége is van erre ,főállású anyaként. Az anyaság megélése nem minden nőnek adatik meg ,ami sokaknak szívfájdalmat okoz ,de ha már így alakult a sors, meg kell tanulni elengedni és inkább koncentrálni az aktuális feladatokra , élményekre. Tudjuk ,a boldogság , az ,amikor díjazzuk ,amink van , tehát az állandó ezen való szomorkodás, megkeserítheti még az édes dolgokat is. Tehát nincs értelme olyanon rágódni ,ami már elmúlt, nem érdemes foglalkozni vele, lépjünk tovább, előre. Sok családban vannak gyerekek , akikkel szerető rokonként, plusz anyaként ,lehet és érdemes törődni , így anya nemcsak egy van , hanem több is lehet. Nekem is vannak kvázi gyerekeim , akikkel a sajátjaimon túl törődök ,mert érdekel hol tartanak és próbálom figyelemmel kísérni ,támogatni életüket.

A megszólítás is érdekes , ahány család ,annyi szokás. Nálunk a- mama - nagymamám volt , a gyerekeimnek , a dédi és anya pedig az édesanyám . Ezzel éreztettük felé, hogy ő az első ebben a pozícióban. Nővéremmel mindkettőjüket szerettük ,de a szeretetnek is vannak szintjei , fokozatai. Ki apás ,ki anyás szokták mondani ,megosztva ezzel a családi értékrendet ,ami elfogadott ,de sok értelme nincsen. Apák napja is van ,nehogy kimaradjanak az ünneplésből ,jelezve nem vitatott fontosságukat ,bár ezt nem mindenki tartja , pedig érdemes.

Ünnepeljünk ,ha már ez a szokás , anyákat, apákat , de ne felejtsük , a szeretet nem anya vagy apa függő , mindketten fontosak életünkben, akiktől tanulhatunk , átadhatjuk a tőlük átvett tapasztalatot, értékrendet a sorban következő generációknak , hogy ők is boldoguljanak.

Ez az idei év mérföldkő az életemben ,amikor is betöltöttem pár nappal ezelőtt a 70-et. Nincs még vége , ami jó hír, hiszen sokaknak ,nem adatik meg, hogy megérjék.  Milyen érzés ? Vegyes, magam sem hiszem el , hogy ennyi vagyok, ugyanakkor tudomásul kell venni a megváltozhatatlant.

Minek olyanon rugózni , sopánkodni ,töprengeni , mármint az idő múlásán , ami csak úgy szalad  , halad velünk  és hipp-hopp elmúlik az élet és úgy érezzük még alig éltünk. Szerencsés vagyok ,mondhatom elégedett, elértem azt, amit  kitűztem magam elé , bár vannak még álmaim. Szép családom van , sikeres vagyok a munkámban , szeretem ,amit csinálok.

 Többször eszembe jut mostanában ,ha több életem lehetne ,ami fikció , milyen foglalkozást választanék, ha újra kezdhetném. Több téma , pálya ,hivatás érdekel ,de már ,tudom , nem lehetséges. Az idő véges , maxoljuk ki a lehetőségekből ,akkor és  amikor lehetséges. Ez a pilóta ,vadakat terelő juhász kategória ,mely mutatja halandóságunkat. Keserédes az érzés megyünk előre, haladunk sorsunk folyamán ,a végállomás ,kinek - mikor jön el, végzet szerű. Nem érdemes rágódni rajta.

A lényeg a jelen időn van ,mi történik most ,éljük meg és át a pillanatot. Hogy vagy ? - kérdezik mostanában többen, amiben benne van az aggódás ,a szeretet , örüljek ,törődnek velem. A fenébe - minek kell ez - kérdezem zsörtölődve és utána arra gondolok, persze már öregszem. Csak én nem érzem. Tegnap családi körben ebédeltünk, beszélgettünk , elfújtuk  a gyertyákat , ettük a tortát , szikrázott a tűzijáték ,ment a terefere . Induljunk ,biztatott életem párja, társam mindenkor ,gyerünk már. Jó, de még egy apró bevásárlás belefér -forszíroztam. Nem, inkább menjünk ,van minden otthon -mondta. Haza értünk ,éppen arra gondoltam , kicsit ledőlök , vasárnap délután lévén, még kávé előtt, amikor furcsa jeleket észleltem a házban. Mi történhetett, nem a megszokott látvány várt ,de gyanútlanul nyitogattam az ajtókat. Beléptem a nappaliba, ahol óriási ovációval vártak ,kedves multis kollegáim ,nekem " kiskacsáim" ,akikkel már 30 éve ismerjük egymást. Együtt jártuk  végig a rendszerváltás utáni hurrá optimizmus éveit , figyelemmel kísérhettük a nemzetközi cégek bevonulását a hazai piacra. Én már 40 -es éveim elejét tapostam ,amikor , ők, ifjú titánként bontogatták szárnyaikat az angol szótár segítségével. Együtt éltük meg a siker eufóriáját és a kevésbé sikeres periódusokat, Elkezdtünk jobban élni, a szüleinkhez képest mindenképpen . Közben kötődtek a barátságok ,szerelmek, születtek a gyerekek , akik mára már teenager-ek vagy már felnőttek. A női manager- ek számára megkezdődött a a küzdelem a karrier létra következő fokáért. Ennyit a nosztalgiáról . Ott állt a csapat ,ahogy a tortára is ráírták  és engem vártak. Jólesett. Most is jó végig gondolni a közös 30 évet , mely után sokuknak ősz hajszálak színesítik hajkoronájukat és lassan ,többen közülük a nagyszülőség felé kacsingatnak. Mi lesz velem és velük? 70 év már jócskán számadásra ad okot ,de még van feladatom ,egyrészt támogatni a családomat, élvezni az életet férjemmel  és tanítani a mostani  20-30 as korosztályt szakmára és életre. A 10-20-as generációk helyzete ,akik az unokáim ,megint más a terep. Okosak, értelmesek ,minden tudnak a világról az interneten keresztül ,de nem sokat tudnak a boldogságkeresés hadműveletről , mely életünk egyik lényege. Ezért van szükség , az idősebb, érettebb, véleményekre, a tapasztalat átadására, hogy segítsük őket , ne legyenek egyedül egy laptoppal a nehéz döntések meghozatala idején. Van még dolgom , ami jó hír.

Ez a feladat számomra nemes küldetés , melyet szívesen vállalok. Persze a munka anyagi forrás is ,a további álmok megvalósításához is szükséges. Az önként vállalt tevékenység misszió, melynek hátterében a tudás átadása küldetéssé válik. 

A történet még nem ért véget, folytatódott , egy újabb esemény részese lehettem, kedves nő társaim körében ünnepelhettem tovább ,akik között még jobban érzem , hogy a nők jelentősége, munkája, motor szerepe ,még inkább fontos ,mint  bármikor korábban. Nekünk kell törődni a jövendő nemzedékek helyes irányú fejlődésével , hogy majdan -hetvenévesen elmondhassák magukról ,jó életünk volt ,van és lesz.

Fontos a közösség , a csapat , a körülöttem levő emberek sikere, pláne ha  részese, támogatója lehetek életüknek. Ez az igazi energia, sikerélmény ,igazolása annak , hogy ,amit csinálok hasznos - nem hiábavaló, folytatom.

Itt tartok most és innen haladok a következő kerek megálló felé , mely még távolinak tűnik ,de remélem lesz módom megünnepelni.

Élek, dolgozom figyelem családom  fejlődését , élvezem az örömteli pillanatokat, órákat ,napokat , mely energiám forrása , frissen tart fizikailag és szellemileg, hogy még legyen holnap Í

Miért jó nőnek lenni ? Csak - mondhatnám egyszerűen , bár van magyarázat. Tudom, amit már magyarázni kell, az mindig gyanús. Érdemes megérteni és megélni , milyen nehéz nőnek lenni. Ki mondta, hogy nem nehéz !!! Igen - ebből a kiindulópontból kell felépíteni magunkat , hogy nőként boldogan élhessünk.

Kezdjük az elején. Szerencsés esetben tudunk és akarunk gyereket szülni , tehát kvázi " pótolhatatlanok " vagyunk ,mindaddig ,amíg a erre a férfiak nem képesek ,bár tudom más megoldás is létezik. Ez biológiai küldetésünk , az emberi faj fenntartása, mely alapvetően meghatározza sorsunkat , rendeltetésünket és megítélésünket , főleg a férfiak szemében.  

Dolgozunk, szinte egyenlő félként , ami  a munkát illeti ,mely már több ,mint 70 éve így van. Bérezésünk  ugyan elmarad a hasonló vagy egyforma munkakörű és teljesítményű férfiak bérétől, de ez a férfi uralta társadalmakban megszokott. Nálunk is , bár sokan harcolunk a nők efféle jogaiért. Állandóan harcban állunk , kvóta, egyenjogúság mellett , a diszkrimináció ellen , de meg kell állapítanunk , sok minden nem változott. 

Változik e valaha , csak akkor ,ha a nők többsége változást akar. Az egy nyelvet beszélünk , közösek a céljaink , ezek hiánya , az összefogás elmaradása okán , az akarat érvényesítés várat magára.

Olyan a család , amilyen a nő - mondom gyakran , a családi tűz , a motor szemlélet alkalmazása fontos feladatunk. Összetartjuk a családot ,gondoskodunk, férjről , szülőkről , gyerekekről, megfelelő támaszt nyújtunk életünk párjának , minden helyzetben. Ki tudná más ez elvégezni , mint  a NŐ.

Ugyanakkor helyt állunk a munka frontján ,mert kell a pénz, a jövedelem, ha boldogulni akarunk. Mire vágyunk ,mi nők leginkább , -  egészségre, értelmes munkára megfelelő jövedelemmel , kellemes otthoni környezetre , boldog életre. Ilyen egyszerű.

Küzdünk és vágyunk az elismerésre , a jó szóra, pozitív visszajelzésre , ahogyan mindenki. Aki szereti saját magát igazán ő lehet sikeres, melyhez önbizalom és magabiztosság szükséges. A férfiak alapból így kódolják magukat, erre nevelik őket az anyák . Mi nők két fronton igyekszünk nap mint nap megfelelni, környezetünknek , főnökünknek és persze saját magunknak , ami némelykor a legnehezebb. Tudomásul kell venni, hogy minden téren maximumot nyújtani , az önpusztítással egyenértékű, lehetetlen. Magunkra is kell idő , az egészség megőrzése, a jól ápoltság , az öltözködés , a fittség kívül és belül egyaránt feladat, időre van szükség ehhez is.

Szóval nem könnyű nőnek lenni ma sem , pedig már a női élharcosok csatái a régi időkig nyúlnak vissza. Mit tehetünk , azt javaslom élvezzük a női mivolt előnyeit , kedvességünket, érzékenységünket , munka képességünket. Hozzuk ki ezekből a maximumot. Az utóbbi évtizedekben több férfias tulajdonság  ragadt ránk, ha boldogulni akarunk, melyek megléte a férfiak esetében pozitív megítélésre talál.  Gondolok , a rámenősség céltudatosság , akaraterő kifejeződésére , ami férfiaknál erény, ha egy nő viselkedik ily módon ,elrettentő példa, még sok nő szerint is. Megosztóak a vélemények , pedig ez viszi előre nemcsak a férfiakat a nőket is, segítik a siker elérését. A lehetőség adott, a női karrier építésére is ,de ahogyan mondják minden sikeres férfi mellett ott van egy támogató partner és ez fordítva is igaz. Ha egy nő mai divatos fogalommal élve áttörte az "üvegplafon-t" az a támogató társ ,partner ,férfi segítségével lehetséges ,aki támasza a karriert elérő nőnek, az otthoni feladatok elvégzésében .

Elérkeztünk kedvenc tézisemhez, miszerint az életben a legfontosabb project , a megfelelő társ, partner kiválasztása és megtalálása ,hogy boldogan éljünk , míg meg nem halunk. Ma ez még nehezebb ,mint régebben volt ,bár az internet segítheti az ismerkedést ,de a pár megtalálása nemcsak ezen múlik.

A sok singli nő és férfi gyakran elmennek egymás mellett és sanyarognak , milyen nehéz ,ahelyett ,hogy tennének a cél érdekében. A meccs nem a laptop előtt dől el ,hanem a futballpályán ,mondhatnánk, tehát ,menni kell társas összejövetelekre, egyéniségünkhöz illő programokra ,ahol akár ismerkedni is lehet.

Fiatal férfiak és már nem is annyira fiatal nők keresik a boldogulást ,szárnyal a karrierjük, de ez nem elég az üdvösséghez. E téren a nőknek domináns szerepe van , a híres női tettre készség, cselekvő képesség jó módszer a megvalósításhoz.

Változnak a korok, körülmények ,de van ,ami nem változik. A nemeknek szükségük van egymásra ,társ nélkül lehet élni ,de jó partnerrel élvezetesebb ,boldogabb az élet , ha megtaláljuk a hozzánk valót.

Tudom a párkapcsolat szövetség , manapság ritkák  a több évtizede tartó boldog kapcsolatok , pedig az élet nem bonyolult. Mi bonyolítjuk túl , a túlzott biztonságra , határozott fekete-fehér helyzetekre várva , pedig csak haladnunk , fejlődnünk kellene. Együtt minden megoldható, de ha állandóan az egyenlőségre törekszünk , az adok -kapok csatában , mindkét fél veszít.

A fejlődés pont azt jelenti, hogy az életbe minden belefér ,vannak könnyebb, boldogabb és nehezebb vitás, veszekedéses időszakok , de rajtunk nőkön múlik nagy részben, hogyan oldjuk ki a gordiuszi csomót ,jelképesen mondva. 

A büszkeség a női mivolt pozitív megélésének érzése , a tudatosság segít abban , hogy átérezzük magunk fontosságát most és a jövőben. Ez a megközelítés örömtelivé teheti a március 8-adikai Nő napot és az év többi napját is.

Nőnek lenni jó, higgyünk benne !